Vese | Kontrasztos közeg használata a diagnosztikában

Vese

Sok kontrasztanyag kiválasztódik testünkből a vesén keresztül. Súlyos károsodást okozhatnak, különösen a már károsodott vesékben. Az életkor növekedésével, de a meglévővel is cukorbetegség mellitus esetén a kockázat különösen magas.

A lehetséges kockázatok időben történő felismerése érdekében a betegeknek meg kell lenniük a sajátjukkal vese értékek (különösen kreatinin), amelyet a kontrasztanyag beadása előtt határoztak meg. A legfrissebb vizsgálatok szerint a magas folyadékbevitel az alkalmazás előtt és után jelentősen megakadályozhatja vese kár. Különböző okokból a fej elkerülhetetlen lehet.

MRI vagy CT képek segítségével az orvosok gyorsan nyilatkozhatnak az esetleges betegségfolyamatokról agy. Alapvetően minden egyes esetben eldől, hogy szükség van-e kontrasztanyagra. Nagyon gyakran azonban részletes értékeléseket csak a kontraszt növelésével lehet elvégezni. Például a sclerosis multiplex, még a legkisebb változások is a agy kizárólag kontrasztanyaggal detektálható. A kontrasztanyaggal továbbfejlesztett képek értékes részleteket is tartalmaznak agy tumor diagnosztika.

Terhesség

A röntgensugarak, azaz a CT és a hagyományos röntgensugarak vizsgálatát általában nem használják terhesség, mivel a sugárzás veszélyes lehet a születendő gyermek egészséges fejlődésére. A gyakorlatban használt MRI berendezés esetében a kutatások és a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy alapvetően nincs bizonyíték arra, hogy a születendő gyermek veszélyeztethető lenne. Ennek ellenére a vizsgálatot megelőző intézkedésként kerüljük az első három hónapban. A kontrasztanyag beadását ezért fokozott óvatossággal kell alkalmazni terhesség. Amint azonban potenciálisan életveszélyes helyzetek alakulnak ki a kismama számára, és a kontrasztot fokozó vizsgálat életmentő lehet, az anya károsodásának kockázata embrió el kell fogadni.

Következtetés

Összefoglalva: a modern orvostudomány elképzelhetetlen kontrasztanyag nélkül. Röntgensugárzás, CT és MRI esetén segítenek a hasonló szövetek egyértelműbb megkülönböztetésében. Az esetek döntő többségében az alkalmazás problémamentes, és az érintettek alig tapasztalnak semmilyen mellékhatást. Csak néhány klinikai képen, például veseelégtelenségben vagy pajzsmirigy-túlműködés, gondosan mérlegelni kell a kockázatokat és az előnyöket.