A hatékony stressz-inger elve

Bevezetés

Az effektív terhelés-inger elve meghatározása szerint a kívánt alkalmazkodás kiváltásához elég magas edzésingerre van szükség. Az edzésgyakorlatban az edzéscélok gyakran kimaradnak, mert az edzés rossz intenzitással (rossz edzésingerrel) történik. Az elv kimondja, hogy az edzés ingerének először meg kell haladnia egy bizonyos intenzitási küszöböt, hogy kiváltsa a remélt alkalmazkodást. Csak a kellően magas edzésinger biztosítja a kívánt edzési célt.

A hatékony stressz-inger alapelve

A hatékony stresszinger elve a biológiai alkalmazkodás elvén alapul:

  • Betöltés ->
  • A biológiai egyensúly megzavarása (homeosztázisos zavar) ->
  • Helyreállítás (regenerálás) ->
  • Alkalmazkodás ->
  • Fokozott funkcionális állapot

A különböző ingerek

A gyakorlatban a képzési ösztönzők a következőkre oszlanak:

  • Nem küszöbértékű - gyenge ingerek: A tudatalatti ingerek nincsenek hatással a biológiai egyensúlyra, és hatástalanok maradnak
  • Szupra-küszöb - gyenge ingerek: A szupra-küszöb gyenge ingerek fenntartják az aktuális teljesítményszintet. Így a teljesítmény nem javul, de az ingerek biztosítják a lebomlási folyamatok (katabolikus folyamatok) megakadályozását.
  • Szupra-küszöb - erős ingerek: A szupra-küszöbön álló erős ingerek azok az ingerek, amelyekre az edzés során célunk van. Ezek az ingerek élettani és anatómiai változásokat váltanak ki.
  • Túllépés - túl erős ingerek: A túllépés erős ingerei strukturális és funkcionális károsodáshoz vezetnek.

A küszöbön felüli stressz inger olyan edzésinger, amely akkora, hogy a test kénytelen alkalmazkodni.

A túlérzékenység mértékétől függően a test alkalmazkodási reakciója - ebben az esetben az izomnövekedés - nagyobb vagy kisebb. Ezenkívül a küszöbön felüli stressz inger az egyetlen természetes módja az izmok növekedésének. A terhelés progresszivitása döntő előfeltétele az izomnövekedésnek a folyamatos edzési siker elérése érdekében.

Ha azt feltételezzük, hogy egy ember egész életében 30 kg-os és összesen 40 ismétléssel fejezi be a bicepsz fürtöket, ez kezdetben izomnövekedéshez vezet. Egy bizonyos ponton azonban az izom ehhez a súlyhoz való alkalmazkodása befejeződött, és az ember számára nagyon könnyű mozgatni a súlyt. Tehát az izomnak nem kell tovább növekednie, mert most már jól képes megbirkózni a súlyával.

Ehhez képest, aki növeli a súlyt vagy az ismétlések számát, az izomnövekedés tovább halad. Izmai soha nem érik el azt az állapotot, hogy képes legyen jól kezelni a súlyt, mert az izom teljes terhelése egyre nagyobb lett. És pontosan ezért olyan fontos a terhelés ingerének progresszivitása, vagyis növekedése az izomépítés szempontjából.