A pszichológiában akkor beszélünk ambivalenciáról, ha ellentétes érzelmi érzések, gondolatok vagy vágyak vannak. Bleuler az ambivalenciát okozó tényezőként látja olyan rendellenességekben, mint pl skizofrénia. Így az ambivalencia iránti fokozott tolerancia megakadályozhatja mentális betegségek.
Mi az ambivalencia?
Az ambivalenciával rendelkező személy számára két nézőpont ellentéte ellentétes válaszlehetőségeket eredményez, amelyek gátolják a döntéshozatali képességet. Valószínűleg mindenki / és az olyan hozzáállás, mint a szeretet-gyűlölet, mindenki számára ismerős. A gondolatok vagy érzések formájában megjelenő ellentétes értékek kombinálódnak ilyen attitűdökben. Ezeket az attitűdöket a pszichológia bizonyos körülmények között, ambivalencia kifejezéssel írja le. Ennek megfelelően az ambivalencia pszichológiai funkció. Mindennek mindig két oldala van. Az ambivalencia pszichológiai fogalma azonban nem kizárólag erre a sokoldalúságra utal, hanem mindenekelőtt az ebből fakadó belső konfliktusra. Az ambivalenciával rendelkező személy számára két nézőpont ellentéte ellentétes reakciólehetőségeket eredményez, amelyek gátló hatást gyakorolnak a döntési képességre. Karl Abraham a gyermekeket tipikusan ambivalensnek írja le, mert hajtásingadozások vezérlik őket. Felnőtt emberek számára feltételezi, hogy mentes az ambivalenciától. Elmondása szerint akkor a mentálisan egészséges felnőttek nem tapasztalják az ambivalenciát. Néhány pszichoanalitikus nem ért egyet ezzel a nézettel, és az emberi érzelmekben leginkább ambivalenciát ismer fel. A pszichológiai ambivalencia kifejezés Eugen Bleulerig nyúlik vissza, aki először a 20. század elején használta. Szinonim kifejezés az ambíció és a kétértelműség. Freud pszichoanalízisében ambivalenciát alkalmazott, tovább fejlesztette és elsősorban a szociálpszichológiára helyezte át.
Okok
Bleuler, az első leíró a gyermekekre jellemző pszichológiai ambivalencia okát a hajtásszabályozásban látja. Felnőtteknél az ambivalenciát alapvetően kórosnak és a mentális betegségek. Ő adja a skizofrénia mint az ambivalencia oksági összefüggése. Bleuler ellentétes érzések és gondolatok egyidejű létezését írja le az ambivalencia értelmében, mint a kiváltó momentumot skizofrénia. Számára az ambivalens ellentétes érzések affektív ambivalenciák. Ambivalens igények, amelyeket ambitenciának nevez, és a számára való intellektuális ambivalencia az ellentétes gondolatok egymás mellé helyezése, amely konfliktusokat okoz a páciensben, és végül a személyiség kettészakadásához vezet. A skizofrén hajlamok és az ambivalencia tehát kölcsönösen függenek. Ezek a kijelentések ellentmondanak sok más forrás elméletének. Számos pszichoanalitikus elismeri, hogy az ambivalencia tipikusan emberi, és nem feltétlenül tartja kóros jelenségnek. Ennek megfelelően nem betegségről, mint okról beszélnek, hanem a jelenséget az emberi elme, test vagy szellem fiziológiai folyamatainak tulajdonítják. Közülük sokan a libidó és a thanatosz ambivalenciájáról beszélnek, mivel ez jellemzi az emberi érzelmek nagy részét. A libidó és a thanatos alatt a szerelem és a pusztításra való törekvés egyidejű jelenlétét értjük.
Tünetek, panaszok és jelek
Végül egy ambivalenciával rendelkező személy ellentmondásos vagy ellentmondásos módon viselkedik, és ezért nem tűnik összhangban önmagával. Ez a viselkedésbeli következetlenség elviekben nem szokatlan az emberek számára. Az erős ambivalencia azonban bizonyos helyzetek miatt pszichés károsodássá válhat, ami pszichés diszbalanciákat eredményezhet, amelyek megkövetelik terápia. A saját viselkedésében tapasztalható következetlenségek és ellentmondások tehát bizonyos mértékig elterjedtek, de Bleuler szerint minden bizonnyal mentális betegségeket okozhatnak, amint kiszabadulnak a kezükből. Az ellentétes érzelmek, impulzusok vagy akaratok egyidejű létezésének nem feltétlenül kell kifejeznie magát olyan jelenségekben, mint a szeretet-gyűlölet kapcsolat, hanem az engedelmesség és a lázadás közötti életben is megnyilvánulhat. Különösen az egyes személyekkel szembeni érzelmi magatartásban gyakran van ambivalencia. Freud az ambivalencia szélsőséges esetét írja le például Oidipus-komplexusként. Két különböző személy esetében az ambivalencia toleranciája különböző szinteken mozog, vagyis az ambivalencia tolerálásának képessége. Minél ambivalensebb egy személy, annál pozitívabban igazodik a személyisége, és annál jobban képes kezelni az emberileg természetes ambivalenciát. Következésképpen az alacsony ambivalencia toleranciával rendelkező egyének esetében a mentális betegségek magasabb.
