Az Allan-Herndon-Dudley-szindróma az SLC16A2 mutációja gén ami megváltoztatja az MCT8 pajzsmirigyhormon transzportert, és károsítja a jodotironin felvételét az izomszövetben és a központi idegrendszer. A mutáció miatt az érintett egyének izomgyengeségben szenvednek, valamint mozgási és szellemi fejlődésbeli késésben szenvednek. Az AHDS gyógyíthatatlan, és kizárólag az igazgatás trijód-tiracetát.
Mi az Allan-Herndon-Dudley-szindróma?
Az Allan-Herndon-Dudley-szindróma az SLC16A2 mutációja gén ami megváltoztatja az MCT8 pajzsmirigyhormon transzportert, és károsítja a jodotironin felvételét az izomszövetben és a központi idegrendszer. A fejlődési késéseket vagy a fejlődési retardációkat a serdülők és gyermekek testi, szellemi vagy érzelmi fejlődésének késleltetéseként foglalják össze. A fejlődési késéseknek számos oka lehet. Például a késleltetett fejlődés kiváltó oka lehet a központban idegrendszer. Ez például az Allan-Herndon-Dudley-szindróma (AHDS) esetében. A mentális területen jelentkező súlyos fejlődési késés mellett a szindrómát a motoros fejlődés zavarai jellemzik. A szindróma első leírása 1944-ig nyúlik vissza. Az általuk leírt klinikai kép örökletes betegség, azaz genetikailag meghatározott rendellenesség. A betegség az eddig dokumentált esetek többségében a férfi csecsemőket érinti. A fejlődési rendellenességek és következményeik szinte minden esetben egyértelműen születésüktől fogva nyilvánvalóak. Az AHDS rendkívül ritka rendellenesség. Emiatt az Allan-Herndon-Dudley-szindróma kutatási állapota meglehetősen szűkös volt.
Okok
Az AHDS egy genetikai örökletes rendellenesség, amelyet az SLC16A2 mutációja okoz gén. Ez az úgynevezett MCT8 pajzsmirigyhormon transzporter kódoló génje. Ez a transzporter közvetíti a jodotironinok felvételét az izom- és idegszövetbe. A mutáció miatt zavarok jelentkeznek a pajzsmirigy felvételében hormonok, amelyek kidobják a központi idegrendszert egyensúly és így károsítják az idegrendszer sejtjeit fejlődésük során. Izomszövet és agy kimerül az aktív pajzsmirigyhormon, amelyre a mutációk által kiváltott diszreguláció miatt valóban támaszkodnak. A szindróma egy X-hez kötött recesszív öröklődésben terjed. A nőstények örökölhetik a betegséget, de kettős X-kromoszómaszerkezetük miatt ritkán betegednek meg. Az érintett hímek nem képesek szaporodni. Bár a mutáció genetikai, ezen belső tényező mellett valószínűleg külső tényezők is szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Ritkasága és ilyen korlátozott kutatási bázisa miatt e külső tényezők szerepét még nem határozták meg véglegesen.
Tünetek, panaszok és jelek
Az Allan-Herndon-Dudley-szindróma veleszületett rendellenesség, amely általában csecsemőknél vagy kisgyermekeknél jelentkezik. Az érintett személyek többé-kevésbé súlyos izomgyengeségben szenvednek. A gyermekek izomszövete feltűnően fejletlen. Az izomzat gyengeségét hamarosan ízületi deformitások kísérik. A kontraktúrák szintén gyakori kísérő tünetek. A gyermekek mobilitását a kontraktúrák és deformációk egyre inkább károsítják. Emiatt az érintett egyének gyakran természetellenesen statikusnak vagy akár mozdulatlannak tűnnek. A pajzsmirigy mutációval kapcsolatos alulkínálata miatt hormonok, az érintett egyének gyakran emellett izomgörcsöket szenvednek, vagy önkéntelen mozdulatokat hajtanak végre a karjukkal és a lábukkal. Gyakran az érintett személyek nem képesek önállóan mozogni. A legtöbb esetben a motoros károsodások súlyos mentális rendellenességekkel társulnak. Például a betegek nagy része nem képes beszélni. Egyes esetekben az AHDS számos más tünettel jellemezhető a mentális és fizikai fejlődés területén.
Diagnózis és lefolyás
Az AHDS első gyanúja általában az orvosnál jelentkezik a beteg ideje alatt kórtörténet. A laboratóriumi kémia megemelkedett T3 szintet tár fel normál FT4 és TSH szintek, rámutatva az Allan-Herndon-Dudley szindrómára. A központi idegrendszer képalkotása általában a diagnosztikai munka része. Különben ki kell zárni a motoneuronális betegség miatti izomgyengeséget. Az Allan-Herndon-Dudley-szindrómában szenvedő betegek prognózisa viszonylag kedvezőtlen. A mai napig a betegség nem gyógyítható. Tanulmányok szerint a diagnózis időzítése valószínűleg kritikus szerepet játszik a betegek prognózisában.
