Törés a gyógyulás a csonttörés. Különbséget tesznek elsődleges és másodlagos között törés gyógyulás. Ennek a folyamatnak a megzavarása vezet nak nek pszeudartrózis.
Mi a törésgyógyítás?
Törés a gyógyulás a csonttörés. A csonthiba utáni gyógyulási folyamatot törésgyógyulásnak nevezzük. Kétféle csonthiány létezik. Vagy ez a csonttörés a csont teljes elszakadásával vagy repedéssel (csontrepedéssel) a csontszerkezet hiányos megsemmisülésével. A csonthiba gyógyulása sok tényezőtől függ. Először különbséget tesznek az elsődleges és a másodlagos törésgyógyulás között. A törés elsődleges gyógyulásakor nem látható kallusz szövet képződik. A csont közvetlenül gyógyul. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a törésvégek érintkezésben maradjanak egymással, például a periosteumon (külső periosteumon) keresztül, amely a törés során nem pusztul el. Másodlagos törésgyógyulás akkor következik be, amikor a csont mindkét vége már nem érintkezik szövetekkel. Míg az elsődleges törésgyógyulás során a folyamat általában három hét után fejeződik be, addig a másodlagos törésgyógyulás akár 24 hónapot is igénybe vehet. Ebben az esetben a másodlagos gyógyulási folyamat öt fázis alatt megy végbe. Ezt a folyamatot indirekt törésgyógyításnak is nevezik. A törések gyógyulásának zavara deformálódhat csontok pszeudoartrózis részeként.
Funkció és feladat
Bones alkotják az összes gerinces támasztó szövetét, és feladata a belső szervek valamint segíti a szervezet mozgását. A csonttörés súlyosan korlátozza az érintett csont működését. Ezért a csont megsemmisülése után azonnal megkezdődik a törés gyógyulása. A törés gyógyulásának folyamata - amint már említettük - a törés mértékétől függ. Például, ha a csont mindkét végét még mindig összeköti a periosteum, akkor a megszakadt csontok törés után is együtt kezelik. Ebben az esetben a törés gyógyulása az a látható képződése nélkül halad kallusz (a csont hegszövete). Az elsődleges törésgyógyulás során az oszteoblasztok (csontsejtek) prekurzor sejtjei a kapillárisok körül halmozódnak fel közvetlenül a periosteumból vagy az endostból (belső periosteum). Ennek során osteonokat képeznek (csontlemezek a csontcsatorna körül). Az oszteoblasztok prekurzor sejtjeit osteoprogenietor sejteknek nevezzük. Az oszteonok körülbelül három hét múlva helyreállítják a csont funkcionalitását. A másodlagos törésgyógyulás során a gyógyulási folyamat nem közvetlenül, hanem a köztes szövet (kallusz) képződik, amely egy hosszabb folyamat során megkeményedik és csontanyaggá mineralizálódik. A másodlagos törésgyógyulás öt szakaszra osztható. Ezek a sérülés fázisa, a gyulladás fázis, granulálási fázis, kalluszkeményedési fázis és átalakítási fázis (modellezés és átalakítás). A sérülési szakaszban a csontszerkezet erő hatására tönkremegy, kialakul a vérömleny a törésrésben. Minden csontszövet elválik egymástól. A gyulladásos szakaszban a vérömleny makrofágok, hízósejtek és granulociták szivárognak be. Belül vérömleny, a pluripotens őssejtek osteoblastokat, chondroblastokat és fibroblastokat eredményeznek. E folyamatok során heparin és a hisztamin egyrészt a növekedési faktorok és a citokinek szekretálódnak a hematomába. Ez a hematoma lebomlását eredményezi a csontképző sejtek egyidejű felépülésével. A másodlagos törésgyógyulás harmadik fázisát a hematoma fibroblasztokkal, kapillárisokkal és további kollagén. Ebben a folyamatban az oszteoblasztok új csontot építenek, míg az oszteoklasztok (a csontvelő) lebontják a nem perfundált csontanyagot. A negyedik szakaszban a kalluszkeményedés a szövött csont képződésével megy végbe. Ez a kallusz mineralizációját eredményezi. Ez a folyamat körülbelül három-négy hónap elteltével fejeződik be. Végül az ötödik fázisban az átalakítás folyamata a fonott csontot lamelláris csontokká alakítja. Ebben a folyamatban helyreáll az eredeti csontszerkezet. Azonban nem százszázalékos, hogy az elsődleges és a másodlagos csontgyógyulási folyamatok különböző folyamatokat képviselnek-e. Így ugyanazok az átalakulási folyamatok csak kisebb mértékben fordulhatnak elő az elsődleges törésgyógyulás során.
Betegségek és panaszok
A törésgyógyulás kapcsán lehetnek olyan rendellenességek is, amelyek késleltetik a gyógyulási folyamatot. Késleltetett törésgyógyulás az, amikor a törés csontos gyógyulása 20 hét után nem következett be. Ennek okai lehetnek nagyon nagy törések, fertőzések, nem megfelelő csont immobilizáció vagy rossz vér ellátás az érintett területre. Ha a csontok több hét múlva nem nőttek össze, akkor gyakran pszeudoartrózis alakul ki. A pszeudoartrózis kifejezés hamis ízületet jelent. Ebben az esetben a fájdalom a törés területén nem csökken. Krónikus duzzanat lép fel, és a súly megviselésének képessége az érintett helyen nincs megadva. Ezenkívül funkcionális és mozgáskárosodás alakul ki, amelyet az érintett ízület állandó gyengesége fejez ki. Számos tényező elősegítheti a pszeudoartrózist. Az olyan alapfeltételek mellett, mint a fertőzések, máj betegség, rosszindulatú daganatok, érrendszeri betegségek, immunhiányok, elhízottságvagy cukorbetegség mellitus, külső tényezők, például a nem megfelelő ízületi immobilizáció is vezet a késleltetett gyógyulásig. A késleltetett törésgyógyulás hatása a késleltetett teljes gyógyulástól a teljes gyógyulás elmaradásáig terjed. Ebben az esetben a terápia a mögöttes okon alapul. Az alapbetegségeket kezelni kell. A műtéti kezelési módszerek mellett ultrahang kezelések, sokk hullámterápiák, vagy akár gén terápiákat alkalmaznak többek között.
