Hogyan működik az oxitocin
Az oxitocin hormon a hipotalamuszban (a diencephalon része) termelődik, és az agyalapi mirigyből (hipofízis) szabadítja fel. Mind az agyban, mind a test többi részében fejti ki hatását, ahová a vérrendszeren keresztül jut el.
Tudományos tanulmányok szerint az oxitocin szexuális izgalmat, kötődést és (születés utáni) anyai gondoskodást okoz az újszülött agyában. Emiatt gyakran „szerelmi hormonnak” is nevezik.
A véráramba kerülve az oxitocinnak számos olyan hatása van, amelyek gyakran a szüléssel kapcsolatosak. Kiváltja a méhizmok összehúzódásait – más néven „összehúzódásokat” a szülés során. A hormon ezért külsőleg is beadható gyógyszerként a késedelmes szülés előidézésére vagy a túl gyenge összehúzódások erősítésére.
A szülés után az oxitocin megakadályozza a fokozott szülés utáni vérzést és elősegíti a méhlepény leválását a méhből. Szoptatás során az emlőmirigyek összehúzódását idézi elő, így a tej a mellbimbó felé szállítódik (tejkidobó reflex).
Ezenkívül az oxitocin – különösen nagy adagokban – csökkentheti a vizelet mennyiségét. Mivel azonban a hormon nagyon gyorsan lebomlik, ez a hatás a gyakorlatban aligha jelentős.
Ez megmagyarázza, hogy az oxitocin kevésbé hatékony a terhesség elején (alacsony ösztrogénmennyiség), míg az oxitocin receptorok ingerlékenysége jelentősen megnő a terhesség végén (a placenta több ösztrogént termel).
Felszívódás, lebontás és kiválasztódás
Szerkezete miatt az oxitocin a gyomorban inaktiválódna, ezért intravénásan adják be.
Az az idő, amely alatt a hormon eredeti mennyisége felére bomlik, és így inaktiválódik, mindössze néhány perc. A hormon elsősorban a vesében és a májban bomlik le, valamint a szoptatás során az emlőmirigyben is.
A terhes nők vérében is van egy oxitocint lebontó enzim, az oxitocináz.
Mikor használják az oxitocint?
Az oxitocin alkalmazása engedélyezett terhes nőknél a szülés előidézésére, valamint a vajúdás alatti összehúzódások erősítésére vagy serkentésére. A szülés után a hormont a vérzés megelőzésére (vérzés megelőzés) és a méhlepény kilökődésének felgyorsítására adják be.
Egyes országokban oxitocinos orrspray kapható a piacon, amelyet az emlőmirigyek tejelválasztásának (de nem tejtermelésének) serkentésére használnak.
A hivatalosan engedélyezett alkalmazási területeken kívül (azaz „off-label”) az oxitocint néha autizmus vagy más viselkedési zavarok kezelésére adják be.
A használat időtartama
Hogyan használják az oxitocint
Az oxitocint főként infúzió formájában adják be. Mivel a hatóanyag nagyon gyorsan inaktiválódik a szervezetben (főleg terhes nőknél), a hatás fenntartásához folyamatos adagolás szükséges. A vérben keringő oxitocin nem jut el az agyba, mert nem tud átjutni a vér-agy gáton.
Az oxitocin orrsprayt különösen a jóváhagyott alkalmazási területeken kívül használják, mivel ez praktikusabb, mint az infúzió, különösen, ha naponta többször, hosszabb ideig használják. Az infúzióval ellentétben az oxitocin spray lehetővé teszi, hogy a hormon egy része elérje az agyat.
Milyen mellékhatásai vannak az oxitocinnak?
A gyakori mellékhatások, amelyek minden tizedik-száz betegnél jelentkeznek, a túlzott összehúzódások, szívritmuszavar, túl gyors vagy túl lassú szívverés, vérnyomás-emelkedés, fejfájás, hányinger és hányás.
Alkalmanként (minden század-ezredik betegnél) allergiás reakciók és tartós méhösszehúzódások lépnek fel.
Mit kell figyelembe venni az oxitocin alkalmazásakor?
Ellenjavallatok
Az oxitocint nem szabad alkalmazni a következő esetekben
- Preeklampszia (terhesség-specifikus betegség, többek között magas vérnyomással és a szövetek vízvisszatartásával)
- görcsös vajúdás
- a születés mechanikai akadályai
- közelgő méhrepedés (méhrepedés)
- a placenta idő előtti leválása
- A gyermek akut súlyos oxigénhiánya
- A gyermek helyzeti anomáliái
Kölcsönhatások
Mivel a hatóanyag egy természetes hormon, ritka a kölcsönhatás más gyógyszerekkel. Itt mindenekelőtt meg kell említeni azokat a gyógyszereket, amelyek QT-megnyúlást okoznak, vagyis a szívritmus-változás egy speciális formáját.
Ezek közé tartoznak bizonyos antidepresszánsok (például amitriptilin, venlafaxin, szertralin), asztma elleni gyógyszerek (például szalbutamol, terbutalin), antibiotikumok (például eritromicin, ciprofloxacin, azitromicin) és gombaellenes szerek (például flukonazol, ketokonazol).
A prosztaglandinokat nem szabad oxitocin előtt beadni, különben a méhizmok sokkal erősebben reagálnak a hatóanyagra.
Óvatosan kell eljárni a vérnyomást befolyásoló gyógyszerek (például magas vérnyomás elleni gyógyszerek) egyidejű alkalmazásakor.
Korhatár
A jóváhagyás szerint az alkalmazási terület csak terhes és közvetlenül szülés utáni nőkre terjed ki. A hormon túlnyomórészt mentális betegségben szenvedő gyermekek és felnőttek körében történő alkalmazásának előnyei és kockázatai még nem tisztázottak kellőképpen.
A címkén kívüli alkalmazást ezért a kezelőorvos egyénileg dönti el.
Terhesség és szoptatás
Ha oxitocint alkalmaznak a szoptatás alatt a tej áramlásának elősegítésére, kis mennyiség átjuthat az anyatejbe. A csecsemőnél azonban nem áll fenn a mellékhatások kockázata, mivel az oxitocin nagyon gyorsan inaktiválódik a gyomorban.
Hogyan szerezzünk gyógyszert oxitocinnal
Az oxitocint általában orvos adja be (általában infúzió formájában).
Az oxitocinos orrspray Németországban késztermékként 2008 óta nem kapható a kereskedelemben, de a patikákban egyedi receptre elkészíthető – de csak orvosi felírásra.
Mióta ismert az oxitocin?
Az oxitocin hormont a múlt század elején fedezték fel. A méhre gyakorolt hatását először Henry Hallett Dale brit biokémikus írta le 1906-ban.
A hormon 1927-ben kapta a nevét (a görög „okytokos” szóból, jelentése: könnyen viselhető). A szerkezeti összetételt csak 1953-ban dekódolták, ami megalapozta a hatóanyag megfelelő mennyiségben történő előállítását.
