Az élelmiszer-intolerancia számos olyan betegségtünet oka, amelyek kezdetben nyilvánvaló ok nélkül jelentkeznek. A tünetek spektruma a puffadás és a hasi fájdalom hasmenésig, bőrkiütésekig, viszketésig és egyéb kellemetlenségekig. A szállított élelmiszerben lévő anyagok intoleranciája okozza a problémát.
A legismertebb ételintolerancia a gyümölcscukorhoz kapcsolódik (fruktóz) és tejcukor (laktóz). De a gluténtartalmú ételek is panaszokat okozhatnak az egyszerű intolerancia összefüggésében, és semmilyen körülmények között nem szabad őket fogyasztani egy bizonyos betegség - cöliákia - esetén. Az anyag szerepe hisztamin a tudományban még mindig tárgyalnak.
Orvosi szempontból az intoleranciát megkülönböztetik az allergiától, de általában enyhébb, mint a teljes intolerancia esetén. Allergia esetén az ember immunrendszer reagál az élelmiszer-összetevőkre és kórokozóként harcol ellenük. Ételintolerancia esetén az immunrendszer nem játszik szerepet.
Németországban csak néhány embert érint az élelmiszer-intolerancia. Míg 3-4% -nak megfelelő problémája van, pollenallergia a szenvedők lényegesen nagyobb arányt, 15-20% -ot tesznek ki. Azt a benyomást, hogy sok az intolerancia reakcióval küzdő ember, csak a média és az élelmiszeripar terjeszti.
Egyre több olyan termék jelenik meg, amelyek nem tartalmaznak laktóz vagy glutén. Valóban kérdéses, hogy egy ilyen magatartás nem erősíti-e az intolerancia kialakulását. Az élelmiszerek összeférhetetlenségével megkülönböztetik a mérgező (mérgező) és a nem toxikus reakciókat.
Mindenkinek tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy kényelmetlenség alakul ki, ha romlott ételeket fogyasztanak. Ha nincs mérgezés, akkor nem toxikus reakció következik be, vagyis a valódi értelemben vett intolerancia. Ebben az esetben a tüneteket a enzimek - legalábbis a fruktóz és a laktóz intolerancia.
Egyrészt a glutén anyag élelmiszer-intoleranciához vezethet, amelyet azonban nem szabad automatikusan társítani a lisztérzékenység betegségével. A lisztérzékenység olyan súlyos betegség, amelyben a immunrendszer megtámadja a beleket nyálkahártya amikor gluténnel érintkezik. Szigorú glutén diéta az egyetlen lehetséges terápia, ezért sok korlátozást és gyakran hoz magával alultápláltság.
Az ételintoleranciát általában a kezelőorvos diagnosztizálja. Ebből a célból az orvosnak ki kell zárnia az összes lehetséges lehetőséget, és részletes beteginterjút kell lefolytatnia (anamnézis). Az érintett személy előre végezhet önellenőrzést.
Ebből a célból napló készíthető, amelyben dokumentálják az összes elfogyasztott ételt és a felmerülő panaszokat. 2–4 hét elteltével értékelést lehet végezni annak ellenőrzésével, hogy bizonyos ételek kapcsolódnak-e az idő múlásával észlelt tünetekhez. Ha nemcsak ételintolerancia van, hanem intolerancia ill ételallergia, további tesztek elvégezhetők.
A szúráspróba képviseli az allergiás teszt diagnosztikai szabványát. Ez egy olyan bőrpróba, amelynek során apró mennyiségű vizsgálandó anyagot injektálnak a bőrbe, és várják a reakciót. Ha a betegnek allergiája van, legjobb esetben helyi bőrpír és duzzanat jelentkezik.
Mivel azonban a beadott oldatok nincsenek szabványosítva, mint például a pollenallergiák vizsgálatakor, hamis eredményeket lehet elérni. Ebből kifolyólag, vér a tesztelés fontos szerepet játszik az ételallergia diagnosztizálásában. A vér teszt segítségével ellenőrizhetők az immunrendszer különböző paraméterei, amelyek az allergiában szembetűnő értékeket mutatnak.
A legfontosabb tesztek a Rádió-Allergo-Szorbens Teszt (RAST) és az Enzim-Linked Immuno-Szorbens Teszt (ELISA). Ezekben a módszerekben a tesztallergén - az az anyag, amely kiváltja a allergiás reakció - kötődik egy hordozóhoz és hozzáadódik a beteghez vér. Ha a beteg már kialakult ún antitestek (védősejtek) az anyaggal szemben komplex képződés lép fel.
Ez kimutatható és mérhető. Ily módon a vér számtalan ételrel vizsgálható, az almától a csirkéig. Fontos azonban megjegyezni, hogy a pozitív vizsgálati eredmény nem feltétlenül igényel kezelést: a teszt csak akkor releváns, ha a beteg klinikailag reagál a allergének. A leírt vizsgálati eljárások mellett, amelyek sok tesztként, vagy egy anyagra különféle tesztként végezhetők, ellenőrizni kell az E immunglobulinok teljes koncentrációját is. Az immunglobulinok a antitestek amelyek kiváltják a védekezési reakciót. Az immunoglobulinok E alcsoportja különféle klinikai képekben megemelhető - fennálló allergia esetén is.
