Az Epiboly egy gasztrulációs sejtmozgás, amely elvileg megfelel behatolás. Ebben a folyamatban a leendő endodermát kinövi a leendő ektoderma. Az epibolium zavarai például akkor fordulnak elő, amikor a fibronektin molekula funkciójának elvesztése bekövetkezik, és vetélés.
Mi az epiboly?
Az Epiboly a gasztruláció sejtmozgása, amely alapvetően egyenértékű az intussuscepcióval. A gastrulation során a blastocysta invaginál. A gastrulation során a blastocysta invaginál. A folyamat során kialakul a három sziklevél, amelyből az egyes anatómiai szerkezetek embrió fejleszteni. A megtermékenyítés után azonnal a embrió mindenhatóak. A három sziklevél kialakulása megfelel a mindenható sejtek kezdeti differenciálódásának. Az embrionális fejlődés során a korábban mindenható sejtek lépésről lépésre szervspecifikus szövetekké válnak. Ebben az összefüggésben a három sziklevél kialakulása a gasztruláció során alapvető feltétel. A biológiában a szikleveleket endodermának, mezodermának és ektodermának hívják. A későbbi egyed összes specifikus szövete osztódási folyamatokon keresztül kerül elő belőlük. A gasztruláció hasonlóan megy végbe az összes többsejtű organizmus esetében, és különböző sejtmozgások jellemzik. Ezek egyike az epiboly, amely általában a delaminálás mozgását követi. Az epiboly során a sárgájában gazdag blasztuláris rész aktív túlnövekedése következik be. Meroblasztikában tojás extrém mennyiségű sárgájával a sziklevelek túlszaporítják a béleletlen sárgáját, például a csontos halak gyomrában. Így az epiboly elvileg megfelel behatolás, amelyben a leendő endodermát a potenciális ektoderma benőzi.
Funkció és feladat
A többsejtű szervezetek korai embrionális fejlődésében (embriogenezisében) három sziklevél képződik. A sziklevél képződésének kiinduló anyagát blastulának nevezzük alacsonyabb emlősöknél, és blastocystának a magasabb emlősöknél, például embernél. A sziklevél keletkezésének folyamata gastruláció néven is ismert, és számos sejtmozgást foglal magában, amelyeket még nem ismertek meg véglegesen vagy nem értenek meg. Továbbá behatolás, az involúció, az ingresszió és a delamináció, az epiboly egy ilyen sejtmozgás. Invaginációban a jövőbeli endoderma a blastula blastocoeljébe fordul, belső sejtrétegként az endodermát, külső sejtrétegként pedig az ektodermát képezi. Ezt követi az involzió, amelyben az endoderma felgöndörödik. A későbbi behatolás vagy bevándorlás során az endoderma sejtjei a blastulába vándorolnak, és a blastula sejtek későbbi, a blastocoelbe történő delaminálása során megfojtják őket. Sárgájában gazdag tojás, most zajlik az epiboly, amely elvileg megfelel a behatolásnak. Ezt a sejtmozgást a leendő endoderma túlnövekedése jellemzi, amelyet a leendő ektoderma sejtjei hajtanak végre. Az Epiboly-t az első összehangolt sejtmozgásként értjük, és a blasztula szakaszának befejezése során kezdődik. Minden sejtréteg epibólián megy keresztül. A blastoderm belső sejtjei a külső sejtek felé mozognak és átfedik egymást. A blastoderma a vegetatív embrionális pólus felé terjed, amíg teljesen el nem nyelje a sárgája sejtjeit. A burokréteg sejtjei megnövelik felületüket és hasonló módon terjednek. Az elülső részben a sejtek egymáshoz igazodnak. A tojássárgája az epiboly során ismét a vegetatív pólus felé mozog, és a sárgája felszínén terjed. Az epiboly befejezése után a burokréteg, a sárgaréteg és a blastoderma mélyebb sejtjei teljesen megnőttek a sárgájsejtek körül. Úgy gondolják, hogy a fibronektin molekula fontos szerepet játszik az epibolyban. Ezenkívül a jelátviteli útvonalak, például a Wnt / PCP útvonal, a PDGF-PI3K útvonal, az Eph-efrin út, a Jak-Stat jelzés és a MAP kináz kaszkád szerepet játszanak a sejtek mozgásában.
Betegségek és rendellenességek
A petesejt megtermékenyítése utáni első napokban már előfordulhatnak hibák az embrionális fejlődésben. Ha ilyen hibák fordulnak elő, a megtermékenyített petesejt általában nem ül be. Az eredmény a vetélés amely nem okoz tüneteket és általában a vetélő nő sem veszi észre. A legtöbb esetben ez a fajta vetélés nem szennyező anyagok által okozott komplikáció. A kis lény addig nem különösen érzékeny a külső szennyező anyagokra, amíg a sziklevél meg nem alakul. Ez azonban megváltozik, amint kialakul a primitív csík. A megtermékenyítést követő harmadik héttől a külső szennyező anyagok zavarokat okozhatnak a embrió és a vezet tragikus következményekkel. Ha a gasztruláció sejtmozgása zavart, akkor a három sziklevél kialakulása nem sikerül, vagy kiszámíthatatlan módon alakul ki. Az epiboly rendellenességei például a fibronektin molekula funkciójának elvesztéséből származhatnak. Az epibolyában részt vevő többi jelátviteli út megszakadása szintén eredményezhet sejtszintű mozgást, nem megfelelő sejtmozgást vagy patológiás mértékben a sejtmozgást. Ilyen rendellenességek alapján a burokréteg, a sárgásréteg és a blastoderma mélyebb sejtjei nem teljesen veszik körül a sárgájsejteket, vagy egyáltalán nem veszik körül őket. Az eredmény általában vetélés. A megtermékenyítés utáni első napokkal és hetekkel ellentétben ez a fajta vetélés tünetekkel jár, és a vetélő nő észreveszi.
