Poszttraumás feszültség a rendellenesség nyomon követheti a traumatikus tapasztalatokat, például egy családtag halálát vagy egy súlyos balesetet, majd általában az élmény után nagyon gyorsan beáll. A kezelési megközelítések változatosak.
Mi a poszttraumás stressz?
Poszttraumás feszültség a rendellenesség olyan mentális rendellenesség, amely traumatikus helyzet következtében jelentkezhet az emberben. Ebben az összefüggésben traumatikus helyzet az, amelyben a Egészség vagy saját vagy egy szeretett ember életét fenyegetik. Poszt-traumatikus feszültség rendellenesség bármely életkorban előfordulhat, és általában közvetlenül traumatikus helyzet után kezdődik. Nem ritka, hogy az embernek nincs izolált poszttraumás stressz-rendellenessége, de más mentális Egészség problémák, amelyek a poszttraumás stressz zavar mellett jelentkeznek (mint pl depresszió vagy szorongás). A poszttraumás stressz rendellenesség például abban nyilvánul meg, hogy a traumatikus helyzetet az érintett személy gyakran gondolatokban vagy álmokban éli át (ezt visszapillantásoknak is nevezik). Az alvászavarok és a fenyegetettség érzése (pl. Más emberek által fenyegetett vagy elkövetett erőszak) szintén a tünetek közé tartozik, amelyet a poszttraumás stressz zavar okozhat.
Okok
A poszttraumás stressz rendellenesség kialakulásának közvetlen oka a traumatikus helyzet része. Ebben az esetben az okozó traumatikus helyzet A poszttraumás stressz zavar vagy közvetlenül tapasztalta az illető, vagy az illető megfigyelője lehetett a helyzetnek. Megfelelő traumatikus helyzetek közé tartoznak a háborús tapasztalatok vagy terrortámadások, súlyos balesetek, nemi erőszak, túszejtés vagy akár hírek a szeretett személy váratlan haláláról. A tudományos vizsgálatok azt is sugallják, hogy a poszttraumás stressz zavara gyakoribb azoknál az embereknél, akik mentálisan szenvedtek Egészség a traumatikus helyzetet megelőző problémák, akik kevés társadalmi támogatást kapnak, vagy akiknek negatív volt gyermekkor tapasztalatait.
Tünetek, panaszok és jelek
A poszttraumás stressz zavar röviddel a traumás esemény után, de jelentős időbeli késéssel is előfordulhat. Ebben az esetben a stresszes esemény állandóan rémálmokban és hirtelen fellépő gondolatfoszlányokban (visszapillantásokban) ismétlődik; a szorongató emlékek nem kontrollálhatók, és nagymértékben meghatározzák a gondolkodást és az érzést. Részleges amnézia, amelyben a trauma fontos részleteit elnyomják a tudattól, szintén lehetséges. A betegek nagy szorongást és tehetetlenséget szenvednek, de nem képesek beszél erről. Fizikai fájdalom ugyanolyan erősen érezhető, mint a traumatikus helyzetben. Az érintettek annak érdekében, hogy megvédjék magukat, kerülnek minden olyan helyzetet, amely emlékeztetheti őket a tapasztalatra; közömbössé válnak környezetük és embertársaik iránt, és érzelmileg tompák. Ezenkívül a poszttraumás stressz zavar befolyásolja az autonóm idegrendszer: az autonóm túlzott izgatás jelei lehetnek az elalvás vagy az éjszakai alvás nehézségei, fokozott ingerlékenység, koncentrációs nehézségek és túlzott ugráltság. Sok beteg elveszíti a bizalmát önmagában és másokban; a bűntudat és a szégyenérzet az öngyűlöletig fokozódhat. A mindennapi életben a PTSD hatalmas korlátokhoz vezet, amelyek munkahelyek elvesztését és társadalmi elszigeteltséget eredményezhetnek. A poszt-traumás stressz gyakran függőségi rendellenességekkel jár, depresszió vagy más mentális betegségek, és a már meglévő fizikai panaszok súlyosan súlyosbodhatnak.
Tanfolyam és diagnózis
Az orvostudományban különféle kézikönyvek vannak, amelyek meghatározzák azokat a kritériumokat, amelyek alapján a poszttraumás stressz rendellenességet diagnosztizálják. Ezek szerint a poszttraumás stressz diagnosztizálásának előfeltétele például az, hogy egy személy traumatikus tapasztalattal szembesült, és erős félelemmel, rémülettel vagy tehetetlenséggel reagál rá. Egyéb kritériumok, amelyek jelezhetik a poszttraumás stressz rendellenességet magában foglalja a traumatikus helyzet állandó újbóli átélését, a traumatikus helyzettel kapcsolatos témák elkerülését, az érzelmi érzékenység csökkenését vagy a fokozott idegességet; például fokozott ugráltság, alvási problémák, koncentrációs nehézség vagy fokozott ingerlékenység figyelhető meg azoknál az egyéneknél, akik poszttraumás stressz-rendellenességet mutatnak. Míg a poszttraumás stressz rendellenesség általában az egyéneknél közvetlenül a traumatikus helyzet után következik be, egyes esetekben időbeli késéssel fordulhat elő.
