Körülbelül minden tizedik baba túlzottan és erőszakosan sír az élet első három hónapjában. Ha a csecsemő szabályozási rendellenességet mutat, akkor a szülőknek mindenképpen nagy idegesség, kitartás és belső nyugalom szükséges. Ennek a rendellenességnek elavult kifejezése a három hónapos kólika.
Mik a szabályozási rendellenességek?
Azokat a csecsemőket, akik szokatlanul sírnak és nehezen nyugtathatók, köznyelven „sírós csecsemőknek” nevezik. A nehéz viselkedés mai orvosi kifejezése a szabályozási rendellenességek. A három hónapos kólika kifejezést elavultnak tekintik. Eredetileg azt feltételezték, hogy a csecsemő levegője gyomor okozott hasi fájdalom és a puffadás, és ez a túlzott sírás a kényelmetlenség kifejezése volt. Az azonban ma már ismert levegő a hasban a sírás következménye, amelynek során a csecsemő is sok levegőt nyel. A csecsemő akkor számít síró babának, ha szokatlanul sokat és látszólag ok nélkül sír három óránál hosszabb ideig a hét legalább három napján, és nehéz megnyugodni. Ez feltétel legalább három hétig kell tartania, hogy szabályozási rendellenességnek lehessen tekinteni.
Okok
A túlzott sírás a csecsemő késleltetett viselkedésszabályozásának eredménye. A csecsemőknek meg kell tanulniuk viselkedésüket megfelelően szabályozni az adott, gyakran interaktív helyzetben, például etetés, alvás, figyelemfelkeltés vagy önnyugtatás. A csecsemők helyesírása nagy nehézségekbe ütközik a különböző helyzetek helyes felmérésében és a megfelelő reakcióban. Sok esetben a szülők nem „hibásak” a csecsemő szabályozási rendellenességében, és ezekre csekély befolyása lehet: A csecsemőnek végső soron egyedül kell megtanulnia a szabályozást. Mivel azonban a csecsemők nagymértékben függenek szüleiktől, és még nem tudják egyedül kielégíteni az olyan szükségleteket, mint például az étkezés, a szabályozási rendellenességek gyakran az anya-gyermek kapcsolat zavarai miatt jelentkeznek. Ennek oka lehet például a magas feszültség - tényező a szülőpár vagy a származási család születése előtti, születési és utáni konfliktusai, és - mentális betegségek egyik vagy mindkét szülő.
Tünetek, panaszok és jelek
A szabályozási rendellenességek fő tünete a túlzott sírás. A túlzott sírás az, amikor a napi átlagos életkornak megfelelő sírási időtartam jelentősen meghaladja. Egy csecsemőben ez körülbelül egy-két óra az élet első hat hetében. Az élet hatodikától a tizenkettedik hetéig két-három órára nő. Ezt követően egészséges gyermekeknél általában ismét csökken. A panaszok legalább heti három napon jelentkeznek szabályozási rendellenességek esetén. Sok esetben naponta többször is előfordul a sírás. Általában a tünetek legalább három hétig tartanak. Előfordulhatnak epizódokban is. A szabályozási rendellenességek esetében az a szembetűnő, hogy az érintett csecsemők egyébként teljesen egészséges benyomást keltenek. A sírás rohamokban jelentkezik és általában kora este vagy étkezés után kezdődik. Az érintett csecsemők hirtelen súlyos állapotot tapasztalnak hasi fájdalom és sok esetben puffadás. Gyakran kitágult a hasuk és meggörnyednek. Az övék bőr pirossá válhat. Az izmok gyakran feszültnek tűnnek. Egyéb tünetek lehetnek ingerlékenység és ugráltság. Előfordulhat nyelési vagy szopási nehézség is. A legtöbb szabályozási rendellenességben szenvedő csecsemőnél alvászavarok és elalvási nehézségek is jelentkeznek. Néhány esetben a boldogulás sikertelensége következik be.
