Arthrográfia invazív radiológia képalkotó technika, amely a lágyrész szerkezeteit képezi le ízületek kettős útján kontrasztanyag igazgatás. A diagnosztikai és a differenciáldiagnosztikai módszer ezért különösen releváns a gyulladásos és degeneratív ízületi betegségek szempontjából. Időközben az MRI és a CT nagyrészt kicserélődött artrográfia, de az artrográfiát még mindig használják a vállízület e két újabb és még pontosabb képalkotó módszer ellenére.
Mi az artrográfia?
Arthrográfia invazív radiológia képalkotó technika, amely a lágyrész szerkezeteit képezi le ízületek kettős kontrasztanyagokat használva. Az artrográfia a radiológia képalkotó vizsgálati eljárás. Különösen fontos diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai jelentőségű. Ebben az invazív eljárásban a radiológus megvizsgálja a ízületek és csontos szerkezeteiket, beleértve az összes lágyrész-struktúrát, felhasználva Röntgen képalkotás. A lágyrész-struktúrák mindenekelőtt az ízületi felületek porcos ízületi bevonatait, az interartikuláris korongokat és a szinoviális folyadék. Képeket készítenek az ízületi kamrákról, az ínhüvelyekről és a bursa-ról is. Ezeket a struktúrákat intravénás kontraszt segítségével vizualizálják igazgatás, amely minden finom szerkezetet kiemel a képalkotásban. Az így ábrázolt lágyrész-struktúrák a hagyományoson nem láthatók Röntgen, de MRI vagy CT képeken lennének. Emiatt az artrográfia az MRI és a CT egyre növekvő népszerűségével mára majdnem túlélte hasznát.
Funkció, hatás és célok
Az artrográfia magában foglalja a különböző közös belső terek képalkotását az egyes szerkezetekkel. Ez az eljárást különösen relevánsnak tekinti olyan gyulladásos ízületi betegségek tekintetében, mint pl arthritis vagy degeneratív ízületi betegségek, például osteoarthritis. Az eljárás azonban felhasználható olyan deformitások vizualizálására is, mint pl csípőizület dysplasia. Még traumatikus és tumoros ízületi betegségek is ábrázolhatók artrográfia segítségével. Végül a test összes ízülete képalkotható ezzel az eljárással. Az ilyen típusú képalkotást azonban jelenleg leggyakrabban a vállízület. Ebben az összefüggésben a képalkotás megmutathatja a kificamodott váll, például. Az eljárást a impingement szindróma, amikor a váll túlterhelődik az atlétikai tevékenység miatt. Ban ben impingement szindróma, az artrográfia például megvastagodott és megcsípett supraspinatus ín ami rontja a vállízület. Az artrográfia a vállízületi izmok repedésének diagnosztizálására is használható. A vállízület mellett olyan ízületek, mint a könyökízület, csukló ízületi és csípőizület valamint térdízület, boka ízületi vagy ujj az ízületek végül is leképezhetők. A legtöbb esetben azonban ezekre az ízületekre nincs szükség vizsgálatra, mivel az MRI vagy a CT ugyanazt a célt szolgálhatja. Az arthrográfia elvégzéséhez a beteg egy megfelelően felszerelt radiológiai osztályhoz fordul. A radiológia munkatársai a vizsgálat során szigorúan figyelnek a steril körülményekre. Például a beteg bőr előzetesen gondosan fertőtlenítik. A kezelőorvos ezt követően megszúrja az ízületi teret. Általában fluoroszkópia alatt a kontrasztanyagot injektálja bele. A pozitív mellett Röntgen kontrasztanyag, a negatív levegőt kontrasztanyagként általában használják az artrográfiában is, mint például a pneumartrográfiában. Ez a kettős kontrasztú módszer a legpontosabban ábrázolja az ízületet. Kövesd a igazgatás a kontrasztanyag közegéből a képeket két síkban készítik és orvosilag értékelik.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Az MRI, a CT és a szonográfiai képalkotás megjelenése előtt az artrográfia volt az egyetlen lehetőség a lágyrész szerkezeti képalkotására. Ez azóta megváltozott, ezért az artrográfia elveszíti indokoltságát mint módszer. Ma az MRI vagy a szonográfiai képalkotást gyakrabban használják ugyanarra a célra. Az MRI különösen pontosabban ábrázolja az ízületek lágy szöveteit. Másrészt az artrográfia továbbra is a carpal és a vállízületek panaszainak szokásos eljárása, amelyet hagyományosan mágneses rezonancia képalkotás vagy CT. Ezenkívül mind a röntgensugárzás, mind az MRI és a CT eljárások valamilyen módon artrográfiát jelentenek, amelyeket manapság kontrasztanyag beadásával hajtanak végre. A röntgen képalkotás során a levegőt használják kontrasztanyagként a lágy szövetek megjelenítéséhez. Az MRI a víz-oldódó kontrasztanyag, és a CT levegőt és vízoldható kontrasztanyag kombinációban. A tényleges artrográfia mára már ritkán alkalmazott oka nem utolsósorban az inverz eljárás veszélyeinek tudható be. Általános szabály, hogy a beteg jól tolerálja az eljárást; ennek ellenére bizonyos körülmények között mellékhatások jelentkezhetnek. A professzionális személyzet az artrográfia legfőbb előfeltétele, mert nem steril körülmények között például súlyos gyulladások és fertőzések jelentkezhetnek. Ezen túlmenően, mivel az ízület az eljárás során kilyukad egy kontrasztanyag beadásával, ez a részleges lépés okozhat fájdalom. Szakértő, tapasztalt személyzet esetén ez a kockázat fájdalom csökken. A múltban maga a kontrasztanyag beadása is jelentős kockázatokkal járt, mivel néha rákkeltő szereket használtak. Ma, vízoldható kontrasztanyag általában jód- vagy gadolinium-alapú, amely korlátozza a káros hatásokat. Ennek ellenére allergiás reakciók a jód vagy a gadolinium ritka esetekben ellenjavallatként fordulhat elő. Ettől eltekintve a kontraszt beadása okozhat hányinger or fejfájás. A sporttevékenységeket nem szabad ugyanazon a napon folytatni. A vizsgálat előtt a beteg kiterjedt tájékoztatóban vesz részt beszél, amely tájékoztatja őt minden kockázatról és mellékhatásról. A megbeszélés végén aláírási űrlapot ír alá. Akut esetben gyulladás, a kontrasztanyagok allergiája és a fertőzések, az eljárás általában nem ajánlott.
Tipikus és gyakori ízületi betegségek
- osteoarthritis
- ízületi gyulladás
- Ízületi fájdalom
- Ízületi duzzanat
- A rheumatoid arthritis
