Reuma elleni gyógyszerek

Reuma: egyénileg kiválasztott gyógyszer

A klinikai képtől függően különféle reumagyógyszerek jöhetnek szóba. A kiválasztás során az orvos figyelembe veszi többek között a betegség stádiumát, valamint olyan egyéni tényezőket is, mint a kísérő betegségek vagy a terhesség.

Reuma elleni gyógyszerek: A hatóanyag csoportok

Alapvetően a következő hatóanyag-csoportok állnak rendelkezésre reuma elleni gyógyszerként:

  • Fájdalomcsillapítás
  • Glükokortikoid készítmények ("kortizon")
  • Alapvető gyógyszerek (DMARD)

A reuma elleni gyógyszeres kezeléshez gyakran orvosi felírásra van szükség. Az elterjedt fájdalomcsillapítók, például az ibuprofén, a diklofenak vagy a paracetamol azonban vény nélkül kaphatók – de néha korlátozásokkal. A diklofenak például vényköteles, ha bizonyos dózis felett belsőleg alkalmazzák. Kisebb dózisokban és külső használatra a diklofenak készítmények szabadon beszerezhetők.

Fájdalom csillapító

A reumás betegségek vezető tünete a fájdalom. Éppen ezért a fájdalomcsillapítók a reumaterápia fontos részét képezik. Az orvosok különbséget tesznek a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) és a tiszta fájdalomcsillapítók (fájdalomcsillapítók) között.

A kezelőorvos minden beteg számára kiválasztja a megfelelő fájdalomcsillapítót a megfelelő dózisban. Szükség esetén két vagy több készítményt is felír.

Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok)

Ez különösen előnyös gyulladásos reumás betegségek, például reumás ízületi gyulladás, spondylitis ankylopoetica vagy arthritis psoriatica esetén. De más reumás megbetegedések, például a köszvény akut rohama esetén is szedhető NSAID – a köszvény is a reumás, pontosabban a reumás panaszokkal járó anyagcsere-betegségek csoportjába tartozik.

Az NSAID-eknek két csoportja van:

  • Szelektív COX-2 gátlók (coxibok): A klasszikus NSAID-ok továbbfejlesztése; Németországban engedélyezett az etorikoxib, a celekoxib és a parekoxib.

Az összes NSAID közül a diklofenak, az ibuprofen és a naproxen a leggyakrabban használt reumaterápiában.

Mellékhatások

Az NSAID-ok egyéb lehetséges mellékhatásai közé tartozik a veseműködési zavar (akut veseelégtelenség, fájdalomcsillapító vese), a szív- és érrendszeri problémák (például emelkedett vérnyomás, szívroham, szélütés; nem ASA vagy naproxen; a diklofenak viszont ellenjavallt) és a víz. visszatartás a szövetekben (ödéma).

Tiszta fájdalomcsillapítók (fájdalomcsillapítók)

A tiszta fájdalomcsillapítók azonban bizonyos körülmények között gyulladásos reumás megbetegedések esetén is hasznosak lehetnek – például nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek ellenjavallata esetén, vagy ha az alapvető gyógyszeres kezelés önmagában nem tudja kielégítően enyhíteni a reumás fájdalmat. Az orvosok fájdalomcsillapítókat is felírnak azoknak a betegeknek, akik nem tolerálják az NSAID-okat.

A fájdalomcsillapítók önmagukban két fő csoportra oszthatók:

  • Opioid fájdalomcsillapítók: közvetlenül a központi idegrendszerben (agyban és gerincvelőben) gátolják a fájdalomérzetet. Vannak alacsony hatású opioidok, mint például a tramadol, a tilidin (/naloxon) és a kodein, valamint a nagy hatású opioidok, a legerősebb fájdalomcsillapítók. Jól ismert képviselői a fentanil, a morfium és az oxikodon.

Mellékhatások

Az opioid fájdalomcsillapítók többek között fáradtságot, hányingert, hányást, székrekedést és vizelet-visszatartást okozhatnak. Az opioidok a légzést is elfojtják, és álmosságot okoznak, ami túladagolás esetén életveszélyes lehet. Elvileg függőséget is okozhatnak. Ha azonban orvosi felügyelet mellett és tartós hatóanyag-leadású készítményként vagy tapaszként (a hatóanyag lassú felszabadulása) használják, a pszichés függőség kockázata nagyon alacsony.

Kortizon

A kortizonkészítmények a szervezet saját kortizol hormonjának (kortizol vagy hidrokortizon) és prekurzora kortizon (kortizon) hatását utánozzák. Ilyen módon többek között gátolhatják a gyulladást (erősebben, mint az NSAID-ok). Az immunrendszert gátló hatásuk is van (immunszuppresszív hatás), ami segít a túlzott immunreakciók ellen.

