Peroneális bénulás a fibuláris ideg károsodásával jár. A paresis az egyik idegtömörítési szindróma.
Mi a peroneális bénulás?
Peroneális bénulás a peronealis paresis neve is. Ez a közös fibuláris ideg (peroneális ideg). A bénulást az idegtömörödési szindrómák közé soroljuk, amelyek viszonylag gyakran fordulnak elő. Mind az ideg egyes részei, mind a teljes ideg érintett lehet. A fibuláris ideg károsodása a láb és a lábujjak aktív emeléséért és hajlításáért felelős izmok bénulásában nyilvánul meg. A közös peroneális ideg, amelyet közös fibulus idegnek is neveznek, a sciaticus ideg (ülőideg). Érzékszervi és motoros részei vannak. A második főágat a tibialis ideg (nervus tibialis) alkotja, amelynek szintén vannak érzékeny és motoros részei. A közös peroneális ideg oldalirányban halad a térd mentén, elhaladva a fej a fibula hátsó irányába. Ezután osztódik a mélyfibrális idegre és a felszíni fibulus idegre. A fibuláris ideg fő feladata az alsó irányítása láb nyújtó izmok. Ennek során biztosítja a láb felső részén belüli meghúzását boka ízület a felső irányban, valamint a láb külső forgásaihoz. Ugyanakkor az ideg felelős a lábujjak dorsiflexiójáért is. A fibularis mögött fej, a közös peroneális ideget veszélyeztetettnek tekintik, mert lefolyása ezen a területen közel van a felszínhez.
Okok
Peroneális bénulás mechanikai nyomás okozza a fibulus régiójában fej, ami a fibuláris ideg kényes elhelyezkedésének köszönhető ezen a helyen. Különösen veszélyeztetettek azok az emberek, akiknek kevés a zsír- és izomszövetük. Nem ritka, hogy a peroneális bénulás az orvosi beavatkozás következménye. Ide tartozik például a vakolat túl szorosan alkalmazott öntött. Az ebből eredő külső nyomásnövekedés a peroneális ideg károsodását okozza, amelynek meghosszabbítása korlátozott. A fibuláris ideg azonban a műtéti beavatkozások során is érintett lehet. Az ideg érzékeny helyzete miatt gyakran olyan sérülések áldozata, mint a rostos fej törés. Helytelen elhelyezés esetén ágyhoz kötve a fibulus ideg bénulása léphet fel. Ugyanez vonatkozik a munkára, például csempézésre vagy a lábak állandó keresztezésére. Ritka esetekben aneurysma a poplitealis fossa, a idegdúc a tibiofibularis ízületnél vagy egy Baker-ciszta is felelős a peroneális paresisért. Egyéb elképzelhető indikációk közé tartoznak a porckorongsérvek és az akut betegség miatt kialakuló keringési problémák okklúzió az láb ütőér.
Tünetek, panaszok és jelek
Peronealis bénulás esetén a beteg általában járási nehézségekkel, valamint az érintett láb rendellenes helyzetével küzd. Ha a rostos ideg mély ága, a rostos ideg megsérül, ez az extensor folyamatának zavarait eredményezi. Ezután az orvosok egy lábfej-gyengeségről vagy egy hegyes lábról beszélnek, ami léptető vagy gólya járást okoz. Ebben az esetben az érintett személy szokatlanul magasra húzza a térdét annak érdekében, hogy a lábujjak ne húzódjanak végig a padlón. Ha a felszíni fibulus ideg károsodik, a láb laterális éle már nem emelhető fel aktívan, ami a befelé irányuló forgás zavara miatt következik be. Mindkét jelenség néha kombinációban fordul elő, attól függően, hogy a idegkárosodás található. A peroneális idegbénulás egyéb lehetséges panaszai közé tartoznak az érzékszervi zavarok, amelyek a láb hátsó részén, a láb laterális szélén vagy az alsó alsó részén láthatók. láb.