Diagnózis és lefolyás
A szabályozási rendellenességek fő tünete a túlzott, látszólag provokálatlan sírás és a megfelelő megnyugvásra adott válasz hiánya. Lehetséges, hogy a csecsemő egyik pillanatban elégedett és nyugodt volt, majd a következő pillanatban sikoltozó rohamba borult. A rohamok főleg este fordulnak elő. A csecsemőnek súlyos problémái vannak az elalvással, és ritkán alszik több mint 30 percet egyszerre a nap folyamán. A gyermek éjszaka is gyakran ébred. A síró csecsemőkre általában kifejezett ugró képesség és ingerlékenység jellemző. A sírógörcsök során kísérő tünetek között erős vörös lehet bőr színes és feszült izmok. A sírás során lenyelt levegő miatt a has kissé meghúzódhat. A diagnózis felállítása érdekében fizikai betegségek vagy a agy először ki kell zárni. A gyermekek bántalmazását a szabályozási rendellenesség kizárásának diagnózisának is tekintik. Különös figyelmet fordítanak az anya és a gyermek interakciójára. A szülők sajátja gyermekkor A tapasztalatokat, a szülők kapcsolatának minőségét és a szülők egyéb pszichoszociális problémáit figyelembe veszik. Egy részletes kórtörténet és esetleg a naplók segítenek azonosítani és javítani a nehéz helyzeteket a napi rutinban. Ezenkívül vizsgálják a csecsemő esetleges fejlődési késését.
Szövődmények
Esetenként a három hónapos kólika hatással van a szülők pszichés állapotára. Következtében feszültség alváshiány esetén agresszív hozzáállás alakulhat ki a gyermekkel és a partnerrel szemben, ami viszont veszekedésekhez és a gyermek jólétének elhanyagolásához vezet. Néha az elkeseredett szülők megrázzák a gyereket, ami gyorsan meg is valósulhat vezet a gyermek súlyos károsodásához Egészség sőt halál. Ha a mentális szenvedés már fennáll, a szabályozási rendellenességek fokozhatják azt, és a legrosszabb esetben is vezet nak nek depresszió. Maga a baba számára a szabályozási rendellenességek nem okoznak problémát. Ha azonban más betegségek vannak jelen, a három hónapos kólika fokozhatja őket. Gyomor-bélrendszeri vagy szív- és érrendszeri rendellenességek esetén hirtelen hasi fájdalom és a kapcsolódó feszültség súlyos szövődményeket okozhat, például keringési problémákat vagy hasmenés és a székrekedés. A kezelés során általában nem jelentkeznek nagyobb szövődmények. Előfordul, hogy a gyermekorvos enyhét ír elő nyugtatók, amely átmeneti fizikai kényelmetlenséget okozhat. Komplikációk akkor is felmerülhetnek, ha a három hónapos kólikát tévesen mással tévesztik össze feltétel. Ha ezt téves diagnózis miatt későn ismerik fel, elképzelhető a fizikai kényelmetlenség és a késői szövődmények.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A szabályozási rendellenességeket orvosával kell megbeszélni. Ezek a rendellenességek általában önmagukban nem tűnnek el újra, ezért feltétlenül szükséges az orvosi kezelés. Csak a szabályozási rendellenességek korai diagnózisa és kezelése képes megakadályozni a további szövődményeket. Orvossal kell fordulni, ha az érintett személy nagyon gyakran és hosszú ideig sír minden nap, és már nem tudja uralkodni a dühén. Különösen gyermekeket vagy serdülőket érinthetnek ezek a szabályozási rendellenességek. Gyakran a kívülállóknak fel kell hívniuk a figyelmet ezekre a rendellenességekre, és rábeszélni őket arra, hogy vizsgálaton vagy kezelésen vegyenek részt. Bizonyos esetekben a szabályozási rendellenességek is vezet súlyos puffadás vagy hasi fájdalom. Ha ezek a panaszok hosszabb ideig jelentkeznek, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Elsősorban a háziorvos látogatható. A legtöbb esetben ez a betegség pozitív lefolyásához is vezet, és nem az érintett személy várható élettartamának csökkenéséhez.
