Kognitív viselkedéselemzési rendszer Pszichoterápia, a továbbiakban a CBASP, pszichoterápiás kezelési módszer a krónikus depresszió. A különféle pszichológiai eljárásokon alapuló megközelítés James P. Mccullough amerikai pszichológusra vezethető vissza. A CBASP fejlesztése az 1980-as években kezdődött. Körülbelül 2005 óta érett állapotban van.
Mi a pszichoterápia kognitív viselkedéselemző rendszere?
A CBASP a pszichológiai magyarázó modellek és a terapeuták és a betegek közötti interakció eredményeinek gyűjteménye. A CBASP célja a krónikus betegségek gyógyítása depresszió. A helyzettől és az érintett emberek belátásától függően a CBASP az egyetlen módszer terápia or pszichotróp gyógyszereknevezetesen antidepresszánsok, szintén használják. A CBASP egyedül anélkül pszichotróp gyógyszerek körülbelül akkora sikert arat, mint a CBASP nélküli pszichotrop gyógyszerek. A CBASP és a pszichotróp gyógyszerek növeli a gyógyulási sikert, de orvosi mellékhatásokhoz vezet, amelyeket végül is pszichológiai módszerek alkalmazásával kell megakadályozni. A konkrét magyarázó modellek és az ebből adódó eredmények miatt pszichoterápia, A CBASP nem alkalmas minden típusú depresszió. A módszert kifejezetten azóta fennálló krónikus depresszióra tervezték gyermekkor. A CBASP magyarázó modellje azt feltételezi, hogy az ilyen krónikus depressziót trauma vagy hosszan tartó visszaélési helyzetek okozták. Ennek eredményeként megzavarták a beteg azon képességét, hogy természetes módon kommunikáljon másokkal. Ezeknek a természetes kommunikációs és empátiás készségeknek az újrafeldolgozásával és helyreállításával foglalkozik a CBASP.
Funkció, hatás és célok
A CBASP azon a feltételezésen alapul, hogy a krónikus depressziót olyan okok okozzák, amelyek a betegek önbizalmának hiánya a másokkal való kommunikációban és együttélésben. A krónikus depresszióban szenvedő betegek kerülik az embertársakat. Még azok a gondozók is, akik mélyen törődnek a betegekkel, a krónikusan depressziósok által elutasítást vagy akár nyíltan ellenséges reakciókat tapasztalnak. Feltehetően ezért a krónikus depresszió nemcsak tiszta érzelmek kérdése, hanem egy súlyos fejlődési pszichológiai viselkedési rendellenesség, amelynek gyökerei a betegek empátiájának és kommunikációs képességeinek hiányában rejlenek. Jean Piaget szerint a gyerekek már a pubertás előtt túlmutatnak egy egocentrikus önfelfogáson, és megtanulják átérezni az embertársaikat, és felhasználni ezeket a felismeréseket az empátia révén nyert interperszonális reakciók sokféleségében az interperszonális kapcsolataik építésére. A fejlődési rendellenességek ebben a szakaszban krónikus depresszióhoz vezetnek, amely felnőttkorban is jó hatással van az emberi interakcióra. A CBASP feladata a páciens interperszonális válaszok megértésének elemzése és kritikus vizsgálata, majd egy kibővített megértéssel helyettesíti azt. A cél tehát az kiegészítés és bővítse az azóta beágyazódott alapvető negatív feltételezéseket gyermekkor reálisabb és életigenlő feltételezésekkel az interperszonális reakciókról. Az interperszonális kommunikációhoz való hozzáférés ezen kiterjesztése során a betegek adott környezetében a betegek ideális esetben introspektív hozzáférést kapnak ahhoz a traumához is, amely önmagában okozta a gyermek fejlődését folyamat Jean Piaget szerint. Ez a trauma, amely az évek óta tartó depresszió oka volt, rövid traumatikus esemény lehetett, de lehet, hogy hosszabb ideig tartó visszaélés vagy elhanyagolás is. A betegek és a terapeuták elemzik kölcsönhatások másokkal a helyzetelemzésben, gondolkodva a kezelés alternatív módjain is; kidolgozzák a formatív kötődési ábrák listáját, és megvizsgálják, milyenek voltak ezek a kapcsolatok; interperszonális diszkriminációs gyakorlatokat gyakorolnak, amelyek révén a betegek megtanulják mások viselkedésének problematikus értelmezését kedvezőbb értelmezéssel helyettesíteni. Ily módon a betegek önbizalmat és önbizalmat fejlesztenek ki. A CBASP interperszonális, pszichodinamikai és viselkedésterápia módszerek. A CBASP-t gyakorló terapeuták tudják, hogy a betegek viselkedési zavarai kölcsönhatások másokkal természetesen a terapeutákkal való interakciójuk során nyilvánulnak meg. Ezért a terapeuták azt várják, hogy a kezelés során ellenségeskedéssel, sőt eltúlzott engedékenységgel találkoznak a betegek körében. Képzettek a megfelelő reagálásra. A CBASP a pszichoterápia amely a betegek bántó emlékeivel is foglalkozik.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A CBASP a krónikus depresszió magyarázó modelljével rendelkezik. Azonban nem tudományosan bizonyított, hogy minden krónikus depressziónak pontosan ilyen okai vannak. A pszichológiai kezelések alternatívát jelentenek a pszichiátria számára szerek, amelyeknek számos mellékhatása van. Valójában azonban a pszichoterápiás kezelési formák mellékhatásai egyelőre még rosszul vannak megértve. A pszichoterápia időbe és pénzbe kerül. A krónikus depresszióban szenvedők azonban gyakran más gondozóktól függenek. Mivel a terápia maga erősen arra irányul, hogy alternatív módokat találjon a gondozókkal való kapcsolattartásra, a betegek maguk is radikálisan megkérdőjelezhetik és megváltoztathatják ezt az egész élethelyzetet. Ez néha új életválságokhoz vezet. Vajon a depresszió valóban egy fejlődési pszichés rendellenesség eredménye-e a más emberekkel való kapcsolattartás képességében, vagy a depressziónak talán teljesen más okai vannak? A CBASP a traumának feltételezésén alapul gyermekkor. A traumapszichoterápia klasszikus formája olyan emberekkel foglalkozik, akikről kiderült, hogy háborúban vagy balesetben szenvedtek traumát. Krónikus depresszió esetén azonban a helyzet nehezebb, mert még azt sem lehet tudni, történt-e trauma, elhanyagolás vagy visszaélés. A trauma ekkor sok esetben csak homályos hipotézis marad, amelyet nehéz bizonyítani.