A betegség diagnózisa és lefolyása
Peronealis bénulás gyanúja esetén az orvos először a beteget nézi meg kórtörténet és kérdez minden korábbi sérülésről vagy állapotról. Ezután előadja a fizikális vizsgálat, amelynek során teszteli a Achilles-ín reflex valamint a peroneális reflexek. Amíg a Achilles-ín a reflex teljes mértékben működőképes peronealis bénulás esetén, a peroneális reflex gyengül. Elektroneurográfia egy másik diagnosztikai lehetőség. Itt az orvos intézkedések hogy az ideg milyen gyorsan ad át impulzust két elektróda között. Az eljárás lehetővé teszi a idegkárosodás. Megkülönböztető diagnózis szintén fontos szerepet játszik. Például fontos kizárni L5 szindróma, mivel a herniált lemezek lecsíphetik az 5.-et ideggyökér, elvesztési tüneteket okozva és zsibbadás a lábban. A peroneális bénulással ellentétben azonban fájdalom általában ben fordul elő L5 szindróma. A legtöbb esetben a peroneális bénulás pozitív lefolyású. Különösen a nyomáskárosodás esetén jónak tartják a gyógyulás kilátásait. Ehhez azonban a páciensnek gyorsan orvoshoz kell fordulnia, ha kellemetlenséget tapasztal, mivel ez javítja a siker esélyét.
Szövődmények
A legtöbb esetben a peroneális bénulás nagyon negatív hatással van az érintett személy mozgására. Ez különféle kényelmetlenségeket okozhat, amikor az érintett személy áll és sétál, így a beteg életminősége jelentősen romlik. Bizonyos körülmények között az érintett személy a gyaloglástól is függ AIDS a peroneális bénulás miatt. Hasonlóképpen, a lábak már nem nyújthatók ki megfelelően, így a különféle tevékenységek és sportok elvégzése szintén nem lehetséges a beteg számára minden további nélkül. Gyermekeknél a peroneális bénulás a fejlődés késleltetését okozhatja. Hasonlóképpen bénulás vagy más érzékszervi zavar fordulhat elő a borjakon vagy az egész lábakon. Fájdalom előfordulhat, ami megnehezíti a mindennapi életet. Továbbá a peroneális bénulás is vezet pszichológiai panaszokra vagy depresszió, így a betegek pszichológiai kezeléstől függenek. A betegség további lefolyása azonban nagymértékben függ a betegség mértékétől idegkárosodás. A kezelés nem minden esetben lehetséges. A kezelés során azonban nincsenek különösebb szövődmények. Az érintett személy várható élettartamát a peroneális bénulás sem befolyásolja.
Mikor kell orvoshoz menni?
Fájdalom a fibulában orvosnak meg kell vizsgálnia, amint az két-három napnál tovább fennáll. Ha járási nehézségek, kellemetlenség vagy erős fájdalom merül fel, a legjobb, ha még aznap konzultál a háziorvossal. A peroneális bénulás főleg orvosi beavatkozások során bekövetkezett sérülés vagy károsodás után következik be. Ha a fenti tünetek sport után vagy közben jelentkeznek fizikoterápia, azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha már sérült a fibula, például a után törés vagy műtét az érintett területen, orvosi tanácsra is szükség van. A peroneális bénulást ortopéd kezeli. További kapcsolattartó pontok a sportorvosok, a gyógytornászok és az idegbetegségek szakemberei. A súlyos bénulást műtéti úton kell kezelni. A kezdeti kezelés után a fibula stabilitását meg kell szilárdítani fizikoterápia és egyéb intézkedések. Szoros konzultáció szükséges az orvossal annak érdekében, hogy kiegészítő gyógyszer legyen terápia a gyógyulás előrehaladásához és az esetleges fájdalmakhoz igazítható.
Kezelés és terápia
A peroneális bénulás kezelése attól függ, hogy mennyire súlyos az idegkárosodás. Minden kiváltó tényezőt, például a lábak keresztezését, le kell állítani. Terápia a parézis általában konzervatív. Során fizikoterápia, az izmok újjáépíthetők. Néha egy speciális peronealis rugót használnak, amely egy dinamikus lábemelő rendszer, amely lehetővé teszi a beteg számára a könnyebb járást. Ha konzervatív terápia nem eredményez javulást, általában műtétet végeznek a fibuláris fej enyhítésére. Ha a peroneális bénulást mögöttes okozza feltétel mint például egy daganat vagy Baker-ciszta, az első lépés annak kezelése, amely általában a bénulás javulását eredményezi.
