Sarokcsonttörés OP
A calcaneal kezelésének két módja van törés. Először is létezik a konzervatív kezelési módszer, amelyben a láb magasan van elhelyezve és hűtés közben kellően dekongesztáló és nyirok vízelvezetés, hogy a törés hogy magától meggyógyuljon. Gyakrabban azonban a sarokcsont törés műtéttel ajánlott kezelni.
A calcanealis törés során a sebésznek először ismernie kell a törés kezdeti helyzetét. Az apró töréseket drótokkal vagy gyakrabban lemezekkel lehet kezelni, míg a nyitott calcanealis töréseket ún. külső rögzítő, mivel ez biztosítja a maximális stabilitást. A calcanealis törés műtétje előtt a láb duzzanatának jelentősen csökkentenie kell. Mielőtt a műtét megtörténhet, a páciensnek körülbelül egy hétre fel kell tennie a lábát, jéggel kell lehűteni és a nyirok vízelvezetés.
A calcanealis törés műtéte csak a duzzanat megfelelő csillapodása után végezhető el. A műtét során körülbelül 4-5 cm-es bemetszést végeznek a calcaneus külső oldalán. A beteg ezért az operáció során az oldalán fekszik, hogy a sebész jobban láthassa a calcaneust.
A túlzott vérzés elkerülése érdekében az ún comb terület. Annak érdekében, hogy jó képet kapjon a sarokcsont törés és az alsó boka az ízületet, a zsírrétegeket és az izmokat először szabadon fel kell készíteni a műtét során. A sebész csak ezután kaphat jó képet a calcanealis törésről.
Ha vannak kis csontszilánkok, ezeket eltávolítjuk. Ezután a calcaneust rekonstruálják és összerakják, hogy megőrizze élettani alakját, és a töredékek a lehető legközelebb feküdjenek egymáshoz a jobb gyógyulás érdekében. Ezután általában egy titánlemezt helyeznek az érintett törési helyre, amelyet csavarokkal rögzítenek.
A magas kockázatú betegek sebgyógyulás a rendellenességeket (dohányosok, krónikus vénás elégtelenség, cukorbetegek ...) néha kis bemetszésekkel kezelik, amelyeken keresztül vezetéket helyeznek a kalkulus stabilizálására. A titánlemez és csavarok segítségével végzett calcanealis törés műtéte azonban biztonságosabb és gyakrabban alkalmazható. Ezután a sebet újra lezárják, majd a beteget körülbelül egy hétig fekvőbetegként fogadják.
A calcanealis törés súlyos törés, amelyet nem szabad félvállról venni, mivel vannak olyan betegek, akiknél a törés a megfelelő kezelés ellenére sem gyógyul megfelelően. Különösen a késői következmények, például az ízület korai kopása (arthrosis) oda vezethet, hogy a calcanealis törés időtartama nem csak a csontnövekedés tényleges fázisára vonatkozik, hanem hogy a calcanealis törés az életkörülmények állandó változásához vezet. Attól függően, hogy a calcaneus milyen mértékben törik be, a konzervatív terápiát vagy a műtéti kezelést részesítik előnyben.
A gyógyulás időtartama calcanealis törés esetén tehát a választott terápia típusától is függ. „Egyenes” töréssel rendelkező betegeknél vagy olyan betegeknél, akik szenvedhetnek sebgyógyulás a korábbi betegségek miatti rendellenességek, mint pl cukorbetegség mellitus esetén a konzervatív terápia az előnyös. Itt a láb megemelkedik, lehűl és fájdalomcsillapítók beadják.
Ezenkívül a nyirok vízelvezetést végeznek a láb duzzadásának csökkentésére. Ezzel a konzervatív terápiával a gyógyulási ideje sarokcsont törés körülbelül 6-12 hét. Fiatalabb betegeknél, akiknél a calcaneus először tört át, általában 6 hét elegendő.
Idősebb betegeknél, akiknek kísérő betegségei lehetnek, mint pl cukorbetegség, akkor a gyógyulási idő 12 hétnél hosszabb lehet. Fontos tudni azt is, hogy 12 hét után sem biztos, hogy a gyógyulási folyamat befejeződik, és hogy a gyógyulási folyamat leállhat, és a páciensnek együtt kell élnie a késői hatásokkal. Normális esetben azonban 12 hét gyógyulás után a páciensnek képesnek kell lennie arra, hogy ismét teljes súlyt helyezzen a lábára.
A legtöbb esetben azonban a sebészeti beavatkozást részesítik előnyben. A művelet előtt a lábat először fel kell oldani és fel kell hűteni. Ez körülbelül egy-két hétig tart.
A műtéti beavatkozásnál is a gyógyulás ideje a műtét után körülbelül 6-12 hét. A gyógytorna az első hét után elkezdhető. Mivel azonban a calcanealis törés teljes gyógyulása akár 6 hónapot is igénybe vehet, fontos, hogy a beteg ne olyan extrém sporttevékenységekkel kezdjen, mint pl. kocogás vagy focizni 6 hónap elteltével, különben a késői szövődmények kockázata túl magas.
A sorozat összes cikke:
