A dacos szakasz egy csecsemőkori szakaszra utal, amelyben a gyermek erőteljesen reagál a dacra. Bár személyiségként érzékeli önmagát, még nem képes különválasztani saját vágyait és érzéseit másokétól, és dacol, ha konfliktus merül fel.
Mi a dacos szakasz?
A dacos szakasz a csecsemőkori szakaszra utal, amikor a gyermek erőteljesen reagál a dacra. A jelenlegi nézet szerint a dacos szakasz két, életkor által határolt szakaszra oszlik. A dac első szakasza másfél éves kor körül kezdődik, és még mindig viszonylag könnyen érthető. A gyermekek nagyon korlátozott szókincsükkel kezdenek kérdéseket feltenni szüleiknek, amelyek lehetnek igenlőek vagy negatívak. Az „igen” valami pozitív dolog a gyermek számára; a negatív érzelmileg negatívnak tekinthető, és dacolhat vele. A másfél éves gyermeknél a bal agyfélteke agy, amely felelős a logikus gondolkodásért, gyakorlatilag inaktív feszültség - már nem tud a szokásos módon kommunikálni. A gyermek egyetlen reakciója a dac. Míg a dac első fázisa nem minden gyermeknél figyelhető meg, a dac második fázisa észrevehetőbben alakul ki négy és öt éves kor között. Jellemző a felnőttek miért-kérdése és kérdése, amikor a gyermek rájön, hogy még nekik sincs válaszuk mindenre.
Funkció és feladat
A dacos szakasz, bár nagyon megterheli a gyermek pedagógusait, fontos szerepet tölt be a gyermek egészséges fejlődésében. A dac első szakasza akkor következik be, amikor a gyermek először tapasztal negatív érzéseket, például haragot, szomorúságot vagy csalódást. Néhány gyermek ebben a fiatal korban az egyetlen lehetséges stresszes módon reagál: dacosan. Mivel a bal, racionális féltekéjük agy még nem elég fejlett ahhoz, hogy kommunikációval ellensúlyozza a negatív érzéseket, a gyerekek nagyon érzelmesen fejezik ki érzéseiket. Sőt, ebben a korban a gyermek csak a saját érzéseit érzékeli, és még nem tudja, hogy más emberek egyszerre egészen másként érezhetik magukat. A dac második szakaszának kezdetén a bal agyfélteke agy már annyira előrehaladott, hogy a gyermek jobban kifejezheti magát és foglalkozhat vele feszültség eltérően. A dac második szakaszában tanulás a környezet megértése és megértése döntő szerepet játszik. A gyermek miért-kérdéseket tesz fel a felnőtteknek, amelyek azonban szintén vezet hogy a gyermek néha ellentmond nekik, ha mégis másként érti a környezetét. Általánosságban elmondható, hogy ebben a korban a gyerekek sokat mondanak egymásnak. Megpróbálják közölni a felnőttekkel, hogy elárasztják őket érzelmi kitörések vagy kreativitás révén. Dackitörés akkor is előfordulhat, amikor nem tudnak utat érni, mert a gyerekek éppen most vannak tanulás hogy nem kaphatnak mindent csak azért, mert akarják. A dac második szakasza ezért is nagyon fontos a gyermek számára, hogy jobban megértse helyét a társadalomban, és megtanulja, hogyan kell vágyait és igényeit elfogadott módon kommunikálni. Megtanul kitartani azért is, hogy érthetően kommunikáljon a felnőttekkel.
Betegségek és panaszok
Különösen a dac első szakaszában segít tükrözni a gyermek érzelmeit, amikor újra meg akarja nyugtatni. Ugyanaz a helyzet gyakran pont fordítva történik a dac második szakaszában, ami sokkal megterhelőbb a idegek a pedagógusoké, mivel a gyermek már most jól meg tudja fogalmazni önmagát, és ezáltal provokálni is tud. Bizonyos helyzetekben a felnőttek haragja hasznos lehet abban, hogy egy túlságosan dacos gyermeket visszahozzák a földre. Ha azonban túl rendszeresen történik meg, hogy először a gyermek, majd a felnőtt dührohamot szenved, az káros a szülő-gyermek kapcsolatra és károsíthatja a mentális Egészség mind a gyermek, mind a felnőtt. Ha a dacos szakasz túlságosan megterhelő lesz egyikük vagy mindkettőjük számára, családterapeutát kell keresni. A dacos szakaszban nehéz helyzetek is felmerülnek, amikor a dac dührohama alatt a gyermek erőszakossá válik. Egyes gyerekek a legrosszabb esetben ütnek, rúgnak, ütnek vagy harapnak. Míg a dacos gyermek meg tudja ütni (akaratlanul), a harapás átlépi a határt. A gyerekek ezzel a magatartással jelzik, hogy nem képesek kezelni a dühöt a dacos szakaszon túl, és segítségre van szükségük, amelyet a szülők gyakran nem adhatnak meg nekik a felmerülő esetekben. Mivel az ilyen magatartású gyermekek veszélyeztetik embertársaikat, a lehető leghamarabb konzultálni kell a terapeutával. , és a gyermekorvos is az első kapcsolattartó pont lehet. Amíg a gyermek dacos, lehetőség szerint biztonságos környezetet kell biztosítani számára. Ez azt jelenti, hogy a lehető legkevesebb tárgynak legyen elérhető távolságban, hogy ne sérülhessenek meg. Mindenekelőtt a sérülések kockázatát nagyon komolyan kell venni a gyermek dacos szakaszában. Az éles széleket vagy az elakadás veszélyeit a dühös gyerekek már nem ismerik fel és tudják vezet dühroham során bekövetkező előre nem látható sérülésekre.
