Az öngyilkosság nagyon komoly kérdés, csak Németországban évente több mint 10,000 XNUMX ember veszi életét. A be nem jelentett esetek száma minden bizonnyal sokkal nagyobb lesz. Így az öngyilkosságok száma jelentősen meghaladja az éves halálos áldozatok számát.
Mi az öngyilkosság?
Az öngyilkosság vagy öngyilkossági hajlam olyan mentális állapotot ír le, amelyben az érintett személy gondolatai, fantáziái és cselekedetei a saját halálának megvalósítására irányulnak. Ez az állapot lehet tartós, ismétlődő, vagy csak válsághelyzetekben létezhet. Az öngyilkosságban megkülönböztetnek öngyilkossági gondolatokat (nincs tényleges öngyilkossági vágy) és sürgős öngyilkossági gondolatokat, amelyek konkrét öngyilkossági szándékokat és terveket rejtenek. Az öngyilkosság nem betegség, hanem egy mögöttes probléma tünete. Egy pszichológiai probléma annyira élessé vált, hogy csak a kétségbeesés és a kilátástalanság érvényesül. Az érintettek életüket elviselhetetlennek találják, ezért véget akarnak vetni nekik. Akut öngyilkossági hajlam esetén nincs lehetőség a jelenlegi élet jobbra változtatására. Az öngyilkosság az érintett személy számára az egyetlen kiútnak tűnik. Az öngyilkosság kezelése az egyik legnehezebb kihívás Egészség ellátási rendszer.
Okok
Az öngyilkosságnak számos különböző oka van. Ezek tartalmazzák:
- Depressziós rendellenesség
- Alkohol- vagy drogfüggőség
- Öngyilkossági kísérletek a múltban
- Öngyilkosságok családban vagy közeli környezetben
- Személyiségzavarok
- Neurotikus rendellenességek
- Skizofrénia
- Szigetelés és magány, például idős korban.
- Foglalkozási stresszek
- Munkanélküliség vagy egyéb okok, amelyek magas szintű kilátástalansághoz és perspektíva hiányához vezetnek
- Erőszakos környezet
- Pénzügyi gondok
- sértést
- Az önbecsülés elvesztése
- Függőség más emberektől
- Traumatikus vagy stresszes tapasztalatok, például egy szeretett ember elvesztése, például halál vagy válás következtében
- Súlyos vagy gyógyíthatatlan betegség
Az öngyilkosság egy esemény miatt fordulhat elő, de különböző események sorozatából is fakadhat. Az, hogy a stresszeket egyénileg hogyan élik meg, alapvetően nagyon különbözik.
Tünetek, panaszok és jelek
Az öngyilkosság tipikus tünete az a személy, aki halálról vagy elégedetlenségről gondolkodik, vagy életével vagy problémáival kapcsolatban beszél. Ezt általában nagyon komolyan kell venni és riasztásként kell érteni. Általános tévhit, hogy azok az emberek, akik a saját életüket tervezik, nem beszél erről. A legtöbb öngyilkos ember beszél arról, hogy unják az életet, vagy hogy az életük értelmetlennek tűnik számukra. Az öngyilkossági cselekmények előzményeiben gyakran megváltozik a hangulat és a viselkedés. Gyakran megfigyelhető, hogy érzelmileg jobban reagálnak, és erős érzelmi kitöréseik vannak, például félelem, szomorúság, dühkitörés, szégyen és bűntudat. Az érintett személy ezután depressziós állapotba kerül. Úgy véli, hogy ezt csak öngyilkossággal képes megúszni. Mély reménytelenség támadt. Az öngyilkosok gyakran visszahúzódnak és kevésbé kommunikálnak. Másrészt azt is gyakran megfigyelik, hogy az öngyilkosságot elhatározó emberek hirtelen „megkönnyebbültnek” tűnnek, így kommunikálóbbak és nyitottabbak a korábbiaknál. Vagyon leadása vagy ügyek rendbetétele az öngyilkosság jele lehet.
A betegség diagnózisa és lefolyása
Az öngyilkosság diagnosztizálásában több szempont is fontos szerepet játszik. Ezek tartalmazzák:
- Szűkület, agresszió megfordítása és öngyilkos fantáziák.
