A rák szűrése
Az "rák szűrés ”valójában félrevezető. kolonoszkópia or Röntgen a mell vizsgálata, valószínűleg a két legismertebbrák megelőzés ”vizsgálatok nem akadályozhatják meg a rák kialakulását a bélben vagy az emlőben. Egy jobb szó tehát „korai rák érzékelés".
Ezeknek a szűrővizsgálatoknak a célja a felderítés emlőrák a lehető legkorábban és meghosszabbítsa az emlőrákban szenvedő nők várható élettartamát, vagy legalábbis hosszú távon javítsa életminőségüket. Nem szabad azt a benyomást kelteni, hogy a emlőrák garancia arra, hogy gyógyítható. A rák típusa, mérete, elhelyezkedése és egyéb tényezők szintén jelentősen befolyásolják a prognózist.
Mindazonáltal a rosszindulatú daganat felfedezésének szakasza döntő prognosztikai tényező a terápia sikeréhez. Nem mindenkinek kell bármikor korai felismerést keresnie. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nincs értelme egy 12 éves lányt alávetni egy Röntgen a mell vizsgálata, és így jelentős sugárterhelésnek van kitéve.
De mi van egy 30 éves nővel vagy egy 60 éves nővel? Ultrahang az önvizsgálat legfontosabb kiegészítő módszere és mammográfia. Nagy szerepet játszik a emlőrák és nagy jelentőségű.
Sok más képalkotó eljárással ellentétben itt nem használnak káros röntgenfelvételt. A vizsgálat minősége nagymértékben függ a vizsgáztatótól, különösen alkalmas a tapintható leletek specifikus tisztázására, ill mammográfia megállapítások. A teljes vizsgálathoz szükséges idő és az egész emlő különböző mellszövetekre való eltérő alkalmazhatósága miatt azonban alkalmas szűrővizsgálati módszerként.
Rendszerint minden nőgyógyásznak van ultrahang egység (szonográfiai eszköz), és a jelátalakítóval és az általa kibocsátott ultrahanghullámokkal képes képet alkotni a mellszövetről. A ultrahang a vizsgálatot általában közvetlenül az orvos által végzett tapintás után végezzük, ha gyanús leletek (például csomók vagy megkeményedés) tapinthatók. Az ultrahang kép segítségével ezután pontosabban meg lehet különböztetni a tapintási eredményeket (pl. Ciszta, daganat).
A jóindulatú vagy rosszindulatú szöveti változások pontos értékelését azonban általában nem lehet biztosan elvégezni, így további vizsgálatok, például biopszia (mintavétel a gyanús szövetből ultrahang látás alatt) vagy a mammográfia gyakran szükségesek. A mell ultrahangos képe fekve készül. A vizsgáztató egy olyan jelátalakítóval vizsgálja a mellet, amelyre korábban gélt alkalmazott.
A jelátalakító nem hallható hanghullámokat bocsát ki az emberi fül. A hanghullámok eltérő mértékű visszaverődése miatt a szövet sűrűségétől függően kép jön létre a monitoron. Ha szeretné, kérje meg orvosa, hogy mutassa meg a képeket a monitoron, és magyarázza el, mit lát.
Fiatal nők esetében az ultrahang egyedüli vizsgálatként is elvégezhető, de idősebb nőknél ez nem helyettesítheti a mammográfiát. Az ultrahangvizsgálat a modern orvostudomány fontos diagnosztikai eszköze, amely nem jár mellékhatásokkal vagy sugárterheléssel a beteg számára. Azonban a mammográfiával ellentétben az ultrahang alárendelt szerepet játszik az emlőrák korai felismerésében, mivel az emlőrák diagnosztizálásakor alsóbbrendűnek tekintik.
Az azonban más, ha a mell egy darabját tetoválta, akár maga a beteg, akár az orvos, vagy ha gyanús tünetek jelentkeznek. Ebben az esetben a nőgyógyász nagyon könnyen meg tudja állapítani, hogy ez jóindulatú ciszta vagy jóindulatú fibroadenomapéldául ultrahangvizsgálattal. Ez utóbbi nagyon gyakori, különösen a fiatal nőknél.
Ebben az esetben az ultrahang értelmesebb, mint a mammográfia, mivel ez utóbbi nem képes jól ábrázolni a fiatal emlő sűrű mirigyszövetét. Idősebb nőknél azonban, mint már említettük, a mammográfia informatív értéke szempontjából egyértelműen jobb, mint az ultrahang. A mamográfia egy általános képalkotó eljárás az emlőrák korai felismerésére vagy a feltűnő tünetek tisztázására.
Ezt a radiológiai vizsgálatot az emlőrák korai felismerése érdekében kell elvégezni 40 évesnél idősebb nőknél. Így a tünetek megjelenése előtt rákelőző szakaszok és gyanús mikrokalcifikációk mutathatók ki. Fiatal nőknél viszont kevés értelme van a mammográfiának, mivel a nagyon sűrű mellszövetet nem nagyon ábrázolják.
Ez korlátozza a kép értékelhetőségét. A fiatal nőket ezért más képalkotó eljárásokkal kell megvizsgálni, például ultrahanggal vagy MRI-vel. Az emlőrák diagnosztikája a megelőző orvosi vizsgálatok keretében általában nem tartalmazza vér tesztek.
Ha bármilyen gyanú merül fel, vér vizsgálatokat végeznek más diagnosztikai vizsgálatok mellett. Ebben az összefüggésben a betegek vér úgynevezett tumormarkerekre tesztelik. Ezek olyan specifikus ismert molekulák, amelyek daganatos betegség esetén emelkednek a vérben, vagy csak betegség esetén mutathatók ki a vérben.
Az elmúlt néhány évben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a közös emlőrákos daganatjelzők csak korlátozott jelentőségűek. A probléma az, hogy a daganatok nagyon egyedi jellemzőket mutatnak különböző betegeknél. Ezenkívül más daganattípusok vagy betegségek bizonyos tumor markerek növekedéséhez is vezethetnek. Ennek megfelelően az ismert tumormarkerek vizsgálata nem minden beteg számára megbízható diagnosztikai módszer.
