A nyálmirigyek betegségei
Területén nyálmirigyek különféle betegségek fordulhatnak elő.
- Daganatok: A nyálmirigyek jóindulatú (adenomák) és rosszindulatú (adenokarcinómák) daganatokra oszlanak. E változások mintegy 80% -a érinti a fültőmirigy.
A leggyakoribb daganat a nyálmirigyek az úgynevezett pleomorf adenoma, amely vegyes daganat, amely elsősorban nőknél fordul elő. Noha elsősorban jóindulatú, általában korán eltávolítják, hogy megakadályozzák a degenerációt. A műtét után azonban a betegek körülbelül 10% -ánál fordul elő visszaesés.
A rosszindulatú daganatok gyakran sugárzás hatására fejlődnek ki, és általában a mirigyszövet bőséges eltávolítását igénylik, ami általában nem veszélytelen, mivel a fontos arcidegpéldául áthalad a fültőmirigy, amely meglehetősen nagy kockázattal jár a műtét során megsérülni.
- Nyálkövek: A nyálmirigy kiválasztó csatornáiban nyálkövek (sialolithiasis) kialakulása fordulhat elő. A leggyakrabban a mandibula nyálmirigye érintett, amely a kövek mintegy 80% -át adja. A köveket általában a téves kompozíció okozza nyál (dyschyria), fő összetevőjük általában kalcium foszfát és nem ritkák.
A legtöbb esetben a nyálkövek viszonylag könnyen eltávolíthatók, vagy újabban a szétzúzhatók ultrahang sokk hullámok, ezután a test maga tudja eltávolítani a kis töredékeket. A nyálkövek hosszan tartó megmaradása elősegíti a nyálmirigy-gyulladás (sialadenitis) szekunder kolonizációval csíra.
- A nyálmirigyek gyulladása: A mindennapi orvosi élet szempontjából messze a legrelevánsabb (bár szerencsére manapság a bevezetett oltás miatt nem túl gyakran) fültőmirigy gyulladás, amelyet a mumpsz vírus. Ebben a betegségben az érintett nyálmirigy jelentősen megduzzad és fáj.
Rettegett szövődmény a kiválasztó csatorna szakadása, ami ahhoz vezet nyál szivárog a szomszédos szövetbe, és nyálciszta kialakulását okozhatja. A legtöbb esetben azonban a fültőmirigy önmagában gyógyul, maradandó károsodás nélkül. A kontextusban veszélyesebb mumpsz a parotid mirigyen kívül bekövetkező szövődmények, nevezetesen a herék, ami nagyon fájdalmas gyulladást (orchitis) vagy akár a agy, ami oda vezet agyvelőgyulladás.
- Autoimmun betegségek: A S jögren-szindróma autoimmunológiai betegségében az arc különféle mirigyeinek szekréciótermelése korlátozott, ami száraz száj, száraz szemek (esetleg kötőhártya-gyulladás) és a könnymirigyek gyulladása.
Klasszikusan a fültőmirigy először duzzad az érintett személyekben, mielőtt végül jelentősen csökken (atrófia). Feltételezzük, hogy ezt a szindrómát a autoantitestek a gangetika ellen irányul hámszövet a mirigyek. A fent említett panaszok mellett a betegek gyakran ízületi gyulladásban szenvednek (sokízületi gyulladás) És fájdalom.
Ezt a betegséget általában szövetminták (biopszia) tól szájüreg.
- Duzzanatok: A nyálmirigyek duzzadásának nem gyulladásos okai is lehetnek. Ide tartoznak egyes gyógyszerek (pl. Béta-blokkolók) mellékhatásai, anyagcserezavarok, mint pl pajzsmirigy-túlműködés or cukorbetegség mellitus vagy alkoholfogyasztás.
A nyálmirigy gyulladása az egyik leggyakoribb betegség, amely a dúsított nyálmirigyekben fordul elő. Általában különösen az időseket és / vagy az immunhiányos személyeket érintik a gyulladásos folyamatok a nyálmirigyek területén.
A nyálmirigyek gyulladásának kialakulásához vezető okok különbözőek lehetnek. A legtöbb esetben ezt a betegséget bakteriális vagy vírusos kórokozók okozzák, amelyek a szájüreg a nyálmirigyekbe. Bakteriális genezis esetén staphylococcus és a streptococcus döntő szerepet játszanak.
Coxsacki és mumpsz vírusok a leggyakoribb vírusos kórokozók közé tartoznak nyálmirigy-gyulladás. Ezen túlmenően a nyálmirigyek kiválasztó csatornáiban felhalmozódó legkisebb kövek a leggyakoribb okok nyálmirigy-gyulladás. Ezen áthelyezés során a nyálmirigyek titkára alátámasztásra kerül, és ennek a titkárnak nagy mennyisége halmozódik fel a mirigyekben. A váladék végül ideális táptalajt képez a nyálmirigyekben a nyálmirigy gyulladását okozó baktériumos kórokozók számára.
Ezenkívül a duzzanat és a daganatok korlátozhatják a váladék rendszeres kiáramlását, és ugyanazon mechanizmus révén nyálmirigy-gyulladáshoz vezethetnek. A nyálmirigyek gyulladásos folyamatainak ezen okai mellett különféle autoimmun betegségek is problémákat okozhatnak. Az ilyen autoimmun betegség klasszikus példája cisztás fibrózis (mukoviszcidózis).