- A kockázati tényezők közé tartoznak a mentális betegségek és rendellenességek, különösen a depresszió és a skizofrénia (akut fázis)
- Függőség
- Pszichoszociális krízisek, például a szeretett személy különválása vagy halála.
- Alig bármilyen társadalmi kapcsolat
- Korábbi öngyilkossági kísérletek vagy öngyilkosságok a családban.
- Reménytelenség, kétségbeesés, szorongás, örömtelenség, álmatlanság.
- Lemondás
- Pszichiátriai intézet mentesítése
Ezek a tényezők nagyon súlyosak, és az öngyilkosság is. Itt minél előbb ismerik fel a kockázatot, annál jobb, mert annál hosszabb feltétel tart, annál inkább megszilárdulhat az öngyilkosság iránti vágy.
Szövődmények
Az öngyilkosságot és annak szövődményeit eseti alapon kell figyelembe venni. Ezenkívül maga is felfogható annak komplikációjaként depresszió. Az öngyilkosság magában rejti annak kockázatát, hogy nem ismerik fel vagy nem értik meg. Nem ritkán, depresszió különösen a környezõk számára nem nyilvánvaló, és a pszichológiai növekedéshez vezet feszültség a segítségnyújtás elmulasztása miatt. Ugyanez vonatkozik az öngyilkosságra, amely ilyenkor gyakran csak egy (sikeres) öngyilkossági kísérlettel válik nyilvánvalóvá. Ezenkívül a mentális szenvedésnek ez a formája nagyon akut lehet, ami csökkenti az affektusok - autodestruktív és öngyilkossági cselekmények - elkövetésének gátlási küszöbét, és így tényleges lehetetlenné teszi harmadik felek vagy terapeuták beavatkozását. Az öngyilkosság további komplikációkhoz vezet az orvosi kezelések során. Például az érintett személyben való nem hajlandó élni azt jelentheti, hogy megtagadja a gyógyszeres kezelést vagy a táplálékfelvételt. Ez magasabb (az öngyilkos által elfogadott) kockázatokat eredményez, amelyek jogi és érzelmi következményekkel járnak az orvosok és a hozzátartozók számára. Sikertelen öngyilkossági kísérletekből komplikációk is felmerülhetnek. Megcsonkítás, agy károk és hasonlók fordulnak elő, és gyakran az észlelt szenvedés meghosszabbodását jelentik az érintettek számára.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Azoknak az embereknek, akik életük önálló befejezésén gondolkodnak, orvosi vagy terápiás segítséget kell kérniük. Ha tartós kedvetlenség tapasztalható az élet iránt, vagy a hiábavalóság érzése aggasztó. Ha felmerülnek a saját haszontalanságának vagy feleslegességének gondolatai, ezeket meg kell osztani másokkal. Ha az érzelmeket mások már nem érezhetik, ha eltűnnek a kívánságok és az álmok, vagy ha beindul a reménytelenség, akkor az észleléseket orvosával kell megbeszélni. Ha az érintett személy életének egy olyan pontjára jut, ahol úgy gondolja, hogy a közeli környezet terhe, akkor nyíltan foglalkoznia kell aggodalmaival. Ha az érintett személy gyakran foglalkozik saját életének befejezésével, segítségre van szükség. Ha konkrét tervek születnek arról, hogy miként fog bekövetkezni a saját halála, akkor hevesen cselekedni kell. Ha önkárosító cselekmények történnek, öngyilkos jegyzetet írnak, vagy ha az érintett személy felmondja a meglévő szerződéseket, fokozott éberséget kell tanúsítani. Ha egy személy világos cselekedeteket fejez ki, akkor vezet saját szándékos halálához sürgősségi szolgálatot kell riasztani. Ellenkező esetben elmulasztják a segítségnyújtást, ami a törvény szerint büntetendő. Az öngyilkosság megkeményedett gyanúja esetén kötelező parancsot adnak ki.
Kezelés és terápia
Az öngyilkosság okainak feltárása és a megfelelő kezelés megkezdése érdekében ez csak szakember. Itt a terápia az öngyilkossági szándékok megfelelő kiváltó tényezőjétől függ. Gyakran az érintett személyt zárt pszichiátriai osztályon kell kezelni, amelyet gyakran akarata ellenére tesznek védelme érdekében. Abban az esetben depresszió, antidepresszánsok vagy hangulatstabilizáló anyagokat használnak. Mániás-depressziós állapotokban a klinikai tünetek általában súlyosak, ezért különféle gyógyszerek kombinációjára van szükség. Az élethelyzetből fakadó öngyilkosság esetén pszichoterápia vagy szocioterápiás intézkedések hasznosak. Az orvos és a beteg közötti jó kapcsolat mindig fontos a siker érdekében terápia.
