Alapjai
Vér a hígítókat köznyelven minden olyan gyógyszernek nevezzük, amely különféle módon befolyásolja a véralvadást. Azonban a vér nem vékonyodik, csak erősebben koagulál. Az alvadás a vér és biztosítja, hogy a vérzés gyorsan leálljon sérülések esetén.
Bizonyos helyzetekben azonban a koaguláció célzott gátlása szükséges, így a vérhígítók használata itt hasznos. A cél tehát mindig az a kialakulásának megakadályozása vérrög (trombus), amelyből alapvetően két veszély rejlik. Az egyik az akut vaszkuláris okklúzió, különösen az artériák.
A másik az a kockázat, hogy a trombák a vénákból kerülnek ki, és máshol bezárnak egy edényt. A vérhígítókat jelenleg körülbelül 1 millió ember veszi igénybe állandó jelleggel Németországban, és még sokan mások rövid időre, például orvosi beavatkozás után. A vérhígítókon belül meg lehet különböztetni a különböző hatóanyagokat, különböző mechanizmusokkal és alkalmazási területekkel. A vérhígítókat elsősorban megelőzően használják bizonyos betegségek rettegett szövődményeinek megelőzésére, de akut módon is, például egy szív támadás, hogy gátolja a vérrög hogy kialakult. A vérhígítók orvosi kifejezései antikoagulánsok vagy trombocita aggregáció gátlók.
Hatásmechanizmus
A vérhígítók hatásmechanizmusának megértése érdekében röviden át kell gondolni a vér alvadási rendszerét egyszerűsített formában. Aktiválható sérülésekkel, a véráramlás zavaraival a hajók és az előre megrongálódott érfalak. Érelmeszesedés, azaz a meszesedés hajók, nagy szerepet játszik ebben a folyamatban.
A véralvadás két részre osztható. Először a vér vérlemezkék (trombociták) játsszák a fő szerepet. Aktiválódnak, ha bizonyos jelek megkívánják, az erek falához rögzítik magukat és összetapadnak.
Messenger anyagok kibocsátásával tovább aktiválódnak vérlemezkék, amelyek kibővítik a hálózatot. Ez vezet az elsőhöz vérrög (fehér trombus), amelynek célja a szivárgás ideiglenes fedése. Bizonyos receptorok és hírvivő anyagok meghatározó szerepet játszanak az aktivációban és az adhézióban.
A vérhígítók fő csoportja, a vérlemezke-aggregáció-gátlók néven ismert, ezekre a receptorokra és hírvivőkre hat. A névből kiderül, hogy ezek a vérhígítók gátolják a vér kötődését és tapadását vérlemezkék és ezáltal megakadályozza az alvadék kialakulását. Az ilyen típusú legismertebb vérhígító az acetilszalicilsav, ismertebb nevén ASA vagy aszpirin. Megakadályozza egy fontos hírvivő anyag képződését a vérlemezkék aktiválására. Szintén széles körben használják clopidogrel, amely blokkol egy receptort a vérlemezkék felületén, így nem aktiválható.
Másodlagos / plazmatikus koaguláció
A véralvadás másik részét bizonyos hordozza fehérjék a vérben az alvadási faktorok. Ez valamivel lassabb, de jobb térhálósodást biztosít és stabilabb vörös trombusot képez. Az itt beavatkozó vérhígítók összesen 13 alvadási faktoron dolgoznak.
A legismertebb és legszélesebb körben alkalmazott szer ebben az összefüggésben a Marcumar®. Ez egy K-vitamin antagonista, amely gátolja négy alvadási faktor - 2,7,9 és 10 faktor - kialakulását, és ezáltal hatékonyan elnyomja a rendszert. Egy másik, ugyanolyan mechanizmusú szer a warfarin.
Néhány éve más vérhígítók vannak a piacon, amelyek másutt is beavatkoznak a plazma koagulációba. Ezek egy koagulációs faktor közvetlen gátlói: a Dabigatran, amely blokkolja a 2-es faktort, és a Rivaroxaban, amely a 10-es faktor gátlója. heparin, amelyet szintén gyakran alkalmaznak, de csak rövid ideig alkalmazzák az érrendszer kezelésére okklúzió vagy megelőzőként ellene.
Úgy működik, hogy a fehérje (antithrombin 3) hatékonyságát 1000-szeresére növeli a szervezetben, amely szabályozza az alvadást. Az antithrombin 3 és heparin tehát kompetens antikoaguláns. A fent említett szerek közül melyiket alkalmazzák vérhígítóként, az a javallattól és a beteg egyéni helyzetétől függ.