Mellékhatások

Ha a kortizont rövid ideig szedik, leggyakrabban szédülés, idegesség, fejfájás és/vagy eufória lép fel. Nagyon ritkán mentális változások lépnek fel hallucinációkkal, téveszmékkel vagy szorongással.

A legtöbb mellékhatás csak akkor jelentkezik, ha hosszú ideig és nagy dózisokban szedi a kortizont.

Mindenképpen szedj gyomorvédőt, különösen, ha NSAID-okat kombinálsz kortizon készítménnyel! Beszéljen erről orvosával!

Alapvető gyógyszerek (DMARD)

Különösen a DMARD reumagyógyszerekkel történő kezelés korai megkezdése javíthatja tartósan a prognózist.

Az orvosok a DMARD-ok három csoportját különböztetik meg:

  • Klasszikus alapgyógyszerek: hagyományos szintetikus DMARD-ok, vagy röviden csDMARD-ok
  • Biológia: biotechnológiai úton előállított DMARD-ok, röviden: bDMARD-ok
  • Célzott szintetikus alapkábítószerek: „célzott szintetikus DMARD-ok”, röviden: tsDMARD-ok

Klasszikus alapgyógyszerek (csDMARD-ok)

Ebbe a csoportba tartoznak a különböző hatásmódú reuma elleni gyógyszerek. Néhányukat eredetileg más betegségek kezelésére fejlesztették ki, és csak később kerültek be a reumaterápiába. Azonban minden klasszikus alapgyógyszer nem azonnal, hanem csak néhány hét vagy hónap múlva fejti ki hatását.

A folsav bevétele egy-két nappal a metotrexát után csökkenti a mellékhatásokat.

Egyéb klasszikus alapgyógyszerek a reuma kezelésére:

  • Leflunomid (gyakori alternatívája az MTX-nek, ha az utóbbit nem tolerálják, vagy ellenjavallatok miatt nem szedhető).
  • Szulfaszalazin (krónikus gyulladásos bélbetegségek, például Crohn-betegség esetén is segít)
  • Klorokin vagy hidroxiklorokin (valójában maláriaellenes szerek)
  • Ciklosporin (szervátültetés után és autoimmun betegségek esetén az immunrendszer elnyomására adják).

Régebben az aranykészítményeket DMARD-ként is használták. Erős mellékhatásaik miatt ma már nagyrészt mellőzik őket.

A megfelelő gyógyszerekkel kapcsolatos további információk, például a mellékhatások, a megfelelő gyógyszercikkekben találhatók.

Biológiai anyagok (bDMARD-ok)

  • TNF-alfa inhibitorok: blokkolják a gyulladásos hírvivő tumor nekrózis faktor-alfát. A hatóanyagok ebbe a csoportjába tartozik például az adalimumab, az etanercept és az infliximab.
  • Interleukin-blokkolók: gátolják a különböző interleukinek hatását. Ezek a fehérvérsejtek (leukociták) által termelt hírvivő anyagok az immunreakciók szabályozására. Az interleukin inhibitorok közé tartozik például a tocilizumab és az anakinra.

A biológiai szerek, mint a reuma elleni gyógyszerek nagyon hatékonyak: Az injekció vagy infúzió formájában beadott gyógyszerek gyorsabban hatnak, mint a klasszikus alapgyógyszerek (csDMARD), és hatékonyan lassítják a betegség progresszióját. Ezek azonban nagyon drágák.

A reuma biohasonló szerek

Ezek azonban nem azonosak, de kissé eltérnek az eredeti szerkezettől – ellentétben az úgynevezett generikumokkal (az élő sejtkultúrákban a termelés soha nem másolható le azonosan). Az eredetiekhez hasonlóan a biohasonló készítményeket injekció vagy infúzió formájában adják be. A rendelkezésre álló biohasonló szerek közé tartozik az etanercept, az infliximab és a rituximab.

Mellékhatások

A biológiai anyagok és a biohasonló anyagok fogékonyabbá tehetik a betegeket olyan fertőzésekre (beleértve az „alvó” fertőzéseket is), mint például a tuberkulózis, mivel gyengítik az immunrendszert. Emiatt az orvosok általában csak akkor írják fel ezeket a reumagyógyszereket, ha például a klasszikus alapgyógyszerekkel – beleértve a metotrexátot is – nem vált be kellőképpen (ennek másik oka a biotechnológiai gyógyszerek magas ára).

