Monobaktámok egy csoportja antibiotikumok amelyeket gyakran tartalék gyógyszerként vagy más antibiotikumokkal kombinálva alkalmaznak. A legismertebb képviselő a antibiotikum aztreonam.
Mi az a monobaktám?
Monobaktámok egy csoportja antibiotikumok amelyeket gyakran tartalék gyógyszerként vagy más antibiotikumokkal kombinálva alkalmaznak. Monobaktámok a félszintetikusak közé tartoznak antibiotikumok. Gram-negatív baktériumok erre a célra olyan anyagot állít elő, amelyet később szintetikusan módosítanak. A többi ß-laktám antibiotikumhoz hasonlóan a monobaktám is monociklusos ß-laktám gyűrűt tartalmaz. A ß-laktám egy ciklikus szerves kémiai vegyület, amely egy amid kötés a gyűrűben. A monobaktámok azonban nem tartalmaznak egy másik kondenzált gyűrűt. Ez a ß-laktám antibiotikumok tipikus jellemzője. A monobaktámok stabilak a ß-laktamázzal szemben. ß-laktamázok vannak enzimek által gyártott különféle baktériumok. Döntő szerepet játszanak a antibiotikum rezisztencia by baktériumok. A monobaktám csoport antibiotikumait azonban kiterjesztett spektrumú ß-laktamázok (ESBL) hasíthatják. Így az ESBL-t termelő baktériumok, például az E.coli és a Klebsia rezisztensek a monobaktámokkal szemben.
Farmakológiai hatás
A monobaktámoknak baktericid hatása van. Gátolják a baktériumok sejtfalának szintézisét. A sejtfal létfontosságú a baktériumok számára. Nagyon magas ozmotikus részecskék vannak koncentráció sejtplazmájukon belül. Ha a sejtfal már nincs jelen vagy sérült, víz beáramlik a baktériumok sejt belsejébe. Dagadnak úgy, hogy egy idő után a plazmalemma, a sejt membrán amely bezárja a citoplazmát, megreped. A baktériumok szétrobbannak és elpusztulnak. A monobaktámok hatásspektruma meglehetősen széles. Főleg a gram-negatív tartományban hatékonyak. A Gram-negatív baktériumok vörösre festhetők a Gram-foltban. A gram-pozitív baktériumokkal ellentétben nemcsak vékony peptidoglikán réteggel rendelkeznek, hanem egy másik külső sejt membrán. Gram-negatív kórokozók magában foglalja például staphylococcus, streptococcus, mikobaktériumok, nocardia, listeriák és clostridia. A monobaktámok nincsenek hatással a gram-pozitívra kórokozók mint a Legionella, Campylobacter, Helicobacter pylori, Enterobacteriumok, Borrelia és Chlamydia. Az anaerobok szintén nem kezelhetők ebből a csoportból származó antibiotikumokkal. Mivel a monobaktámok nem képesek felszívódni a gyomor-bél traktusból, parenterálisan kell beadni őket. Ez azt jelenti, hogy általában a ér. Intramuszkuláris vagy belélegzés igazgatás is lehetséges. A biohasznosulás a monobaktámok aránya majdnem 100 százalék. Az anyagcsere a máj. Ezt követően a vesék választják ki a keletkező metabolitokat.
Orvosi alkalmazás és felhasználás
A monobaktámok főleg tartalék antibiotikumokként működnek. Ezeket az antibiotikumokat csak rezisztens fertőzések esetén lehet alkalmazni kórokozók. Közvetlenül súlyos fertőzések esetén is alkalmazzák, amikor várható a rezisztens kórokozók általi fertőzés. Meg kell jegyezni, hogy a tartalék antibiotikumok semmiképpen sem hatékonyabbak, mint a szokásos antibiotikumok. Valójában gyakran rosszabb hatásúak, és több mellékhatással járnak. Ugyanakkor továbbra is hatékonyak a rezisztens kórokozók ellen. A monobaktámokat különösen komplikált húgyúti fertőzések vagy intraabdominális fertőzések kezelésére használják. Erre a célra a szerek kombinálják az antibiotikumokkal metronidazol or klindamicin. A monobaktámok hatását antibiotikummal is meg kell erősíteni. A fő indikáció a aztreonam, a monobaktámok fő képviselője krónikus tüdő betegségben szenvedő betegek Pseudomonas aeruginosa kórokozójával való fertőzés cisztás fibrózis. Cisztás fibrózis örökletes betegség, amelyet a test exokrin mirigyei viszkózus váladék termelésével jellemeznek. A monobaktám csoportba tartozó antibiotikumokat allergiás betegeknél is alkalmazzák penicillin vagy cefalosporin.
Kockázatok és mellékhatások
A monobaktámokat 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem szabad alkalmazni. Használatuk ellenjavallt veseelégtelenségben szenvedő betegeknél vagy allergiás betegeknél is béta-laktám antibiotikumok. A mellékhatások a következők: köhögés és ziháló légzés hallatszik. Fájdalom a torokban vagy gége előfordulhatnak. Egyéb mellékhatások közé tartozik az orrdugulás és a vékony vagy nyálkás orrváladék kiválasztása. Néhány beteg is szenved láz és a mellkas kényelmetlenség a monobaktámmal történő kezelés során. A bronchiális görcs is szerepelhet a lehetséges mellékhatások között. Továbbá a bőrkiütés a kezelés során kialakulhat.
