Az Argyll-Robertson jel egy reflex pupilla merevség, amelynek érintetlen szemei épek. Ebben az esetben a középagy elváltozása megszünteti az egyik vagy mindkét szem fényérzékenységét. Ez a jelenség szerepet játszik olyan rendellenességekben, mint a neurolok.
Mi az Argyll-Robertson jel?
Az Argyll-Robertson jel a középagy agyi diszfunkciójának jelzése, amely reflex pupilla merevségként nyilvánul meg. A középagy a agytörzs rész a híd (pons) és a diencephalon között. Ez a terület a agy elsősorban a szemizmokat irányítja. A középagy az úgynevezett extrapiramidális rendszerhez tartozik, amelyet nem lehet mindig egyértelműen elválasztani a mozgásszabályozás piramis rendszerétől. Az extrapiramidális rendszer egy neurofiziológiai koncepció a mozgásszabályozási folyamatok mindegyikére a piramiscsatornákon kívül gerincvelő. Az érzékeny középagy gerjesztései idegek a diencephalonból a nagyagy (telencephalon), ahol motorra kapcsolják őket idegek. A középagy három rétegre oszlik. A középagy teteje (tectum mesencephali) és a tegmentum között fekszik az úgynevezett cerebrospinalis folyadékcsatorna, amely tele van cerebrospinalis folyadékkal. Az Argyll-Robertson jel a középagy agyi diszfunkciójának jelzése, amely reflex pupilla merevségként nyilvánul meg. A kóros jelenséget a skótról nevezték el szemész D. Argyll Robertson, aki először a XIX.
Funkció és feladat
A szemek képesek alkalmazkodni a látómező fényviszonyaihoz. Ezt az alkalmazkodást adaptációnak is nevezik. A legjelentősebb mozgások ebben az összefüggésben a pupilla fénye reflex Az írisz korlátozza a tanítvány. A pupilla fénye reflex eredmény a hangszínváltozás alapján írisz simaizmok. Ez a változás írisz hangja megváltoztatja a tanítvány szélességét, így igazítva a pupillákat a beeső fény relatív mennyiségéhez. Ezek a folyamatok összehasonlíthatók a rekesznyílás szélességének a kamerán történő szabályozásával. Az érintett írisz-izmok a dilatator pupillae és a sphincter pupillae izmok. A musculus dilatator pupillae-t is nevezik tanítvány tágító izom. Csatolva van a idegrendszer szimpatikus idegrostokkal, amelyek a centrum ciliospinale-ból és így a gerincvelő szegmensek C8-tól Th3-ig. Ha a pupillákat ez az izom természetellenesen tágítja, vagy a fény ingereitől függetlenül, akkor ezt mydriasisnak nevezik. A záróizom pupilla izomzatát pupilla összehúzónak is nevezik. Nem a szimpatikus, hanem a harmadik agyideg (okulomotoros ideg) paraszimpatikus idegrostjai innerválják. A rostok az Edinger-Westphal magból származnak, és a csillón keresztül futnak idegdúc. Ezeknek a régióknak az aktiválása különösen erős fénysugárzás alatt történik, és összehúzza a tanulókat. A kóros összehúzódást miózisnak nevezzük. A fény előfordulását reflexszerűen szabályozzák a pupilla ezen izmok és idegek. Így egy külső inger izomösszehúzódást okoz, a szemet a fényerő hirtelen változásához igazítja. A reflexlánc tökéletesen koordinált áramkörnek van alávetve. Az afferensek a központi idegrendszer afferenseknek is nevezik. Ők a szem első pontja reflex. A megnövekedett fényérzékenységet a retina fényérzékeny érzékelő sejtjei regisztrálják. Ezek a fotoreceptorok az érzékenyeken keresztül vezetik az információt látóideg a látótraktust pedig a hámba, ahol eléri a praetectales magokat. Az efferensek ezekből a magokból származnak, amelyek az információkat visszavezetik a központi részből idegrendszer. Ily módon a fényerőre vonatkozó információk efferens utakon keresztül jutnak el az Edinger-Westphal magokba. A magokban az információ az oculomotorus ideg paraszimpatikus részére kapcsol. Áthaladnak a csillón idegdúc és így serkentik a záróizom pupillae izomzatának összehúzódását. A pupilla ennek következtében összehúzódott. Mindkét szemmel kapcsolat van mindkét pretectalis maggal. Ezért a pupilla reflex mindig kétoldalúan történik, akkor is, ha csak az egyik oldal világít.
Betegségek és rendellenességek
Az Argyll-Robertson jel különösen a neurológus számára játszik szerepet. A fent leírt közvetlen és közvetett pupillafény-válasz elvesztése. Az orvos a neurológiai vizsgálat részeként fény segítségével ellenőrzi a reflex pupilla alkalmazkodását. Az Argyll-Robertson jel kétoldalú rendellenesség, és fénysugárzás után nyilvánul meg oldalirányban összehúzott, lekerekített pupillákban, amelyek már nem reagálnak vagy rosszul reagálnak. Mivel a szem konvergencia-válasza sértetlen, a pupillák ennek ellenére összehúzódnak a szállás közelében. Így ha csak a fény pupilla reflexek szűnnek meg, de a közeli elhelyezkedési folyamatok nem, az Argyll-Robertson jel van jelen. A szem konvergencia-válasza megmarad, ami azt jelenti, hogy a szem még mindig képes alkalmazkodni a tárgyak rögzítése során. Ezt a konvergencia választ az okulomotoros ideg közvetíti. Ez kizárja a koponyaágat idegkárosodás mint az Argyll-Robertson jelenség oka, és az orvos gyanúja a középagy elváltozásaira esik. Feltehetően az Edinger-Westphal mag és a praetectalis olivaris mag közötti kapcsolatot befolyásolja a károsodás. Az ok-okozati összefüggések gyakran egy idegsejt elváltozásai. Ez a progresszív formája szifilisz Az fertőző betegség átterjed a központi idegrendszerre, és a koponyaidegek bénulását és a gerinc degenerációját okozhatja. Az Argyll-Robertson jel általában a neurolák késői stádiumához kapcsolódik, és ezt a betegség egyik legfontosabb mutatójaként értékelik. A középagyi elváltozásoknak és a pupilla merevségének jelenségéhez azonban nem feltétlenül kell társulni szifilisz. A szklerózis multiplex és más neurológiai betegségek például szintén okozhatnak középagyi elváltozásokat. A további klinikai kép az érintettől függően rendkívül változatos lehet agy vidék.