Célzott szintetikus alapdrogok (tsDMARD-ok)

A célzott szintetikus DMARD-ok a gyulladásos hátterű reumás betegségek legújabb gyógyszerei közé tartoznak. Kifejezetten megszakítják a sejten belüli jelátviteli útvonalat, amely elősegíti a gyulladást. Jelenleg Németországban engedélyezettek:

  • a PDE-4 gátló apremilaszt: ez a hatóanyag gátolja a foszfodiészteráz-4 enzimet, és arthritis psoriatica kezelésére engedélyezett.

Mellékhatások

A tofacitinib fejfájást, felső légúti fertőzéseket, magas vérnyomást, hasmenést és hányingert okozhat. A baricitinib esetében a leggyakoribb mellékhatások közé tartozik a megnövekedett koleszterinszint, a felső légúti és húgyúti fertőzések, valamint a hányinger. Az upadacitinib főként felső légúti fertőzéseket, hányingert és köhögést okoz.

Az immunrendszert elnyomó reumagyógyszerek (immunszuppresszánsok) fogékonyabbá teszik a fertőzésekre. Ezért ügyeljen az oltottsági állapotára, amelyet általában a kezelőorvos is ellenőriz.

Egyéb gyógyszerek reuma kezelésére

Egyedi reumás megbetegedések esetén más gyógyszerek alkalmazása is szóba jöhet – a fent említett gyógyszerek mellett vagy azok alternatívájaként. Néhány példa:

Köszvény

A köszvény akut rohamát előnyösen nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel (NSAID) kezelik. Ha szükséges, az orvos kortizont is bead – például tabletták formájában vagy injekció formájában közvetlenül az érintett ízületbe.

csontritkulás

A kalcium és a D-vitamin csak akkor tud megfelelően működni, ha az érintett eleget mozog.

Ha a betegnél nagy a csonttörés kockázata, akkor speciális csontritkulás elleni gyógyszerek is szóba jöhetnek. Ezek vagy lelassíthatják a csontvesztést (pl. biszfoszfonátok, denosumab), vagy elősegíthetik a csontképződést (teriparatid).

fibromyalgia

Egyes fibromyalgiás betegeknél a görcsoldó (epilepszia elleni) gyógyszerek, például a pregabalin is előnyösek.

Gyógynövényes reuma elleni szerek

  • Afrikai ördögkaromgyökér: Az Európai Gyógynövénykészítmények Bizottsága szerint az enyhe ízületi fájdalmak hagyományos gyógymódjának számít. Ezért támogatóként alkalmazzák például osteoarthritis és rheumatoid arthritis esetén, és többnyire kész készítményként (pl. kapszula, tabletta, kenőcs, balzsam). Az ördögkaromgyökérből készült tea főként enyhe emésztési panaszok esetén ajánlott.
  • Fűzfa kéreg: Gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása a benne található szalicilsav vegyületeken alapul (a gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító acetilszalicilsav kiindulópontja). Kapszulák vagy tea formájában a gyógynövényt például osteoarthritis és rheumatoid arthritis kezelésére használják.
  • Nyírfa: Nyírfalevél készítmények (pl. friss növényi préslé, cseppek, kapszulák, tea) a rheumatoid arthritis és a köszvény kezelésének támogatására használhatók.
  • Árnika: A gyógynövényt csak külsőleg alkalmazzuk! Például a reumás izom- és ízületi fájdalmakat árnika krémmel, kenőccsel vagy géllel kezelik. Szintén kapható árnika tinktúra, mely borogatáshoz hígítva is használható.
  • Cayenne bors: Külsőleg alkalmazva (például kenőcsként vagy hatóanyag tapaszként), a benne lévő csípős anyagok fájdalom- és hőingert váltanak ki a bőrön, ami végső soron hosszan tartó fájdalomcsillapításhoz vezet – például osteoarthritis és rheumatoid arthritis esetén.

A reuma fitoterápia három pillére

A reumás panaszok gyógynövényes gyógymódjainak alkalmazása gyakran három pilléren nyugszik:

  1. Anyagcsere serkentése és méregtelenítés: A gyógynövények, mint a nyír, csalán, aranyvessző vagy gyermekláncfű segítségével serkentik a vesén keresztüli kiválasztást. A pitypang serkenti az epe kifolyását is, akárcsak a cickafark és a máriatövis. A beleken és a bőrön keresztül történő kiválasztódás elősegíthető például a medvehagyma, fokhagyma, bodza és lime segítségével.
  2. Gyógynövényes reuma elleni szerek külső felhasználása: A kenőcsök, dörzsölők, borogatások & Co. helyileg és gyorsan csillapíthatják a fájdalmat és a gyulladást, valamint serkentik az anyagcserét, az alkalmazott gyógynövénytől függően. Erre a célra alkalmas például az árnika, comfrey, cayenne bors és mustár.

A fitoterápia nem helyettesítheti a klasszikus ortodox orvosi reumakezelést.