Diagnózis
Általában fáradtság törés nagyon későn diagnosztizálják. Sok sportoló nem veszi a kezdőbetűt fájdalom túl komolyan, és reménykednek a fejlődésben, amikor szünetet tartanak a sportban. A tünetek súlyosbodásával azonban az érintettek többsége addig nem fordul orvoshoz, amíg javulás nem történt, és a teljesítmény jelentős csökkenése már bekövetkezett.
Az orvos először a kórtörténet, elsősorban a tünetek előfordulására és időtartamára összpontosítva. Ez első jelzést ad az alapbetegségről. Ezután az orvos tapintja az érintettet láb a klinikai vizsgálat részeként.
A legtöbb esetben a nem fájdalmas láb vizsgálják a két oldal összehasonlítása és a beteg láb változásainak könnyebb észlelése érdekében is. A beteg jelentheti a nyomást is fájdalom a betegben láb. Az orvos nem képes érezni a finom repedéseket és repedéseket.
A csont diagnosztizálása érdekében törés bizonyossággal el kell végezni a képalkotó eljárásokat. A hagyományos röntgensugarak mellett számítógépes tomográfia, mágneses rezonancia képalkotás és csontváz szcintigráfia Különösen az utóbbi két módszert alkalmazzák egyre gyakrabban a diagnózisokban, mert különösen magas képminőséget biztosítanak, és nagyon jól képesek ábrázolni a lágyrész struktúrákat is. Így a környező izom- és ínszerkezetek betegségei kizárhatók. Fájdalom-csontdaganatokat okozva, mint pl osteosarcoma pontos vizsgálati eljárásokkal is kizárhatók. A diagnózis megerősítése után az orvos megfelelő terápiát kezdeményezhet.
Terápia
A fáradtsági töréseket általában konzervatív módon kezelik. Ha egy törés korai szakaszában komplikációk nélkül jelen van, általában elegendő hosszabb szünetet tartani az edzésben, különösen kocogás. Ezután a sípcsontnak elegendő ideje van a regenerálódásra és a finom repedések és repedések új csontanyaggal történő feltöltésére.
Ez a gyógyulási folyamat a fizikai állapottól és a beteg életkorától függően hat-nyolc hetet, vagy súlyosabb fáradtsági törések esetén akár fél évet is igénybe vehet. Az érintett lábat jól védeni kell, ezért nem szabad teljesen megterhelni. Vakolat gipszet gyakran használnak súlyosabb vagy előrehaladottabb fáradtsági törések esetén.
Immobilizálják a lábat, és biztosítják, hogy a láb mégsem terhelődik meg. Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek egyidejűleg szedhetők. Szélsőséges esetekben szükség lehet a törés műtéti kezelésére is.
A törést ezután csavarokkal és fémlemezekkel lehet kezelni. A művelet előnye a gyorsabb rakodóképesség utólag. Ilyen lehet például, ha a csont repedése nagyon mélyre nyúlt a mélységbe.
A gyógyulás befejezése után a terhelés folytatható. A sportolók számára fontos, hogy lassan kezdjék el az edzéseket, és fokozatosan növeljék a terhelést, hogy a láb újra megszokja a sportot és alkalmazkodhasson. Szereplőkre általában akkor van szükség, ha a stressz törés történt, azaz amikor ez nem a fáradtság törésének előzetes szakasza.
A gipsz vagy a sín a csonttörés enyhítésére szolgál. A legtöbb esetben a vakolat egy úgynevezett járó vakolat, amely megjelenésre használható. A vakolat általában két-hat hétig kell viselni a fáradtsági törés enyhítésére.
Ezt követően a terhelés fokozatosan növelhető, és a kezelés fizioterápiával támogatható. Ha a sípcsontot megkímélik, a fáradtsági törés általában következmények nélkül gyógyul. A terápia időtartama általában hat-nyolc hétig tart, ezt követően óvatosan próbálkozhat a sporttevékenység folytatásával.
Azonban akár hat hónapig is eltarthat, mire a lábat ismét teljes mértékben ki lehet gyakorolni. Annak ellenére, hogy a folyamat lassú lehet, nem szabad türelmetlenségből korábban megkezdeni a terhelést. Ha a fájdalom megismétlődik, a terhelést újra csökkenteni kell, mert különben ismét előfordulhat csontgyulladás, a fáradtsági törés előfutára.
Ha diagnosztizálták a sípcsont fáradtságtörése vagy közvetlen fáradtsági törést észlelnek, a sportot mindenképpen kerülni kell, és egyéb felesleges stresszt is el kell kerülni. Különösen a fáradtsági törés korai szakaszában vagy egy előzetes szakaszában ez a védelem gyakran elegendő terápiának. A sporttörés idején a csontnak lehetősége van saját erejével regenerálódni. Rendszerint hat-nyolc hétig kerülni kell a sportot. Ennek az időszaknak az időtartama általában személyenként változó, és függ a beteg fájdalmától, valamint a betegség gyógyító jeleitől Röntgen kép.
