Szinonimák tágabb értelemben
Menière-kór; belső fül szédülés, hirtelen halláskárosodás, egyensúly, szédülés.
Meghatározás
A Menière-kór a a belső fül és Prosper Menière francia orvos írta le először és lenyűgözően 1861-ben. Meniere betegsége jellemzője a folyadék (hidropsz) megnövekedett felhalmozódása a a belső fül (lásd: A fül anatómiája). Ez a belső fül nyomásának kóros növekedését eredményezi.
Ez a nyomásnövekedés a betegség tipikus jeleihez (tüneti panaszok) vezet: hirtelen, nem provokált szédülés, egyoldalú fülcsengés (fülzúgás) és egyoldalú halláskárosodás vagy hallássérülés. Hányinger és a hányás előfordulhat.
- Külső fül
- Dobhártya
- Az egyensúly szerve
- Hallóideg (akusztikus ideg)
- Cső
- Mastoid folyamat (mastoid)
Alternatív okokDifferenciáldiagnózis
Az egyik fül hirtelen halláskárosodása és esetleges zaj a fülben (fülzúgás) egy megkülönböztető diagnózis a Menière-kórra. Lehetséges, hogy a Menière-betegség első rohamai szédülés nélkül jelentkeznek, ezért a beteg megfigyelése és folyamatos ellátása szükséges ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni e két állapotot. Ha a panaszok oka az ortopédia vagy a belgyógyászat területén rejlik, akkor a nyaki gerincpanaszok kezelése vagy az allergének megszüntetése a hasonló tünetek leggyakoribb oka.
A hallócsatorna gyulladása ill a belső fül szintén fontos diagnózisok, amelyeket ki kell zárni a Menières-kór diagnosztizálásához vezető úton. Pszichogén szédülés fontos megkülönböztető diagnózis A Menière-betegség alternatív oka ́schen Itt a vertigo támadásai általában erős bizonytalansággal járnak, pánikrohamok, erős szívdobogás, izzadás és rendkívüli félelem. Ezek vertigo támadások nem a szervéből származnak egyensúly és ezért más terápiás intézkedéseknek vetik alá őket, mint a Menière támadásai. A szorongás kiküszöbölésére szolgáló pszichológiai ellátás fontos szerepet játszik a pszichogén vertigo kezelésében.
