A hormonok feladatai | Hormonok

A hormonok feladatai

Hormonok a test hírvivő anyagai. Különböző szervek (például pajzsmirigy, mellékvese, herék or petefészkek) és elengedték a vér. Ily módon eloszlanak a test minden területén.

Szervezetünk különböző sejtjeinek különböző receptorai vannak, amelyek speciálisak hormonok képes megkötni és így továbbítani a jeleket. Ilyen módon szabályozzák például a keringést vagy az anyagcserét. Néhány hormonok is hatással van a mi agy és befolyásolják viselkedésünket és érzésünket.Néhány hormon még csak a idegrendszer és közvetíti az információ átadását az egyik cellából a másikba az ún szinapszisok.

a) Sejtfelszíni receptorok: A glikoproteinekhez tartozó hormonok után peptidek vagy katekolaminok specifikus sejtfelszíni receptorukhoz kötődtek, a sejtben egymás után sokféle reakció zajlik le. Ezt a folyamatot jelző kaszkádnak nevezik. Az ebben a kaszkádban részt vevő anyagokat „második hírvivőknek” nevezzük, az „első hírvivőknek” nevezett hormonok analógiájával.

Az atomszám (első / másodperc) a jellánc szekvenciájára utal. Eleinte az első hírvivők a hormonok, a második hírvivők késleltetett módon követik. A második hírvivők kisebb molekulákat tartalmaznak, mint például a cAMP (ciklikus adenozin-monofoszfát), a cGMP (ciklikus guanozin-monofoszfát), az IP3 (inozitol-trifoszfát), a DAG (diacilglicerin) és kalcium (Ca).

A hormon cAMP által közvetített jelátviteli útja megköveteli az úgynevezett G-fehérjék a receptorhoz kapcsolva. G-fehérjék három alegységből (alfa, béta, gamma) áll, amelyek megkötöttek egy GDP-t (guanozin-difoszfát). Ha bekövetkezik a hormonreceptor-kötés, a GDP-t GTP-re (guanozin-trifoszfátra) cserélik, és a G-fehérje komplex lebomlik.

Attól függően, hogy stimuláló (aktiváló) vagy gátló (gátló) G-fehérjék, egy alegység aktiválja vagy gátolja az adenilil-cikláz nevű enzimet. Aktiválásakor a cikláz cAMP-t termel; gátlásakor ez a reakció nem fordul elő. A cAMP maga folytatja a hormon által indított jelátviteli kaszkádot egy másik enzim, a protein-kináz A (PKA) stimulálásával.

Ez a kináz képes foszfátmaradványokat a szubsztrátokhoz kötni (foszforiláció), és ezáltal megindítani a downstream aktiválását vagy gátlását enzimek. Összességében a jelátviteli kaszkád sokszorosan felerősödik: egy hormonmolekula aktivál egy ciklázt, amely - stimulátorként működve - több cAMP-molekulát termel, amelyek mindegyike több protein-kinázt A aktivál. Ezt a reakcióláncot a G-fehérje komplex a GTP GDP-re bomlása és a cAMP foszfodiészteráz általi enzimatikus inaktiválása után.

A foszfátmaradványok által megváltoztatott anyagokat foszfatázok segítségével szabadítják fel a kapcsolt foszfátokról, és így eljutnak eredeti állapotukba. A második Messenger IP3 és DAG egyszerre jön létre. Az utat aktiváló hormonok kötődnek egy Gq-fehérjéhez kapcsolt receptorhoz.

Ez a szintén három alegységből álló G-fehérje aktiválja az enzimet foszfolipáz C-béta (PLC-béta) a hormon receptor kötődése után, amely lehasítja a sejt membrán IP3 és DAG. Az IP3 a cellákra hat kalcium tárolja a benne lévő kalcium felszabadításával, ami további reakciólépéseket indít. A DAG aktiváló hatást fejt ki a protein kináz C (PKC) enzimre, amely különböző szubsztrátumokat biztosít foszfátmaradékokkal.

Ezt a reakcióláncot a kaszkád amplifikációja is jellemzi. Ennek a jelátviteli kaszkádnak a végét a G-fehérje öndezaktiválásával, az IP3 lebontásával és a foszfatázok segítségével érjük el. b) Intracelluláris receptorok: szteroid hormonok, kalcitriol és a pajzsmirigy hormonok a sejtben található receptorok vannak (intracelluláris receptorok).