Megelőzés
Alapvetően nincs öngyilkossági ösztön. Mielőtt az emberek ilyen szándékokat hordoznának, általában sok minden történt, és pontosan itt fontos beavatkozni és segíteni. Vészhelyzet esetén azonnal segítséget kell kérni, és haladéktalanul fel kell hívni a sürgősségi orvost. Fontos tudatni vele, hogy az illető öngyilkos. Azok, akik felismerik az öngyilkosság jeleit és cselekszenek, életeket menthetnek. Elvileg helytelen a másik szemrehányása vagy szemrehányása, a helyzet lebecsülése vagy elbagatellizálása. Ehelyett a másik ember helyzetét kell komolyan venni, mivel ez most reménytelennek tűnik. Az érintett személyt nem szabad egyedül hagyni a helyzetben, hanem támogatást és együttérzést kell kapnia.
Utógondozás
Az öngyilkosság olyan jelenség, amelyet nagyon komolyan kell venni, és terápia szoros utókezeléssel kell kísérnie. Ehhez kapcsolattartók pszichiáterek vagy pszichológusok, valamint háziorvosok. Az öngyilkossági hajlam oka fontos szerepet játszik az utógondozásban. Fontos tudni, hogy egyetlen traumatikus esemény okozza-e az öngyilkossági szándékokat, vagy a depresszió okozza ezeket a gondolatokat. Fontos, hogy legyen egy olyan szociális hálózat, amelyhez az érintett személy mindig fordulhat, ha problémák merülnek fel, vagy egyéb szükség van rá beszél. A rokonok és barátok is biztosíthatják ezt bizonyos mértékig. Gyakran tanácsos felkeresni egy önsegítő csoportot. Itt az érintettek értékes tapasztalatcserét és hasznos tippeket kínálhatnak védett környezetben. A szabadidőben eltöltött hobbik és társas kapcsolatok szintén alkalmasak az öngyilkosság utógondozásához. Azok, akik szorongást és nyugtalanságot éreznek, ezt is csökkenthetik kikapcsolódás mód. Ezeket a legjobban egy tanfolyamon lehet megtanulni, hogy aztán rendszeresen otthon gyakorolhassák önállóan. A lehetőségek széles skálája van: progresszív izom kikapcsolódás, autogén tréning vagy fantáziautak például. Jóga segíteni is tud. A fizikai és légzési gyakorlatok, kikapcsolódás és a elmélkedés, holisztikusan hat a testre, az elmére és a lélekre.
Mit tehetsz te magad
Az öngyilkossági cselekedetek iránti vágy kifejezése rendkívül megterhelő lehet a társadalmi környezet és vezet túlzott igényű helyzetekre. Ezért rendkívül óvatosan kell eljárni ennek az érzékeny témának a kezelésekor. Öngyilkossági szándék esetén az érintettnek tanácsos szakember segítségét kérni. Tanácsos pszichoterapeutával dolgozni. Gyakran az érintett nem képes egyedül legyőzni az érzelmi mélységet. Mindig tanácsos nyíltan megvitatni gondolatait és érzelmeit bizalmasokkal. Ha azonban megszilárdul a saját életének befejezése, akkor szakmai segítségre van szükség. Amint az öngyilkosság vágya konkrét tervekké fejlődik, intézkedni kell. Az érintett személy semmi esetre sem lehet egyedül, és nem tartózkodhat olyan területeken és helyzetekben, ahol a kilátástalanság még nagyobbnak látszik. Vészhelyzetben az érintett személy maga riaszthatja a sürgősségi szolgálatokat, vagy kapcsolatba léphet egy lelkigondozó szolgálattal. Ezenkívül kellemesnek és hasznosnak lehet tekinteni, ha más, korábban öngyilkosokkal folytatott beszélgetések zajlanak. Itt az empátia maximális foka van, így az érintett személy talál egy jó beszélgetőtársat, aki maga is átélte stresszes helyzetét, és rámutathat a kiutakra.
