A gyomor-bél traktus utaszavarai A műtét utáni szövődmények

A gyomor-bél traktus utas-rendellenességei

A műtét után a gyomor-bél traktus bénulása léphet fel. A gyomor bénulásának okai lehetnek hashártyagyulladás, kálium hiány, tályog vagy akár haematoma. Klinikailag hányinger, hányás, böfögés, teltségérzet és gyomor-nyelőcső visszafolyás előfordul.

A terápia a gyomorcső, perisztaltika intravénás beadása és hashajtó intézkedések. A bélbénulás az egyik leggyakoribb posztoperatív szövődmény, és a normális posztoperatív bélbénulás eredménye. A műtét után 4-5 napig a bél mozdulatlansága továbbra is normális.

Ha hosszabb ideig tart, tisztázást és terápiát igényel. A belek mozdulatlanok lehetnek külső manipuláció, oxigénhiány vagy hematoma és tályogok miatt a hasüregben. Klinikailag a betegek teltségérzetben szenvednek, hányinger és a hányás érzéstelenítés után.

A bél zajai nagyon ritkák, és előfordulhat elektrolit-egyensúlyhiány. A gyomor csövet kell először behelyezni, és a beleket gyógyszeres kezeléssel stimulálni kell. A posztoperatív bélbénulás elkerülésének legjobb módja a korai orális táplálékfelvétel és a korai mozgósítás.

Vérzés utáni

A műtét után ez vérzéshez vezet a seb területén, és nincs teljesen lezárva hajók vagy alvadási hibák. Vérzések a nyak különösen veszélyesek, mivel már kis mennyiségek is szűkülethez vezethetnek légcső és a lélegző nehézségek. Klinikailag a masszív vérzés utáni csökkenést eredményezi vér a vérveszteség és a pulzusszám emelkedése miatti nyomás, amelyben a szív erősebben pumpálva próbálja kompenzálni a veszteséget.

A lefolyó szivattyú vér és a kerület növekedhet a seb területén. A terápia a vérzés utáni mértéktől függ. Nagy műtét utáni vérzés esetén a sebet újra ki kell nyitni a vérzés okának felderítése és megszüntetése érdekében.

Komplikációk csípő TEP után

Általában egy mesterséges beillesztése csípőizület az orvosi szabvány része. Ez a műtéti módszer egy viszonylag biztonságos eljárás, amelyet a magas szintű tapasztalat miatt általában biztonságosan és problémák nélkül el lehet végezni. Ennek ellenére posztoperatív szövődmények jelentkezhetnek egyes esetekben a csípő TEP után.

Mindenekelőtt meghatározó szerepet játszanak az úgynevezett „általános műtéti kockázatok”, amelyek tehát a műtéti beavatkozás típusától függetlenül jelentkezhetnek. A csípőprotézis műtétet követő leggyakoribb általános posztoperatív szövődmények vér veszteség, a gyulladásos folyamatok kialakulása és a trombózis. A műtét típusa specifikus posztoperatív szövődményeket is okozhat. A csípő TEP behelyezése után a bakteriális kórokozók a mesterséges csípőizület és gyulladásos folyamatokat vagy fertőzéseket okozhatnak.

Ezenkívül a csípő TEP egyes részeinek diszlokációja, más néven luxáció, az egyik leggyakoribb posztoperatív szövődmény. Továbbá a gyógyulási folyamat során felléphet a csípő TEP komponenseinek fellazulása és ennek következtében az ízület működésének korlátozása. Bár ezek a korai posztoperatív szövődmények ismételten megfigyelhetők, viszonylag ritkán fordulnak elő.

Száz csípő TEP műtétből kevesebb, mint egynél súlyos posztoperatív szövődmények jelentkeznek, amelyek kezelést igényelnek. Mindazonáltal ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy új szövődmények akár több hét vagy hónap után is jelentkezhetnek a csípőprotézis műtétje után. A csípő TEP-eljárás során előforduló leggyakoribb késői posztoperatív szövődmény az új csontanyag képződése az ízületi területen.

Az orvosi terminológiában ezt a jelenséget „periartikulárisnak” nevezik csontosodás“. A pácienstől függően ez az új csontképződés más mértékű lehet és további panaszokat okozhat. Az új csontképződés mértékétől függően a betegek szenvednek fájdalom és a mozgás tartományában jelentős korlátozások vannak a sikeres csípőprotézis műtét után is.

A csípő TEP során fellépő posztoperatív szövődmények azonban nagymértékben megelőzhetők. Különösen az egyszeri besugárzás csípőizület ionizáló sugárzással a posztoperatív szövődmények csökkenéséhez vezet. Ezt a módszert 24 órán belül el kell végezni a tervezett művelet előtt és 72 órán belül. Ez a módszer különösen előnyös azoknál a betegeknél, akiknél fokozott a csípőízület új csontképződésének kockázata. Lehetséges tényezők, amelyek növelik a posztoperatív szövődmények kockázatát a csípő TEP után

  • Új csontképződés a korábbi műtéti beavatkozások után
  • Jelentős mozgáskorlátozások a csípő TEP rendszere előtt
  • Bechterew-kór
  • A műtéti beavatkozás során kifejezett szövetkárosodás