Szinonimák
Búvár betegség, dekompressziós baleset vagy betegség, caisson betegség (caisson betegség) A dekompressziós betegség leggyakrabban búvárbaleseteknél fordul elő, ezért búvár betegségnek is nevezik. A dekompressziós betegség valódi problémája az, hogy ha túl gyorsan emelkedsz, gázbuborékok képződnek a testben, és ezek kiváltják a tipikus tüneteket. A dekompressziós betegség három típusra oszlik a tünetek súlyossága szerint.
Meghatározás
Van néhány következetlenség a terminológiában. Az angol nyelvben a dekompressziós betegséget dekompressziós betegségnek (DCS) vagy dekompressziós betegségnek nevezik. Nincs különbség a „betegség” és a „betegség” között.
Sok búvárorvos sem fogadja el ezt a különbséget. A név további problémája, hogy a zavart teljesítsük, hogy a dekompressziós betegséget DCI-nek (dekompressziós incidens) is rövidítik. A dekompressziós betegség esernyő kifejezés két különböző megközelítést takar a testben lévő gázbuborék kialakulásában.
Egyrészt a gázbuborékok kialakulását a túl sok nitrogén okozhatja vér vagy szövet (DCS). Ez lehet egy másik gáz is, például hélium vagy hidrogén. Másrészt, ha a nyomás túl magas, könnyekhez vezethet a központi tüdőben hajók és így a légbuborékok képződéséhez a vér hajók (artériás gázbuborék embólia, AEG).
Okoz
A gáz folyadékban való oldhatósága a környezeti nyomástól függ (Henry törvénye). Például, ha 30 m mélységbe merül, a gáz résznyomása megnő, és ezért több gáz oldódik fel a vér. Ez azt jelenti, hogy több oldott nitrogén van a vérben.
A vér most szállítja a nitrogént a szövetbe, ahol az eltolódott nyomási viszonyok (szövettelítettség) miatt több nitrogén halmozódik fel. A különböző szövetek a vér áramlási sebességétől függően különböző sebességgel szívják fel a nitrogént. Minél erősebb egy szövet vérellátása (pl
a agy), annál gyorsabban szívja fel a nitrogént, vagyis a szövet gyorsabban telítõdik, mint ben porcogó vagy például csont, ahol gyenge a vérellátás. Hasonlóképpen deszaturáció történik, amikor a szövet megjelenik, azaz a szövet visszavezeti a nitrogént a vérbe, és a nitrogént a tüdőn keresztül kilélegzik, szintén szövetenként változó. Amíg a agy elég gyorsan deszaturálódik, a csontok or porcogó nagyon sokáig tart.
Emelkedéskor ezért be kell tartania a dekompressziós szabályokat, különben a külső nyomás gyorsabban csökken, mint ha a szövetek túl gyorsan emelkednek, deszaturálódhatnak. A korábban oldott nitrogén és más gázok már nem maradnak oldatban, és gázbuborékokat képeznek a vérben és a szöveti folyadékban. Ez a folyamat összehasonlítható egy habosított üveg habzásával, amikor azt először kinyitják.
A keletkező gázbuborékok most mechanikai sérüléseket okozhatnak a szövetben, és elzárhatják a vért hajók, hasonló egy trombushoz (gáz embólia). A dekompressziós betegség veszélye nagy magasságokban növekszik (hegyi tómerülés), mivel itt már alacsonyabb a légköri nyomás, és a gázok még rosszabbul oldódnak. A caisson betegséget a hídpillérek alapozásához használt keszonokról nevezték el.
A keszonokkal hosszabb ideig lehetett dolgozni, szemben a korábban használt búvár harangokkal. A keszonok bevezetésével a dekompressziós megbetegedések száma nőtt. Az űrhajósoknak fokozott a dekompressziós betegség kockázata is, amikor kilépnek az űrből. A kockázat minimalizálása érdekében az űrhajósoknak az űrrepülés előtti éjszakát egy olyan kamrában kell töltenie, ahol a nyomás lényegesen alacsonyabb, hogy hozzászokhassanak az alacsony nyomású körülményekhez.
