Bevezetés
A gyermek viselkedése akkor tekinthető feltűnőnek, ha jelentősen eltér a normától, vagyis az azonos korú gyermekek általánosan elfogadott viselkedésétől. Ez a leírás különféle rendellenességeket tartalmaz, amelyek nagyobb vagy kisebb hatással lehetnek a gyermek életére és környezetére. Ezeknek nem feltétlenül van betegségértéke, vagy rendellenességnek kell tekinteni őket, de általában „normális” reakcióként reagálnak a gyermek környezete tapasztalataira és hatásaira, érzelmi és pszichológiai állapotától függően.
Hogyan jelennek meg a viselkedési problémák az óvodában?
In óvoda sok gyermek hangos és lendületes. A kisgyermek normális viselkedése egy tinédzser súlyos viselkedési rendellenessége lenne. A viselkedés tehát csak akkor szembetűnő, ha eltér a normától, vagyis az azonos korú gyermekek átlagától.
Általában nehezebb ilyesmit észlelni óvoda mint az iskolában, és csak a kissé kifejezett rendellenességekről lehet könnyen megfeledkezni. A kifelé irányított magatartások, például agresszió és erőszak más gyermekek és tanárok ellen, erős ficánkolás, a szabályok és tekintély teljes elutasítása stb. óvoda.
Egyéb viselkedési problémákat, például az erős félénkséget és a szorongást, nehezebb felismerni, mivel a csecsemők általában nagyon visszafogottak és szorongók lehetnek. Az úgynevezett internalizáló magatartási problémákat gyakran csak akkor fedezik fel, amikor nagyon hangsúlyosak vagy iskolai életkorig fennmaradnak. A statisztikák szerint a magatartási problémákkal küzdő kisgyermekek száma növekszik az iskolakezdés előtt, és megköveteli az oktatók és a szülők képzését, hogy elkerüljék az iskolai életkorig tartó kitartást és ezáltal a fejlődés esetleges károsodását.
Hogyan ismeri fel a magatartási problémákkal küzdő diákokat?
Az általános iskolában sok magatartási zavarral küzdő gyermeket vesznek észre először, vagy először fejlesztik ki. Nem ritka, hogy még az iskolában is megmutatják ezt a magatartást, és otthon sokkal kevésbé problematikusan viselkednek. A tipikus rendellenességek közé tartozik a ficánkolás és a figyelemelterelés, az osztálytársak rúgása, ütése és zaklatása, a feladatok elvégzésének megtagadása és hasonlók.
Továbbá, a viselkedési problémák megnyilvánulhatnak visszahúzódásban és félénkségben, elválasztási szorongásban is szorongási rendellenességek és hasonló tünetek. Fontos szerepet játszik tehát egy ilyen helyzetben a tanár, akinek fel kell ismernie a viselkedést és a megfelelő intézkedésekkel ellene kell irányulnia. Sajnos sok szülő a tanárokat is hibáztatja, amikor gyermekük először válik szembetűnővé, bár az ok-okozati tényezők általában otthon vagy a közvetlen környezetben, valamint magával a gyerekkel keresendők. Ezért rendkívül fontos a tanárok és a szülõk együttmûködése az általános iskolás korú magatartási problémák kezelésében.
A sorozat összes cikke:
