Pszichodráma: módszer, célok, alkalmazási területek

Mi az a pszichodráma?

A pszichodráma szó a görög cselekvés („dráma”) és lélek („psziché”) szavakból áll. Ennek megfelelően a pszichodráma a belső mentális folyamatok játékos formában való láthatóvá tételéről szól.

Jacob Levy Moreno orvos és pszichoterapeuta alapította meg a pszichodrámát a 20. században. Abból a felismerésből fakadt, hogy az emberek főleg cselekvéssel és nem beszéddel tanulnak. A gyerekek különösen a felnőtteket utánozva játékon keresztül értik meg a világot.

Más pszichoterápiás módszerekkel ellentétben a pszichodrámában a központi módszer tehát nem a beszéd, hanem a cselekvés. A pszichodráma általában nyolc-tizenöt fős csoportban zajlik. Minden foglalkozáson a résztvevő behozhatja a kívánt darabját vagy témáját.

A szcenikai ábrázoláson keresztül a rég elmúlt problémák is átélhetők és megváltoztathatók a jelenben. A résztvevők a jövővel kapcsolatos félelmeiken is dolgozhatnak azáltal, hogy szerepjátékban kipróbálják a lehetséges forgatókönyveket.

Mikor csinálsz pszichodrámát?

Ez a fajta problémamegoldás azonban aktív és kreatív cselekvést igényel, ezért nem mindenki számára alkalmas. Akinek gátlása van az érzéseinek egy csoport előtti kifejezésében, annak a pszichodráma meglehetősen nehézkesnek találja.

Ha ki akarod próbálni a pszichodrámát, akkor legyen fantáziád és empátiád is. Színészi készségek nem szükségesek, de a résztvevőknek képesnek kell lenniük mások és helyzetek helyébe helyezni magukat.

A pszichodráma eredetileg csoportterápiának készült, de egyes terapeuták egyéni környezetben vagy párterápiában is kínálják. A foglalkozások témától függően néhány héttől több hónapig is tarthatnak.

Mit csinálsz a pszichodrámában?

A pszichodráma magában foglal egy pszichodráma vezetőt (terapeutát vagy tanácsadót) és egy csoportot. Minden foglalkozáson a csoport egy-egy tagja válhat a főszereplővé, azaz a segítséget kérővé, aki a pszichodrámán keresztül szeretne túljutni a problémáin. A főszereplő játékostársakat vagy „segítő egókat” választ ki a többi csoporttag közül, akik a főszereplő kötődési figuráit képviselik. A többi csoporttag megfigyelőként működhet.

A pszichodráma folyamata bemelegítési, cselekvési, integrációs és értékelési szakaszra oszlik.

Melegítési fázis

A pszichodráma nagymértékű spontaneitást és empátiát igényel. Különféle bemelegítési technikák állnak rendelkezésre, amelyek megkönnyítik a résztvevők számára, hogy belekerüljenek a következő szerepjátékba. A vezető gyakran az elején megkérdezi a résztvevőket a hangulatukról. Mindenki megmutathatja hangulatát, például a testtartásán keresztül. Ha a résztvevők nem ismerik egymást, a vezető megkérheti őket, hogy bizonyos szempontok (pl. lakóhely vagy életkor) szerint álljanak fel a teremben.

Akciófázis (játékfázis)

Első lépésben a főszereplő elmagyarázza a csoportnak azt a problémás kérdést, amelyen dolgozni szeretnének. Ez lehet például a munkahelyi helyzetük. A második lépés egy olyan jelenet kiválasztása, amely szemlélteti a központi problémát. A főszereplő és asszisztense egy színpadon játsszák el a helyzetet.

Az úgynevezett „szerepváltás” során a főszereplő a segítő, a társszereplő pedig a főszereplő szerepére válthat. Ez a technika segít az érintett személynek jobban beleélni magát a többi résztvevő helyzetébe. Ezenkívül a többi játékos tudja, hogyan viselkedjen egy bizonyos szerepkörben.

A pszichodráma facilitátora megszakítja a szerepjátékot, amint az a benyomása támad, hogy az eljátszott szituáció már nem ad új betekintést. A szerepjátékot is leállítja, ha több vitás kérdés merül fel. Az eljátszott szituáció a főszereplőt egy gyerekkori jelenetre emlékeztetheti. Ezt aztán azonnal eljátsszák egy szerepjátékban. Ezzel a módszerrel a főszereplő mélyebben megérti a meglévő problémákat.

Integrációs szakasz

A szerepjáték után a csoport eszmecserét folytat. A résztvevők például beszámolhatnak saját, hasonló élethelyzetekben szerzett tapasztalataikról, és így közvetíthetik a főszereplő felé, hogy nincs egyedül a problémáival. Arról is beszélnek, amit a szerepjáték során éreztek, észleltek. Végül a pszichodráma facilitátora elmagyarázza a szerepjáték során megfigyelt folyamatokat. A pszichodrámában nagy jelentőséget tulajdonítanak az elismerő légkörnek.

A főszereplőnek biztonságban kell éreznie magát a csoportban, és meg kell tapasztalnia a támogatást. A pszichodráma hatása nemcsak a szerepjátékban rejlik, hanem a csoportban létrejövő közösségi érzésben is.

Milyen kockázatokkal jár a pszichodráma?

A pszichodráma vezetőjének feladata, hogy minden résztvevő lelkiállapotára figyeljen, és elkerülje, hogy túlterhelje őket. Azonban minél nagyobb a csoport, annál nehezebb a facilitátornak mindenkit szemmel tartania.

A túl hosszú foglalkozás, a kevés struktúra és az elégtelen magyarázatok túlterhelhetik vagy stresszessé tehetik a résztvevőket. Ha a résztvevők akut mentális zavarban szenvednek, a terapeutának különös gondot kell fordítania arra, hogy a szerepjáték ne okozzon további stresszt. Ez ronthatja az érintett egészségi állapotát.

Mit kell figyelembe vennem egy pszichodráma után?

A pszichodrámában sokféle érzést fogsz megtapasztalni. A csoportban megosztott élmény még jobban felerősítheti ezeket az érzéseket. Annak érdekében, hogy minden résztvevő rendezze érzéseit, a pszichodráma fontos része az egyes foglalkozások (integrációs szakasz) végén zajló beszélgetés.

Ha a foglalkozás után is zavartnak vagy levertnek érzi magát, szóljon a pszichodráma vezetőjének. Ha a negatív érzések néhány alkalom után is jelen vannak, beszélje meg őket egy terapeutával egy egyéni foglalkozáson. Ez akkor is érvényes, ha olyan problémái vannak, amelyekkel nem szeretne csoportban vagy pszichodrámában foglalkozni.