Diagnózis és lefolyás
Az ambivalencia tolerancia értékelését pszichológusok vagy pszichoterapeuták végzik. Az értékelés célja gyakran az egyén mentális betegségek kockázatának megbecsülése. Amit Bleuler a skizofrénia összefüggésében ambivalenciának írt le, azt végül az ambivalencia alacsony toleranciájaként kell érteni. Tehát az, hogy képtelen megfelelően kezelni a fiziológiailag ambivalens érzelmeket és vágyakat, olyan betegségeket eredményezhet, mint a skizofrénia, és döntő szerepet játszik a diagnózisának összefüggésében.
Szövődmények
Mivel az ambivalencia pusztán pszichológiai rendellenesség, ez is szinte csak pszichológiai szövődményeket eredményez. Az érintett személy gyakran alatta van feszültség és nehezen tud döntéseket hozni. Ez gyakran oda vezet pánikrohamok és izzadva. Ezek akár éjszaka is előfordulhatnak, amikor a betegnek rossz álma van, és már nem tudja felmérni a valóságot. A legtöbb esetben az ambivalencia pszichológiai problémákhoz vezet és depresszió. Ennek eredményeként a családdal vagy a partnerrel fennálló kapcsolat is szenvedhet. A beteg elveszíti az életkedvét, és gyakran agresszió és elégedetlenség érzése kíséri. Leggyakrabban az ambivalencia a skizofrénia tünete, amelyet mindenképpen pszichológusnak kell kezelnie. Maga a kezelés több hónapig is eltarthat, és nincs ígéret arra, hogy siker lesz. A további folyamat nagyban függ az ambivalencia és a beteg fizikai és pszichológiai hatásától feltétel. A legrosszabb esetben az ambivalencia képes vezet öngyilkossági gondolatokra és végül öngyilkosságra, ha a belső feszültségek nagyon magas lett. A kezelést gyógyszeres kezelés mellett végzik, és a beteg megnyugtatására szolgál. A tünet miatt a hétköznapi mindennapi élet anélkül feszültség gyakran már nem lehetséges a beteg számára.
Mikor kell orvoshoz menni?
Az, hogy az ambivalenciát orvosnak kell-e kezelnie, általában a betegség súlyosságától függ feltétel. Ha az érintett személyre nem vonatkoznak különösebb korlátozások a mindennapi életben, és nem veszélyes önmagára és más emberekre, a kezelés nem kötelező. Nem ritka, hogy a kezelést más családtagoknak kell megkezdeniük, mert az érintett nem akarja beismerni a betegséget magának. Súlyos esetekben szükség lehet a klinikán történő kezelésre. Ehhez orvoshoz kell fordulni, ha az érintett már nem tudja megkülönböztetni a valóságot az álmoktól. A kezelés abban az esetben is tanácsos pánikrohamok, súlyos feszültség vagy állandó izzadás. Orvosi vizsgálatra is szükség van, ha az érintett személy különösebb ok nélkül agresszívnek tűnik, és elveszíti az életkedvét. Ebben az esetben kezelés nélkül veszélyes pszichológiai szövődmények léphetnek fel. Sürgős kezelésre van szükség, ha a beteg öngyilkossági gondolatokat mutat, vagy már megkísérelt öngyilkosságot. Ebben az esetben az érintett személy kórházba is kerülhet.
Kezelés és terápia
A kóros ambivalencia kiváltja a psziché különféle betegségeit. Így az ambivalencia jelensége fokozott szerepet játszik az okságban terápia különböző betegségek. Bleuler definíciója szerint a psziché számos betegségét megelőzni lehet tanulás megfelelő stratégiák az ambivalencia kezelésére. Ezenkívül az ambivalencia kezelésére irányuló stratégiák kiválthatják a mentális betegség okát, ha az alacsony ambivalencia tolerancia valóban okozati szerepet játszik az adott betegségben. A modern társadalom tudatában van annak a mentális túlterhelésnek, amelynek naponta ki van téve. Emiatt olyan ajánlatok, mint pszichoterápia egyre gyakrabban veszik fel. A pszichoterápiás kezelések során megtanulható az ambivalencia kezelésének egészséges módja. Ezenkívül a modern megközelítések, például a kognitív viselkedésterápia össze tudja egyeztetni a látszólag ellentmondó vágyakat és érzelmeket, így az ambivalencia mérséklődik. Ha az amivalencia és az alacsony ambivalencia tolerancia már okozott mentális betegséget, a kezelés az adott rendellenességtől függ, és tüneti gyógyszert is tartalmazhat terápia lépések, valamint az okozati terápiás lépések.