Kezelés és terápia
A szabályozási rendellenességek kezelése kezdetben megnyugvással jár intézkedések a szülők részéről, például fizikai érintkezés, baba masszázsok és nyugtató fürdők, a csecsemő más helyzetbe hozása, a hangok vagy mozdulatok kíméletes ismétlése, következetes és nyugtató háttérhangok biztosítása, valamint lefekvési rituálék bevezetése. A csecsemőt nyugodtan a szülőknek gyakrabban kell hordaniuk. a vizsgálatok során ez bizonyítottan hatékonyabb, mint egy síró epizód alatt megnyugtató intézkedésként történő hordozás. Összességében a szülőknek meg kell próbálniuk nyugodtnak maradni, esetleg komoly segítséget kell kérniük, és gondoskodniuk kell a rendszeres és nyugodt napi rutinról. Ezenkívül a különféle terápiás megközelítések segíthetnek a szülőknek jobban megérteni gyermekük szükségleteit és megfelelő választ adni. A gyakori módszerek közé tartozik a videoelemzéssel vagy a szülő-gyermek kapcsolati elemzés pszichoterápia.
Megelőzés
A szabályozási rendellenességek megelőzése érdekében fontos a szülő és a gyermek közötti kiegyensúlyozott interakció. A intézkedések A fent említettek, mint például a rendszeres napi rutin, a csendes háttérzaj, a csecsemő minimális nyüzsgése és túlstimulálása, valamint a szeretetteljes kötelék, a legfontosabb tényezők a szabályozási zavar megelőzésében. Problémák és bizonytalanságok esetén a lehető leghamarabb szakmai segítséget kell kérni.
Utógondozás
Akut kezelés és korai utánkövetés gyermekkor a szabályozási rendellenességek összefonódnak, mivel általában több szempontja van kora gyermekkori fejlődés amelyek nehézségeket okoznak a csecsemő számára. A szabályozási rendellenesség nem minden tünete kezelhető egyszerre, és nem is oldódnak meg egyszerre. Fontos a csecsemő és a fellépő tünetek szoros megfigyelése. A szabályozási rendellenességek nem ritkák az újszülötteknél, és nem igényelnek minden esetben további nyomon követést, mivel az életkor előrehaladtával fokozatosan megszűnnek. Súlyos korai esetekben gyermekkor szabályozási rendellenességek, a gyermekorvos a hatásoknak megfelelően fog kezelni, tanácsot ad és oktatja a szülőket az etetéssel és a támogató magatartással kapcsolatban. További nyomon követés általában nem várható egészséges gyermeknél. A gyermekorvos megfelelő figyelmet fordít a szabályozási rendellenességre az utólagos megbeszéléseken vagy az U-vizsgálatokon. Ezenkívül a gyermek további fejlődését szorosan figyelemmel kísérjük annak érdekében, hogy kizárjuk azokat a betegségeket, amelyek a szabályozási rendellenességet okozhatták, vagy hogy mielőbb kezelni tudják őket. Maga a szabályozási rendellenesség esetében nincs szükség további nyomon követésre, ha a gyermek egészséges és a tünetek teljesen alábbhagynak.
Itt tudod megtenni magad
A szabályozási rendellenesség átmeneti jelenségnek számít. Az önsegítés összefüggésében az újszülött szülei és rokonai az orvosokkal, de a tapasztalt szülőkkel is együttműködve különböző módszereket próbálhatnak ki a tünetek enyhítésére. Végül a különböző megközelítések tesztelésével egyedi módszereket találnak az utódok megnyugtatására. A babát különböző fizikai helyzetben kell elhelyezni, hogy észrevehessék a változásokat. A fizikai kapcsolat, a melegség és a szeretet a legtöbb esetben segítenek. Ezenkívül a melegítő fürdők vagy a nyugtató háttérhangok segíthetik a csecsemőt a belső békében. Gyakran ügyelni kell arra, hogy a szülők vagy a csecsemőt gondozó emberek megfelelő enyhülést kapjanak. Elegendő alvásra, valamint szünetekre van szükségük az újszülött ápolásában, hogy képesek legyenek regenerálódni. Fontos, hogy minimalizáljuk az utódok és a szülők által okozott összes stresszt. Kerülni kell a hangos zajokat, a konfliktushelyzeteket vagy a zajt. Elegendő testmozgás friss levegőn, egészséges diéta valamint az agitáció elterjedésétől való tartózkodás hozzájárul az általános helyzet javításához. Játékos tevékenységek, bátorítás, valamint az aplomb fenntartása javasolt az utódok síró epizódjai alatt. Túlterhelt helyzetekben egy másik felügyelő segítségét kell felkérni.
