Valium®

Szinonimák

diazepam

Meghatározás

Diazepam gyakran ismertebb egyik kereskedelmi neve: Valium®. A. Csoportjába tartozik benzodiazepinek, amelyek viszont a pszichotróp gyógyszerek, azaz hatással vannak a központi idegrendszer (CNS). Diazepam kezelésére használják, többek között szorongási rendellenességek, premedikációra (műtét előtt) és epilepsziákban a roham megszakítására.

Hatás

A Valium® egy benzodiazepin. Működik: A valium a GABA receptorok csoportján fejti ki hatását agy, amelyek az idegsejtek felszínén helyezkednek el. Itt vezet a idegsejt.

A Valium® felezési ideje akár 48 óra. Ezért, különösen azoknál a betegeknél, akik nem fekszenek bent fekvő betegen, manapság gyakrabban alkalmazzák ugyanannak a csoportnak a hatóanyagait, de rövidebb a felezési ideje. A hosszú felezési idő problémája elsősorban a túlnyúlás.

Ez azt jelenti, hogy a tabletta hatása sokáig fennmarad. Ha például előző nap délután vagy este vették be, az érintettek gyakran még mindig egyértelműen fáradtak és álmosak másnap reggel. Diazepam izgatottság és szorongás állapotában használják, Alkohol megvonás szindróma és akut epilepsziás rohamok.

Alvászavarok esetén is alkalmazzák, bár hosszú felezési ideje miatt benzodiazepinek alacsonyabb a túlzott használat kockázata.

  • Anksiolitikus (szorongásoldó)
  • Görcsoldó (relaxáló)
  • Izomlazító (izomlazító)
  • Nyugtató és hipnotikus (csillapító)

A benzodiazepinek általában nyugtatóknak nevezik. Kezelésére használják szorongási rendellenességek, többek között.

Alvászavarok kezelésére is alkalmazzák őket, bár itt inkább a rövid hatású benzodiazepineket, például a triazolamot használják, mivel a Valium® (diazepam) túl hosszú felezési idővel rendelkezik ennél az indikációnál, ami túlzott használathoz vezetne, vagyis jól kimerülne másnapra. Ezen túlmenően a Valium®-ot gyakran előgyógyszerként, azaz műtét előtt adják be, tehát itt lépnek fel a szorongásoldó és nyugtató komponensei. A Valium® görcsoldóként (görög / latinul görcsrohamként) is alkalmazzák, de nem szokásos gyógyszerként. Ennek oka általában a benzodiazepinek erős függőségi potenciálja. Gyakrabban akut rohamokban alkalmazzák, hogy áttörjék a rohamokat és kiszabadítsák a beteget a közvetlen veszélyből.