A szteroid hormonok receptora inaktivált formában van jelen, mivel az úgynevezett hő sokk fehérje (HSP) kötött. Hormonkötés után ezeket a HSP-t szétválasztják, így a hormon-receptor komplex be tud vándorolni a sejtmag. Bizonyos gének leolvasását lehetővé teszik vagy megakadályozzák, így a fehérjék (géntermékek) képződése aktiválódik vagy gátolt.

calcitriol és a pajzsmirigy hormonok kötődnek a hormonreceptorokhoz, amelyek már ott találhatók a sejtmag és transzkripciós tényezők. Ez azt jelenti, hogy ők kezdeményezik a génolvasást és ezáltal a fehérjeképződést. A hormonok integrálódnak az úgynevezett hormonális szabályozó hurkokba, amelyek szabályozzák képződésüket és felszabadulásukat.

Fontos elv ebben az összefüggésben a hormonok negatív visszacsatolása. A visszacsatolás azt jelenti, hogy a hormon által kiváltott válasz (jel) visszajut a hormon felszabadító sejtbe (jelgenerátor). A negatív visszacsatolás azt jelenti, hogy amikor egy jelet adnak, a jelgenerátor kevesebb hormont szabadít fel, és ezáltal a hormonlánc gyengül. Ezenkívül a hormonális mirigy méretét a hormonszabályozó áramkörök is befolyásolják, és így alkalmazkodnak a követelményekhez.

Ez a sejtszám és a sejtnövekedés szabályozásával történik. Ha a sejtek száma növekszik, ezt hiperpláziának nevezzük, ez hypoplasia formájában csökken. A megnövekedett sejtnövekedés eredményeként túltengés, míg a sejtek zsugorodása hipotrófiát eredményez.

A hypothalamusaz agyalapi mirigy rendszer fontos hormonális szabályozó áramkör. Az hypothalamus képviseli a agy, a agyalapi mirigy az agyalapi mirigy, amely elülső lebenyre (adenohipofízis) és hátsó lebenyre (neurohipofízis) oszlik. A központi idegi ingerei idegrendszer elérni a hypothalamus mint „kapcsolótábla”.

A hipotalamusz viszont kibontakoztatja a agyalapi mirigy a liberin (felszabadító hormonok) és a sztatin (felszabadulást gátló hormonok) révén. A liberin serkenti az agyalapi mirigy hormonjainak felszabadulását, a sztatinok gátolják őket. Ezt követően a hormonok felszabadulnak közvetlenül a agyalapi mirigy.

Az agyalapi mirigy elülső lebenye felszabadítja hírvivő anyagait a vér, amelyek a vérkeringésen keresztül a perifériás végszervbe jutnak, ahol a megfelelő hormon kiválasztódik. Minden hormonhoz tartozik egy specifikus liberin, statin és hipofízis hormon. Az agyalapi mirigy hátsó lebenyének hormonjai a hipotalamusz liberinja és sztatinja, az agyalapi mirigy elülső lebenyének downstream hormonjai pedig a liberin és a sztatin: A hormonok útja a hipotalamuszban kezdődik, amelynek liberinjai hatnak az agyalapi mirigy.

Az ott termelt „köztes hormonok” eljutnak a perifériás hormonképződés helyére, amely a „vég hormonokat” termeli. A hormonképződés ilyen perifériás helyei például a pajzsmirigy, a petefészkek vagy a mellékvesekéreg. A „vég hormonok” közé tartozik a pajzsmirigy hormonok T3 és T4, ösztrogének vagy a ásványi kortikoszteroidok a mellékvesekéreg.

A fent leírt úttal ellentétben léteznek ettől a hipotalamusz-hipofízis tengelytől független hormonok is, amelyek különböző szabályozási köröknek vannak kitéve. Ezek tartalmazzák:

• ADH = antidiuretikus hormon
• Oxitocin
• Gonadotropin felszabadító hormon (Gn-RH)? Follikulus stimuláló hormon (FSH) luteinizáló hormon (LH)
• Tirotropint felszabadító hormonok (TRH)?

  Prolaktin, pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH)

• Szomatosztatin? gátolja a prolaktintTSHGHACTH
• Növekedési hormon felszabadító hormonok (GH-RH)? Növekedési hormon (GH = növekedési hormon)
• Kortikotropint felszabadító hormonok (CRH)? Adrenokortikotrop hormon (ACTH)
• Dopamin? gátolja a Gn-RHprolactint
• A hasnyálmirigy hormonjai: inzulin, glukagon, szomatosztatin
• Vesehormonok: kalcitriol, eritropoietin
• A mellékpajzsmirigy hormonjai: mellékpajzsmirigy-hormon
• A pajzsmirigy további hormonjai: kalcitonin
• A máj hormonjai: angiotenzin
• A mellékvese medulla hormonjai: adrenalin, noradrenalin (katekolaminok)
• A mellékvese kéregének hormonja: Aldoszteron
• Emésztőrendszeri hormonok
• Atriopeptin = pitvari izomsejtek pitvari natriuretikus hormonja
• A tobozmirigy melatoninja (epiphysis)