Tüdőgyulladás a csecsemőben születés után
Tüdőgyulladás csecsemőknél közvetlenül a születés után is előfordulhatnak. Ez egy ún újszülött fertőzés, amelynek különböző okai vannak. A magzatvíz fertőzés szindróma kapcsán a baba megfertőződhet csíra már az anyáéban méh.
A kórokozók általában az anya hüvelyéből emelkednek a méh és ott fertőzést okozhatnak. Amikor a baba megszületik, olyan tünetek jelentkeznek, mint pl lázapátia, inni való hajlandóság, lélegző nehézségek és keringési problémák jelentkezhetnek az élet első 72 órájában. A legtöbb esetben ezek baktériumok B csoport néven ismert streptococcus.
Elvileg bármelyik szervet érintheti egy ilyen fertőzés, de tüdőgyulladás gyakori. Mindenesetre a baba azonnali intenzív orvosi ellátása és azonnali terápia antibiotikumok végrehajtják, mivel különben súlyos, életveszélyes következmények lehetnek. Az élet első 72 órája után is kialakulhat fertőzés, amelynek eredményeként tüdőgyulladás.
Számos kockázati tényező elősegíti az ilyen tüdőgyulladást, például a születéskori szövődmények, a gyermek sebei, az orvosi intézkedések, például a katéterek behelyezése vagy a vér rendszer és még sok más. A tüdőgyulladás diagnózisa csecsemőknél és csecsemőknél nagyon nehéz lehet. A kórokozó azonosításakor figyelembe kell venni a gyermek életkorát, a fertőzés helyének földrajzi elhelyezkedését és az évszakot.
A vizsgálat a vér a kultúra a választott módszer a felnőttek számára, de a kisgyermekeknél gyakran nem vezet pozitív eredményhez. A vér még mindig ellenőrizhető gyulladásos paraméterei és leukocita száma. Bár ez bizonyítja a fertőzés tényét, nem árulja el, hogy hol található a fertőzés.
Végül PCR-t, egy polimeráz láncreakciót lehet végezni a kórokozó azonosítására. Ebben a folyamatban a patogén genom specifikus komponenseit amplifikálják, majd detektálják. A köpet, vagyis a kilökődött nyálka mintája nehezen szerezhető be a csecsemőktől, mivel még nem képesek önkényesen reagálni az utasításokra.
Az idősebb betegeknél alkalmazott egyéb módszerek túl veszélyesek a csecsemők számára, és nem érnek el kielégítő kockázat-haszon arányt. Ez kiküszöböli a bronchoalveoláris öblítés (az alveolusokból folyadék felvétele) vagy a tüdő szükségességét is szúrás (hosszú tűvel vegyen folyadékot a tüdő kívülről). Míg a nasopharyngealis váladék kenetje (a garat váladékának kenetje nyálkahártya) már haszontalan az iskolás gyermekeknél, csecsemőknél kiválóan alkalmas a kórokozóval kapcsolatos információk megszerzésére.
Gyakran a csecsemők tüdőgyulladását a felülfertőződés a légzőrendszer. A vírusok először a beteg torkában telepedjen meg, majd hiány miatt immunrendszer, vándorolnak lefelé a tüdő alsó részeibe. A sugárterhelés miatt a képalkotó eljárásokat nem alkalmazzák első diagnosztikai intézkedésként. Ha a beteg nem reagál egy meglévő antibiotikum-terápiára, ha a betegség lefolyása atipikus vagy különösen súlyos, Röntgen a mellkas (mellkas) általában a károk ellenőrzésének részeként veszik fel.
A csecsemőkre és a kisgyermekekre jellemző bronchopneumonia a képen teljesen felderült változásként látható. Ez annak az infiltrátumnak köszönhető, amely a tüdő szövetet és emellett röntgensugárzástól mentessé teszi. A csecsemőknél ritka lebenyes tüdőgyulladás egy lebenyre korlátozódik, amely a képen élesen korlátozott világosításként látható.
Az előnye Röntgen a diagnosztika ellentmondásos. A gyermek ki van téve a sugárzásnak, és a kép gyakran nem utal a kórokozóra. A kép árnyékolása megerősítheti a gyanút, de félre is értelmezhető.
Így a haszontalanul előírt arány antibiotikumok növekszik. A röntgensugárzás alternatívája az tüdő szonográfia - a ultrahang a tüdő vizsgálata. Ez lehetővé teszi a felületes gyulladásos gócok konkrétabb azonosítását, valamint a pleurális folyadékgyülemeket, amelyek egy pleurális érintettségű tüdőgyulladás összefüggésében fordulnak elő (kiáltott = pleura = pleura), könnyebben kimutathatók. A szonográfia azonban egyértelműen alacsonyabb a röntgensugárzásnál, ha mélyebben fekvő gyulladásról van szó.