Kitekintés és előrejelzés
Az ambivalencia általában viszonylag súlyos pszichológiai korlátokat és szövődményeket eredményez. A beteg életminőségét a betegség jelentősen rontja. Orvosi kezelés nélkül a legtöbb esetben nincs pozitív kórlefolyás vagy spontán gyógyulás. Ennek eredményeként az érintett személynek nehézségei vannak más emberekkel való társasági életben, ami megteheti vezet a kirekesztés vagy más társadalmi kényelmetlenség miatt. Hasonlóképpen, az érzések nem értelmezhetők helyesen, ami nehézségeket okoz az interperszonális kapcsolatokban. Részben az ambivalencia így pszichológiai felfordulásokhoz, ill depresszió. Súlyos esetekben az érintett személy öngyilkossági gondolatoktól is szenvedhet a betegség következtében, és továbbra is. Az ambivalencia kezelését pszichológus biztosítja. A legtöbb esetben a gyógyszert nem használják. A betegség pozitív lefolyása azonban nem minden esetben fordul elő. Magának az érintettnek is el kell döntenie a terápia mellett, és meg akarja azt hajtani. Súlyos esetekben a kezelés zárt klinikán is elvégezhető. Általános szabály, hogy univerzálisan nem lehet megjósolni, hogy ez a betegség pozitív lefolyását eredményezi-e.
Megelőzés
A megnövekedett ambivalencia miatt bekövetkező mentális betegség megelőzhető tanulás megfelelő megküzdési stratégiákat, és ezáltal csillapítja az ambivalenciát pszichoterápia.
Követés
Az, hogy szükség van-e utókezelésre, a rendellenesség intenzitásától függ. Az ambivalencia enyhe formáját a környezet változásai képesek ellensúlyozni. Az új szabadidős tevékenységek vagy a különböző társadalmi kapcsolatok néha elegendőek a tipikus tünetek leállításához. A kúra után nincs immunitás. Az ambivalencia a helyzettől függően újra és újra előfordulhat. Bizonyos fokú ellentmondásos érzések nem ritkák. Kifejezett formában ütemezett utólagos látogatások válnak szükségessé. Az érintettek pszichológusoktól és pszichoterapeutáktól kapnak segítséget. Néha gyógyszeres kezelés javasolt. Súlyos esetekben viselkedésterápia és a pszichotróp gyógyszerek az utógondozás fő elemei. A páciensnek ezzel jobban összhangba kell hoznia érzéseit és vágyait. A társasági élet ily módon könnyebben működik. A mindennapi életben alig fordul elő stressz. Előfordul, hogy a járóbeteg-ellátás évekig tart, amíg a beteg egyedül alkalmazhatja a viselkedési stratégiákat. Az utógondozás célja a lehetséges szövődmények előzetes kiküszöbölése is. Különösen akkor vannak jelen, amikor a betegség kórosan fejlődik. Az ambivalencia tovább alakul skizofréniává, depresszió vagy hasonló. A kezelés sikere szempontjából a legszorosabb társadalmi környezet játszik fontos szerepet.
Ezt teheti meg maga is
Az, hogy egy ambivalenciát kezelni kell-e, elsősorban annak súlyosságától függ. Az enyhe ingadozásokat még kisebb életmód-változtatások is gyakran szabályozhatják. Ez lehet egy új hobbi, sporttevékenység vagy munkahely- vagy környezetváltás. Ezek előtt azonban intézkedések alkalmazható, az ambivalenciát az érintett személynek fel kell ismernie. Ezért tanácsos orvoshoz vagy terapeutához fordulni, ha a saját viselkedésében következetlenségeket és ellentmondásokat ismételten észlelnek. A szakember először azt állapítja meg, hogy valóban kifejezett ambivalencia-e. Megfelelő intézkedések ezután ki lehet dolgozni az egészséges érzelmi élet megalapozására. A terapeuta megmutatja az érintett személynek a megfelelő megküzdési stratégiákat, és súlyos esetekben konzultál a határszakértővel személyiségzavar. A további megbeszélések során az érintett is megtanulja intézkedések a kognitív viselkedésterápia saját vágyainak és érzelmi érzéseinek jobb összeegyeztetése érdekében. Ha az ambivalencia eredményeként már kialakultak mentális betegségek, gyógyszereket is kell beadni. Alternatív terápiás megközelítéseket a felelős orvossal vagy terapeutával egyeztetve lehet kipróbálni.