E betegség során a speciális kloridcsatornák elveszítik működésüket, és a nyálfolyadék megvastagszik. Ezenkívül a különböző alapbetegségek és viselkedésmódok növelhetik a nyálmirigyek gyulladásos folyamatainak kialakulásának kockázatát. A releváns alapbetegségek és viselkedés ebben az összefüggésben a nyálmirigy gyulladása általában a két nagy nyálmirigy egyikének egyik oldalán jelentkezik.
Az érintett betegeknél hirtelen súlyos duzzanattal és fájdalom. Jellemzően a legtöbb érintett beteg étkezés közben vagy közvetlenül utána figyeli a tünetek megjelenését. Ezenkívül a nyálmirigyek egyikén belüli gyulladásos folyamatok a nyílás korlátozásához vezetnek száj.
Ha a nyálmirigy gyulladása nagyon kifejezett, általános tünetek, mint pl láz, hidegrázás és a fejfájás előfordulhat. A nyálmirigy-gyulladás kezelése az okozó betegségtől függ. Az apró nyálkövek gyakran stimulálhatók nyál lédús masszázsok előállítása és végzése.
A bakteriális fertőzések általában antibiotikum-kezelést igényelnek. Vitalikusan kiváltott nyálmirigy-gyulladás esetén csak tüneti terápia hajtható végre.
- Diabetes mellitus
- Köszvény
- A kalciumionok feleslege
- Dohányfogyasztás
- Alkohol fogyasztás
A nyálmirigyek kövének kialakulása súlyos következményekkel járhat.
Például egy kis követ le lehet öblíteni a nyálmirigyről, és megakadhat a kiválasztó csatornáiban. Ennek eredményeként a váladék normális áthaladása blokkolva van. A kiválasztott nyál felhalmozódik és elkezdi takarni a mirigyet.
Ez ideális táptalajt nyújt a nyálmirigyekben megtelepedő, szaporodó és gyulladásos folyamatokat okozó baktériumok kórokozóinak. A kövek képződése a nyálmirigyekben különféle okokkal járhat. Mindenekelőtt a nyáltermelés korlátozása a kifejezett folyadékhiány következtében döntő szerepet játszik ebben az összefüggésben.
A nyálmirigyek ürítőcsatornájában szilárdan elhelyezkedő kő nem mindig okoz kellemetlenséget. Különösen nagyon kő esetén a mirigy váladék gyakran átfolyhat a kő mellett. Általában azonban a nyál folyamatos áthaladása a nagyságának hatalmas növekedéséhez vezet nyálkő egy bizonyos időn belül.
Az idő múlásával az egyre nagyobb kő teljesen elzárja a kiválasztó csatornát, és provokálja a nyálmirigyek gyulladását. A nyálmirigyek kő okozta gyulladásában szenvedő betegeknél általában hirtelen alakul ki fájdalom. Ezenkívül látható duzzanat látható az érintett nyálmirigyek területén.
A nyálmirigy-gyulladás kezelése csak akkor lehet sikeres, ha az ok-követ eltávolítják a nyálmirigyek ürítőcsatornájából. Sok érintett betegben ez a nyáltermelés serkentésével lehetséges. Az érintett betegeket arra ösztönzik, hogy elegendő mennyiségű folyadékot fogyasszanak.
A nyál szekréciójának növekvő sebessége bizonyos körülmények között oda vezethet, hogy a kő kimosódik a nyálmirigyek kiválasztó csatornájából. Ezen kívül óvatos masszázs a nyálmirigyek segíthetnek egy kő kiöblítésében. Ha ezek az intézkedések nem vezetnek a kívánt eredményhez, azonnal el kell kezdeni egy másik kezelési módszert.
Még a kívülről nem tapintható követ is gyakran nem lehet kezelni a nyál szekréciójának növelésével, és más kezelési módszerek megkezdését igényli. A nyálmirigyek köveinek kezelésében az egyik legfontosabb intézkedés az úgynevezett „testen kívüli sokk hullám litotripszia ”.Ebben a kezelési módszerben a hanghullámok kívülről irányulnak a kőre, és megpróbálják kisebb töredékekre osztani. Ezt követően a kő töredékei (concrementek) a szabályos nyálfolyáson keresztül kiöblíthetők.
Azoknál a betegeknél, akik a nyálmirigyben sok és / vagy gyakran visszatérő kőben szenvednek, hasznos lehet az érintett nyálmirigyek műtéti eltávolítása. A nyálmirigyek elzáródása különböző okok miatt fordulhat elő. A nyálmirigyek elzáródásának fő oka a nyálkövek képződése.
Ezenkívül a nyálmirigyek és / vagy a környező szövetek súlyos duzzanata a nyálmirigyek elzáródásához vezethet. Néhány betegnél kialakul a nyálmirigyek elzáródása, amelyet az an kialakulása okoz fekély. Ezek a fekélyek lehetnek jóindulatúak vagy rosszindulatúak (daganatok).
Végül, függetlenül az okozó betegségtől, a felszabaduló váladék elmaradása okozza a tényleges elzáródást. Emiatt a székrekedés a nyálmirigyek általában étkezés közben vagy röviddel utána fordulnak elő. A nyálmirigyek elzáródását jelző klasszikus tünetek között szerepel a helyi duzzanat és fájdalom.
Ezenkívül, attól függően, hogy a nyálmirigyek melyikek vannak eltömődve, a nyílás száj károsodhat. A klasszikus tünetekben szenvedő betegeknek a lehető leghamarabb konzultálniuk kell szakemberrel, és tisztázniuk kell az alapproblémát. Ily módon a szövődmények és / vagy következményes károsodások a legtöbb esetben megelőzhetők. Végül a kezelés mindig az alapbetegségtől függ.
