Oltás, oltás és emlékeztető
Az a májgyulladás B vírus, az állandó oltási bizottság (STIKO) több aktív oltást javasol a hepatitisz B vírus. A vakcina egy fehérje anyagból (HbsAG) áll, amelyet genetikailag sörélesztőből állítanak elő, és alumíniumvegyületekkel dúsítva javítják a vírus saját test általi aktív kontrollját (immunválasz). Ezenkívül a vakcina tartalmaz néhány stabilizáló komponenst (antibiotikumok(formaldehid vagy fenoxi-etanol).
Az oltást általában az izomba (intramuszkulárisan) adják be a felkar (deltoid izom) vagy gyermekeknél a comb izom. A testet itt immunizálja az a tény, hogy a vakcina olyan anyagot tartalmaz, amely nagyon hasonlít a májgyulladás B vírus (Hbs antigén). Ennek eredményeként a test megtanulja felismerni ezt a szerkezetet (és megfelelő fertőzés esetén is újra felismerni), és fellépni ellene.
Ez elfogó részecskék (antitestek), amely képes kötődni a megfelelő felületi struktúrához. A felületi szerkezet és a hozzá tartozó csapdarészecske ismeretében a test sikeresen el tud védekezni májgyulladás B fertőzések a jövőben. A szokásos oltást minden gyermeknek be kell adni 3 oltás (alapimmunizálás) formájában a születés után (0. hét), 1 hónapos korban és 6-12 hónappal az első oltás után. Körülbelül 2-6 héttel a 3. oltás után védelem a hepatitisz B vírus kezdődik és körülbelül 10 évig tart.
10 év után ajánlott meghatározni a meglévő védekező molekulák (anti-Hbs) számát vér és az érték függvényében emlékeztető oltást kell végrehajtani (<100 NE oltási titer mellett). Ezen túlmenően azok a felnőttek, akiknél fokozott a fertőzés kockázata a hepatitisz B vírus, akár a munkahelyén, akár nem (pl Egészség gondozók) biztosítaniuk kell, hogy elegendő mennyiségű vírusirtó védekező molekula legyen a vér (vírustiter), és szükség esetén emlékeztető oltásnak kell alávetni.
Hasonlóképpen, immunhiányos személyek (pl dialízis betegek) rendszeres vér teszteket (titerellenőrzéseket), és ha anti-Hbs érték <100 IEl, akkor emlékeztető oltást kapnak. Ha lehetséges fertőzés következik be, pl. Tűszúrás sérülése vagy a nyálkahártya érintkezése egy hepatitis B-vel fertőzött személlyel, az állandó oltási bizottság (STIKO) javasolja az ún. expozíció utáni profilaxis. Ezt a lehető leghamarabb (az érintkezés után 6 órán belül) el kell végezni, úgynevezett aktív és passzív egyidejű oltás formájában.
Ez azt jelenti, hogy mindkét védekező anyag (antitestek), amelyek azonnal küzdenek a vírussal, de nem képezik a emlékezet (passzív vakcinázás), és a szervezet saját védekező molekuláinak képződéséhez szükséges víruskomponenseket (antigének) (aktív vakcinázás) egyidejűleg oltják be különböző helyeken (pl. különböző felkarok). Hasonlóképpen, a hepatitis B-vel fertőzött anyák csecsemőinek is ilyeneket kell kapniuk expozíció utáni profilaxis a születést követő 12 órán belül. Mellékhatások, amelyek a hepatitis B oltás átmeneti bőrreakciók (bőrpír, fájdalom, duzzanat, a nyirok csomópontok) az oltás területén, allergiás reakciók, emésztőrendszeri panaszok, fejfájás, fájó végtagok és láz.
Az oltás súlyosabb mellékhatásai, például allergiás reakciók esetén orvoshoz kell fordulni, aki fel tudja mérni a reakció súlyosságát és megtervezheti a további intézkedéseket. Terhes nőket és szoptató anyákat nem szabad oltani a lehetséges fejlődési rendellenességek miatt. Ezenkívül gondosan mérlegelni kell az oltást, és meg kell figyelni az oltási sorrendet azoknál a személyeknél, akik intoleránsak a vakcina komponenseivel szemben.
és általában, ha a HBs antigén titer elegendő, akkor az alapimmunizálás részeként 3 oltás után a fertőzés kockázata minimálisra csökken. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem minden ember reagál egyformán jól a hepatitis B oltásra. Vannak olyan betegek, akiknél nem vagy csak nagyon alacsony az immunválasz, nem-reagálóknak vagy alacsony válaszadóknak hívják őket.
Ilyen betegeknél a szokásosnál több oltást kell adni a megfelelő védelem biztosítása érdekében. Ezeket a személyeket azonban nem mindig szűri ki a vérvizsgálat hogy ellenőrizzük az oltás sikerét (titer meghatározása). Ebben az esetben fennáll annak a veszélye, hogy ezeknek az embereknek - a formálisan elegendő oltás ellenére - hepatitis B alakul ki. Ezért a Robert Koch Intézet Állandó Védőoltási Bizottsága (STIKO) azt javasolja, hogy az oltás sikerét titer meghatározással ellenőrizzék. 4-8 hét minden indikációs csoport esetében (legyengült immunrendszerű betegek, foglalkozásnak kitett személyek, kapcsolattartók, utazás bizonyos országokba).