Szövődmények
Mint minden kromoszonálisan öröklődő rendellenesség, az Allan-Herndon-Dudley-szindróma sem kezelhető gyógyítóan. Az Allan-Herndon-Dudley-szindróma leggyakoribb szövődménye - markáns izomgyengeség - kezelhető fizikoterápia. Az izmok erősítésére irányuló ilyen kezelés fájdalmas lehet a beteg számára. Különösen a kisgyermekek szokták visszautasítani terápia miatt fájdalom. Az intenzív edzés ellenére fizikoterápia nem mindig vezet a kívánt sikerhez. Hasonló a helyzet a beszédterápia az Allan-Herndon-Dudley beteg számára. Bár a beszédképesség csökkenése intenzív edzéssel javítható, a kezelés nem mindig vezet a sikerre az érintett személy általában magas fokú mentális károsodása miatt. Maga a beteg csalódása, valamint az egész családra nehezedő nagy teher az egyik legsúlyosabb szövődmény az Allan-Herndon-Dudley-szindróma kezelésében. Az izomgörcsök és a végtagok mozgása, amelyek nem befolyásolhatók, a igazgatás of izomlazítók. Komplikációk figyelhetők meg a szerek. Fáradtság, a gyomor-bél traktus megterhelésén kívül meg kell említeni a kimerültség és a rossz közérzet általános érzését. A relanxánsok hosszú távú alkalmazása szintén károsítja a máj és a vesék. Ha az Allan-Herndon-Dudley-szindróma kezelése elmarad, az érintett egyének nem lesznek képesek jelentős előrelépést elérni mentális vagy motorikus képességeik szempontjából.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Sok esetben az Allan-Herndon-Dudley-szindróma közvetlen kezelése nem lehetséges. Emiatt a kezelés elsősorban tüneti, egyedi tünetekre és késésekre irányul. Általános szabály, hogy a szülőknek orvoshoz kell fordulniuk, ha a gyermek izomgyengeségben szenved. Ez keresztül észrevehetővé válhat fáradtság vagy kitartó fáradtság. Továbbá orvosi tanácsra is szükség van, ha az Allan-Herndon-Dudley-szindróma miatt késik a mentális és motoros fejlődés. Ha a kezelést nem adják meg gyermekkor, jelentős kellemetlenségek és korlátozások felnőtté válást eredményezhetnek. Különösen orvoshoz kell fordulni, ha a beteg nem tud beszélni. Az izomgörcsök kezelésére is szükség van. Ha akut vészhelyzetről van szó, a kórházat közvetlenül is fel lehet keresni, vagy mentőt lehet hívni. Az esetek többségében az Allan-Herndon-Dudley-szindrómát háziorvos vagy gyermekorvos kezeli. Az egyes panaszokat azonban az érintett szakembernek vagy terapeutának kell megvizsgálnia és kezelnie.
Kezelés és terápia
Az AHDS okozati szempontból kezelhetetlen rendellenesség. Mivel az elsődleges ok kijavítására nincsenek terápiák, a betegség a mai napig nem gyógyítható. Időközben előrelépés a gén terén terápia azt sugallják, hogy a génterápiás megközelítéseket hamarosan jóváhagyják klinikai alkalmazásra. Azt, hogy a szindrómás betegek milyen mértékben részesülhetnek jóváhagyásból, még nem tisztázták. Jelenleg az AHDS-ben szenvedő betegek számára még a tünetek terén sincs kialakított vagy standardizált kezelési lehetőség terápia. Néhány évvel ezelőtt a kutatók fontolóra vették a igazgatás egy lehetséges tüneti kezelési lehetőség. A TRIAC egy nem klasszikus pajzsmirigyhormon, a trijód-tiroacetát. A hormon beadását klinikai vizsgálatban végezték az érintett gyermekeknél, de nem eredményezett látható eredményt. A vizsgálat eredményei nem feltétlenül meggyőzőek, mivel a hormon beadását viszonylag későn kezdték meg. 2014-ben emiatt a TRIAC-t még mindig a legjobb kezelési lehetőségnek tekintették. Egy esetben a motoros és mentális fejlődés jelentős javulását dokumentálták 2014-ben a TRIAC terápia során. A terápiát az érintett személy korai csecsemőkorában kezdte. Így az eddigi tanulmányi eredmények azt mutatják, hogy az AHDS-ben szenvedő betegek terápiájának megkezdésének ideje olyan hatással van a terápiás eredményekre, amelyet nem szabad lebecsülni. Támogató terápiák, például foglalkozási és fizikoterápia or korai beavatkozás elméletileg felhasználható a beteg életminőségének és képességeinek javítására. Kevés bizonyíték áll rendelkezésre azonban egy ilyen megközelítés hatékonyságáról az AHDS betegek körében.
