Rövid áttekintés
- Tünetek: Sok különböző tünet; általában konkrét diagnosztizálható szervi ok nélküli panaszok.
- Kezelés: Sok panasz magától megszűnik. Tartós panaszok esetén: Pszichoterápia, fizikai aktivitás, például sport, jóga vagy relaxációs edzés; bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés.
- Okok és kockázati tényezők: Fizikai, érzelmi és szociális körülmények kölcsönhatása, pszichoszomatikus okok, stressz, gyász, félelmek.
- Diagnózis: fizikális vizsgálat, anamnézis kórtörténet és életkörülmények; bizonyos körülmények között a panaszoktól függően specifikus vizsgálatok
- Prognózis: A körülményektől függően általában önmagában történő javulás, egyéb esetekben terápia; spontán javulás minden szakaszban lehetséges.
Mi a vegetatív dystonia?
A vegetatív dystonia szó szerint a vegetatív idegrendszer rosszul szabályozott feszültségét (dystonusát) jelenti. Ez a rendszer számos olyan fontos testi funkciót koordinál, amelyeket alig vagy egyáltalán nem lehet önként befolyásolni – ilyen például a szívverés, a légzés vagy az emésztés. Ennek megfelelően a vegetatív dystonia gyűjtőfogalom alatt összefoglalhatóak a különböző tünetek – a szív- és érrendszeri panaszoktól, fejfájástól a kézremegésig és a hasmenésig.
Ha a betegek tartósan olyan tünetektől szenvednek, amelyeknek nem lehet fizikai okait feltárni, az orvosok általában szomatoform rendellenességekről vagy funkcionális szindrómákról beszélnek.
A vegetatív dystóniát azonban nem szabad összetéveszteni a disztóniával: ez a különböző mozgászavarok gyűjtőfogalma, mint például a görbe fejtartás vagy görcsök a test különböző részein (például az ujjban, az ún. zenész görcs) .
Mi az autonóm idegrendszer?
A vegetatív dystonia kifejezés az autonóm, úgynevezett vegetatív idegrendszerre utal. Ez a rendszer vezérli az összes automatikus testfunkciót: például szabályozza a vérnyomást, aktiválja a verejtékmirigyeket, és erős fényben összehúzza a pupillákat. Amikor azonban az ember tudatosan dönt, hogy megmozdul vagy észlel valamit, a szomatikus idegrendszer aktív. A legtöbb esetben a két rendszer szorosan együttműködik.
Az autonóm idegrendszer két funkcionális megfelelőre oszlik:
- Szimpatikus idegrendszer (szimpatikus idegrendszer)
- Paraszimpatikus idegrendszer (paraszimpatikus)
A panaszok attól függnek, hogy a feszültségarány a szimpatikus vagy a paraszimpatikus idegrendszer javára tolódott-e el: A fokozott szimpatikus aktivitással (sympathicotonia) szenvedők általában idegesek, heves szívvel, emelkedett vérnyomással és hasmenéssel küzdenek. Ha viszont a paraszimpatikus idegrendszer a domináns (vagotónia), akkor ez nagyobb valószínűséggel jár együtt alacsony vérnyomással, hideg kezekkel és lábakkal, kedvetlenséggel és székrekedéssel.
A vegetatív dystonia mint diagnózis azonban ellentmondásos; A kritikusok a „szégyen diagnózisaként” írják le, amelyet akkor állítanak fel, ha az orvos tanácstalan más tanácsokat illetően. Az orvosok általában szomatoform rendellenességek közé sorolják az azonosítható, diagnosztizálható szervi ok nélküli testi panaszokat.
A szomatoform rendellenességek széles körben elterjedtnek számítanak a lakosság körében, de gyakran a panaszok maguktól megszűnnek.
Hogyan ismerhető fel a vegetatív dystonia?
A vegetatív dystonia kifejezéshez számos nagyon eltérő tünet társulhat. A tüneteket gyakran nehéz besorolni.