Kitekintés és előrejelzés
A peronealis bénulásokra nem adható egységesen jó prognózis. A közös fibulus ideg károsodásának oka és mértéke változhat. Ez befolyásolja az orvosi vagy fizikoterápia kezelés. Először meg kell határozni a peroneális bénulás okát és mértékét. Ha a közös fibulus ideg csak nyomáskárosodásnak volt kitéve, az ebből eredő károsodás és bénulás általában helyrehozható. A helyzet azonban más, ha a károsodás állandó bénulást eredményezett. Ebben az esetben az izmok teljes funkcionalitása és idegek gyakran nem lehet helyreállítani. A prognózis a legrosszabb, ha a közös fibulus ideg teljesen megszakadt. A peroneális bénulás kezelése elsősorban a bénulás mértékének lehető legnagyobb mértékű csökkentéséről szól. Csak így lehet javítani az érintett személy prognózisát. Az orvosi ideál a teljes funkcionális kapacitás helyreállítása. A kezelés másodlagos célja a lehetséges szövődmények kijátszása. Ilyen komplikáció lehet a hegyes láb. A műtéti eljárások sajnos nem bizonyultak hatékonynak a peroneális bénulás esetén. Szükség esetén a peroneális sín megkönnyítheti a hegyes lábbal való járást. Az orvosok a viszonylag legsikeresebb kezelési eredményeket a funkcionális elektromos stimulációval (FES) érik el egy mobil lábemelő rendszer segítségével. Ez enyhítheti a járási fogyatékosság súlyosságát. Hosszú távon akár új idegpályák is kialakulhatnak.
Megelőzés
A peroneális bénulás megelőzése nem egyszerű. Például kerülni kell a fibulus ideg sérüléseinek kiváltását.
Utógondozás
A peronealis bénulás súlyos panasz és betegség, amelyet minden esetben orvosnak kell megvizsgálnia és kezelnie. Ebben a tekintetben az érintett személyeknek orvoshoz kell fordulniuk a betegség első tüneteinél és jeleinél, hogy elkerüljék a további szövődményeket vagy egyéb betegségeket. A intézkedések és az utókezelés lehetőségei erősen korlátozottak, és a további folyamat nagyban függ a diagnózis idejétől. A legtöbb beteg függ a betegség fizioterápiájának vagy fizioterápiájának mértékétől. Az ilyen terápiák közül sok gyakorlatot meg lehet ismételni a beteg saját otthonában is, ezáltal felgyorsítva a kezelést és a gyógyulást. Az érintettek közül sokan a saját családjuk segítségétől és támogatásától is függenek. A szerető beszélgetések nagyon fontosak annak megakadályozására, hogy depresszió vagy más pszichológiai zavarok. Ha a peroneális bénulást műtéttel kezelik, akkor az érintetteknek pihenniük kell és gondoskodniuk kell testükről egy ilyen műtét után. Ebben a tekintetben tartózkodni kell a felesleges erőfeszítéstől vagy egyéb fizikai tevékenységektől, hogy ne terhelje feleslegesen a testet.
Ezt teheti meg maga is
Ebben a betegségben a lehető leghamarabb, lelkiismeretes megkülönböztető diagnózis fontos. Csak így lehet megtalálni, sőt megszüntetni a peroneális bénulás okait, különösen, ha a betegség mechanikai ingerek miatt következett be. Akkor azonban jó az esély arra, hogy a peroneális bénulás teljesen meggyógyul. Ha például a bénulást egy túl szorosan felhordott gipsz okozta, a kezelőorvos lazítja a gipszet. Ha azonban a beteg - aki ebben az esetben általában nagyon karcsú - ülve folyamatosan keresztezi a lábát, akkor fontolóra kell vennie a kíséretet viselkedésterápia. Csak így szabadulhat meg a beteg ettől a szokásától, és találhat egészségesebb üléstartást. Ha a feltétel még mindig akut, nagyon fájdalmas lehet, és jelentősen ronthatja az életminőséget. Bizonyos esetekben a kezelő ortopéd vagy sportorvos tanácsolja a műtétet. Fizikoterápiát és gyógyszereket is felír, mint pl fájdalomcsillapítók. Különösen fontos a gyógytorna időpontjának megtartása, még akkor is, ha először fájdalmasnak bizonyulnak. Fizikoterápia stabilizálja a kezelés eredményét és újjáépíti az izmokat. Ezután a betegnek folytatnia kell a mérsékelt sportot is. Szüksége lehet támaszra, például peronealis rugóra vagy sétálóra a járáshoz, de járáshoz vagy akár turisztika még mindig jó módszerek az izmok gyakorlására és az új betegségek megelőzésére.