Kitekintés és előrejelzés
Az Allan-Herndon-Dudley-szindróma következtében a legtöbb beteg számos különböző panaszt tapasztal. Mindenekelőtt az érintett egyének súlyos izomgyengeségben szenvednek. Ez azt jelenti, hogy az érintett személy már nem képes nehézségek nélkül elvégezni a szokásos tevékenységeket vagy sportot. Hasonlóképpen súlyos késések tapasztalhatók a mentális és mobil fejlődésben is. A beteg koncentráció jelentősen károsodott és csökkent. Szigorú görcsök az izmokban továbbra is előfordulnak, gyakran akaratlan mozgásokat eredményeznek, ill izomrángás. Az Allan-Herndon-Dudley-szindróma előrehaladtával az érintett nem tud beszélni. A páciens mindennapi életét tehát jelentősen korlátozza a szindróma, és romlik az életminőség. Bizonyos esetekben a betegek mindennapi életükben mások segítségétől függenek. Az Allan-Herndon-Dudley-szindrómát általában nem lehet ok-okozati módon kezelni. Emiatt a kezelés kizárólag tüneti. Az érintettek különböző terápiáktól függenek, amelyek azonban nem vezet minden esetben a betegség pozitív lefolyására. Bizonyos esetekben az érintett személy várható élettartamát Allan-Herndon-Dudley szindróma korlátozza.
Megelőzés
Az AHDS kizárólag keresztül akadályozható meg genetikai tanácsadás. Például a mutációhordozók dönthetnek úgy, hogy nem vállalnak saját gyermekeket.
Utókezelés
A genetikailag okozott Allan-Herndon-Dudley-szindróma nyomon követésének szükségessége csak a férfi csecsemőket érinti. A probléma az, hogy ennek az örökletes rendellenességnek nincs megfelelő kezelése. A pajzsmirigyhormon-transzmitterek hibáinak súlyos következményei aligha javíthatók. Speciális pajzsmirigy alkalmazásával megkísérli megkönnyíteni az érintett gyermekeket hormonok megbuktak. A probléma az, hogy a bázisok a betegség általában már az anya testében kialakult. Tartós kárt okoznak a születendő gyermekben. Ily módon a kezelés túl későn érkezik, mégpedig születés után. A szülés utáni ellátás során csak a már meglévő károk kezelhetők. Van azonban remény. 2014-ben olyan esetről számoltak be, amelyben az Allan-Herndon-Dudley-szindróma által érintett csecsemőt sikeresen kezelték TRIAC-val. Az utógondozás továbbra is szükséges volt, mert a gyermeket nem sikerült meggyógyítani. Legalább a tünetei enyhültek. Az Allan-Herndon-Dudley-szindróma egyik oka a hibás vér-agy akadály. Erre utalnak a Cedars-Sinai Kórházban végzett vizsgálatok. A hibás vér-agy akadály megakadályozza pajzsmirigy hormonok a munkától. Ez igaz a következőkre is pajzsmirigy hormonok a gyermek születése után adják be. Lehetséges, hogy a biotechnológia vagy a genetikai kutatás utólagos orvoslást nyújthat. Jelenleg minden kezelési kísérlet kudarcot vall. Ez a súlyosan károsodott gyermekek utógondozását is érinti.
Mit tehetsz te magad
Az Allan-Herndon-Dudley-szindróma súlyos feltétel amit még nem lehet hatékonyan kezelni. A szülők azonban még mindig megtehetnek néhány lépést a terápia elősegítésében. Először rendszeres kognitív képzés és a testmozgás fontos. Az átfogó terápia, amely magában foglalhatja a beszéd és az olvasás edzését, de az általános agyi gyakorlatokat is, a szindróma súlyosságától függően, tartalmazhatja a fizikoterápia. Az edzést egyénileg kell a tünetek mintájára szabni. Az érintett gyermekek szüleinek ezért biztosítaniuk kell, hogy intézkedések optimálisan választják, és hogy a gyermek ne kerüljön túladózásra. Súlyos mentális rendellenességek esetén a gyermeknek állandó támogatásra lehet szüksége a mindennapi életben. A járóbeteg-ellátás fontos megkönnyebbülést jelenthet a szülők számára. Ugyanilyen fontos a fekvőbeteg-kezelés, amelyet rendszeresen otthon is támogatni lehet ellenőrzés a tünetek. A szülőknek pszichológiai tanácsadást és szükség esetén önsegítő csoportot kell kérniük, mivel a betegség által érintett másokkal való kapcsolat megkönnyíti a megbirkózást. Ezenkívül a szülők gyakran kapnak fontos tippeket a beteg gyermek.