A vegetatív dystonia lehetséges tünetei:
- Fejfájás
- Szédülés
- Hasmenés
- Székrekedés
- Alvászavarok
- görcsök
- fokozott izzadás
- Fokozott vagy csökkent pulzusszám
- a kezek enyhe remegése
- Bizsergés a végtagokban
Ilyen például a hiperkinetikus szívszindróma, amely gyakori szívdobogásérzéssel és nagy vérnyomás-ingadozásokkal jár. Az irritábilis bél szindróma krónikus emésztési rendellenességekre utal, amelyek gyakran társulnak hasi fájdalommal és puffadással. A túlműködő hólyag (irritábilis hólyag) gyakran állandó vizelési ingerhez és gyakori vizelési ingerhez vezet.
Az ilyen típusú tünetegyütteseket funkcionális szindrómáknak nevezzük. A tisztázatlan okú krónikus fájdalom is ebbe a témakörbe tartozik, például a fibromyalgia. Ezeket azonban általában nem sorolják a vegetatív dystonia kifejezés alá.
Bizonyos körülmények között a szórványosan fellépő pánikrohamok, amelyeknek gyakran nincs konkrét oka, szintén vegetatív dystóniának minősülnek. Ebben az esetben tisztázni kell, hogy van-e ismétlődő rohamokkal járó pánikbetegség, amely könnyen kezelhető.
Hogyan kezelhető a vegetatív dystonia?
A vegetatív dystónia legjobb kezelése a kiváltó okától és súlyosságától függ. Ha a fizikális diagnózis eredménytelen marad, az orvosok gyakran azt tanácsolják, hogy várjanak és figyeljék a tünetek lefolyását – a szomatoform rendellenességek gyakran egy idő után maguktól elmúlnak.
Egyes pszichoterapeuták a szomatoform rendellenességekre vagy a vegetatív disztóniára specializálódtak. Ezzel a támogatással sok szenvedő megtanulja jobban osztályozni panaszait és kezelni őket a mindennapi életben – ez történik például a kognitív viselkedésterápia keretében.
Különösen hasznos a tünetek mögött meghúzódó okok és érzések átdolgozása. Ha a stresszes érzések, mint például a stressz, aggodalom vagy szomorúság kiküszöbölhetők vagy más módon kezelhetők, a testi tünetek általában hosszú távon javulnak.
Sok szenvedő egyfajta „elkerülési ördögi körben” is megrekedt. Folyamatosan kerülik azokat a helyzeteket, amelyekben tüneteik felerősödnek. A végén fokozzák a szenvedést, amit a vegetatív disztónia hoz magával. A pszichoterapeuta jó kapcsolattartó személy, aki képes áttörni ezt a viselkedést.
A testmozgás, azaz a sport vagy a séta pozitív hatással van egyes szomatoform rendellenességekre. Egyes betegeket olyan relaxációs gyakorlatok segítik, mint a progresszív izomlazítás, az autogén tréning, a tai chi vagy a jóga.
Egyes betegeken a homeopátia, mint alternatív gyógymód segít. Magának a homeopátiának a hatékonyságát azonban még nem igazolták tudományosan.
Segítenek a gyógyszerek a terápiában?
Ilyenek például a fájdalomcsillapítók és a különféle modern antidepresszánsok. Az orvos részletesen megbeszéli a pácienssel az eljárást, és egyedi esetre szabja a gyógyszert. A vegetatív dystóniát az orvos általában nem kezeli tartósan, hanem csak átmenetileg gyógyszeres kezeléssel.
Okai és kockázati tényezők
A vegetatív disztóniának gyakran nincs egyértelműen meghatározható oka (az orvosok néha „idiopátiás”-ról beszélnek). Nem ritkán számos fizikai, pszichológiai és szociális körülmény játszik szerepet. Így nehéz konkrét kiváltó okot találni a vegetatív disztóniára.
Ha az adott tünetek tisztán fizikai, szervi oka minden szükséges orvosi vizsgálat után kizárható, az orvos pszichoszomatikus okot tekint. A test és a psziché állandó kölcsönhatásban van egymással. Ezért nem szokatlan, hogy a súlyos mentális stressz hatással van a különböző testi funkciókra.
Hormonális változások, például a menopauza vagy a terhesség miatt, szintén kiváltói lehetnek a tisztázatlan testi panaszoknak, amelyeket az orvos vegetatív dystoniaként vagy szomatoform rendellenességként diagnosztizál.
Ez nem jelenti azt, hogy a megfelelő panaszok képzeletbeliek vagy „nem valósak”! A vegetatív dystonia gyakran jár részben ijesztő tünetekkel (például szívdobogásérzés), és hosszú távon nagy terhet jelent. Ezért a szomatoform rendellenességeket ugyanolyan komolyan kell venni, mint azokat, amelyeknek egyértelműen fizikai okai vannak. Mindkettő gondos diagnózist igényel, és ha a tünetek nem szűnnek meg maguktól, kezelést igényel.
Vizsgálatok és diagnózis
A vegetatív dystonia nem egy konkrét betegség értelmében vett diagnózis, hanem egy nem jellemző állapotot ölel fel, amelyben az autonóm idegrendszer különböző funkciói nyilvánvalóan zavartak.
Először az orvos érdeklődik a beteg kórtörténetéről (anamnéziséről). Megkérdezi, hogy milyen korábbi betegségei vannak, szed-e gyógyszert a beteg, mióta jelentkeznek a tünetek, milyen helyzetekben jelentkeznek, és van-e más olyan tünet, amely szorongást okozhat. A beteg élethelyzete, alkohol- és drogfogyasztása is általában fontos információkkal szolgál.
- A fizikális vizsgálat néhány tünetről már tájékoztatást ad. Gyakori gyomor-bélrendszeri problémákkal küzdő betegnél például az orvos megtapintja a hasfalat. Ha a szív területén vannak panaszok, sztetoszkóppal hallgatja a szívhangokat.
- A pulzus- és vérnyomásmérés különösen informatív keringési panaszok esetén. A napközbeni ingadozásokat a páciens maga is ellenőrizheti, ha szükséges, kézi vérnyomásmérővel.
- Vérvizsgálattal ellenőrizhető például, hogy gyulladásos folyamatok zajlanak-e a szervezetben, vannak-e különféle tápanyaghiányok, illetve bizonyos hormonok feleslege, hiánya. Ily módon kizárhatóak az olyan lehetséges fizikai okok, mint a pajzsmirigy-működési zavar vagy a vashiány.
- Ha egy testi betegség még nem zárható ki, és a tünetek hosszú ideig fennállnak, akkor a tünetek függvényében speciális vizsgálatok következnek. Ilyen például az elektrokardiográfia (EKG), a széklet- vagy vizeletvizsgálat, valamint a képalkotó eljárások, például az ultrahang- és röntgenvizsgálatok. Az orvos azonban általában igyekszik elkerülni a szükségtelen, esetleg megterhelő vizsgálatokat.
A lehetséges tünetek sokfélesége miatt nincs specifikus teszt a vegetatív dystoniára.
Tanfolyam és előrejelzés
A vegetatív dystonia előrehaladása számos körülménytől függ. Általános szabály, hogy a prognózis jó. A vegetatív dystonia nem korlátozza a várható élettartamot. Az esetek 50-75 százalékában a szomatoform rendellenességek enyhe lefolyásúak, és a tünetek idővel javulnak.
A prognózis rosszabb azoknál a betegeknél, akik nagyon szorongva és negatívan látják tüneteiket, erős elkerülő magatartást tanúsítanak, és párhuzamos mentális betegségekben (például depresszióban vagy szorongásos zavarokban) szenvednek. Ez igaz a súlyos pszichoszociális szorongásokra is, amelyeket nem lehet megoldani.
Hasonlóképpen, úgy tűnik, hogy negatív hatással van a tanfolyamra, ha az érintett személy több mint egy hónapig munka nélkül van, vagy elvonul a barátoktól és a családtól.
A „súlyos lefolyású” vegetatív dystonia azt jelenti, hogy a tünetek idővel súlyosabbá válnak, és tartósak (krónizálás). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tünetek örökké megmaradnak, csak azért, mert kezdetben nem kezelhetők sikeresen. Mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a vegetatív dystonia magától visszafejlődik.