Szövődmények
A szövődmények kockázata A poszttraumás stressz zavar növekszik azzal az idővel, amíg a kezelést nem nyújtják, és ez az egyén körülményeitől és a segítségkérés képességétől is függ. A PTSD-vel társuló magas szintű komorbiditás szintén szerepet játszik. Például a PTSD krónikus lefolyása során fokozottan visszaélnek az anyagokkal, többek között elsősorban alkohol vagy vény nélkül kapható gyógyszerek. Az addiktív viselkedés ilyen kialakulása miatt a pszichológiai tünetek egy idő után fizikai tünetekkel egészülnek ki, amelyek tovább növelhetik az érintettek szorongását. Ezenkívül a test állandó éberségéből fakadó fizikai tünetek is vezet a szív-és érrendszer, emésztés és egyéb krónikus betegségek. Összességében a betegségre való hajlam magasabb. A PTSD-ben szenvedő balesetek áldozatainak átlagos kórházi tartózkodása hosszabb, és nagyobb a sérüléssel összefüggő szövődmények kockázata. Feltörekvő depresszió a személyiségváltozások pedig nem ritkán társadalmi komplikációkkal járnak, amelyek elszigetelten vagy túlzott agresszióban fejeződnek ki. Fokozott az önkárosító magatartás iránti hajlam, amely kiterjedhet az öngyilkosságra is. Ebben az összefüggésben elsősorban a felmerülő pszichológiai rendellenességek szorongási rendellenességek és személyiségzavarok, gyakran okai a meghosszabbításnak terápia.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Traumatikus esemény után általában jó ötlet beszél terapeutának vagy más megbízható személynek. Ha az esemény után fokozott megdöbbentő válasz, közömbösség érzése és a PTSD egyéb jelei jelentkeznek, ajánlott orvoshoz látogatni. A tünetek szakember támogatásával csökkenthetők a kiváltó esemény átdolgozásával és megbirkózással. Egy trauma vagy egy stresszes életszakasz után korán kell szakértő tanácsát kérni, mert minél korábban kezelik a poszttraumás stressz rendellenességet, annál nagyobb az esély a gyógyulásra. Azok a személyek, akik súlyos baleset vagy erőszakos bűncselekmény után észlelik a PTSD tüneteit, a legjobb, ha azonnal beszélnek pszichológussal. További kapcsolattartók a háziorvos, a pszichoterapeuta vagy a telefonos tanácsadó szolgálat. Ha egy gyermeknél a poszttraumás stressz tünetei jelentkeznek, akkor először a gyermekorvoshoz, illetve a gyermek- és serdülőkori pszichológushoz kell fordulni. A szakértő segíthet az ok meghatározásában, segítséget nyújthat az érintettnek a trauma kezelésében, és ha szükséges, felírhat egy megfelelő gyógyszert a tünetekre.
Kezelés és terápia
Különböző kezelési megközelítések léteznek, amelyek szerint a poszttraumás stressz rendellenességet kezelik. Például létezik a kognitív néven ismert megközelítés viselkedésterápia a poszttraumás stressz zavar leküzdésére. Például a szorongáskezelést használják ennek a pszichoterápiás beavatkozásnak a részeként. Ezen kívül számos más is létezik pszichoterápia olyan megközelítések a pszichológiában, amelyeket kifejezetten a Poszttraumás Stressz Zavar leküzdésére terveztek. Egy másik módszer, amelyet a poszttraumás stressz zavar leküzdésére használnak, az EMDR (Eye-Movement Desensitization and Reprocessing). Ez a módszer többek között azon a kombináción alapul, hogy az érintett személyt szembesítsék a poszttraumás stressz rendellenességet okozó ingerekkel és a nagyon gyors szemmozgásokkal. Kombinációban lehetővé kell tenni a betegség súlyosságának csökkentését mentális betegségek. Farmakoterápia (azaz terápia segítségével szerek) olyan termékekkel is rendelkezik, amelyeket a poszttraumás stressz zavar leküzdésére használnak. Például a megfelelő gyógyszerekről úgy gondolják, hogy csökkentik a poszttraumás stressz zavart kísérő szorongást, vagy enyhítik azokat a depressziós tüneteket, amelyeket a rendellenesség is hozhat.
Megelőzés
Mivel a traumás helyzetek, amelyek posttraumás stressz-rendellenességet okoznak, nagyon ritkán kiszámíthatók, és általában az egyén ellenőrzése alatt állnak, nagyon nehéz megelőzőt alkalmazni intézkedések a poszttraumás stressz zavar ellen. Nagyon fontos lehet azonban, hogy a terápiás ellátást közvetlenül a traumatikus helyzet után nyújtsák, így a poszttraumás stressz zavar megelőzhető. A poszttraumás stressz rendellenesség sikeresen kezelhető, ha az egyén arra törekszik terápia. Bár a tünetek a betegek mintegy 50 százalékánál gyógyulnak meg szakmai segítség nélkül, a pszichoterápiás ellátás továbbra is ajánlott. A kezeletlen PTSD esetében nem lehet teljes mértékben megegyezni a tapasztaltakkal, és a jövőre vonatkozó prognózis ennél rosszabb.
Utógondozás
A jövő elsősorban az utógondozás. A PTSD utógondozása hasznos a megelőzés és a páciens jövőjének megtervezése szempontjából. A szenvedő mentális állapota erősödik, hogy a jövőbeli stresszek ne indítsák el a betegség második epizódját. Kerülni kell a betegség krónikus lefolyását; a megnyilvánulás kockázata az érintettek körülbelül egyharmadában fennáll. Ezekben az esetekben már évek óta szenvednek a tünetektől. Utókezelésre van szükség ahhoz, hogy a beteg feldolgozza a tapasztaltakat, és helyreállítsa életminőségét. Hasznos, hogy az érintett személy tudja irányítani érzelmeit, amikor emlékeztetik a stresszes eseményekre. Ezzel egyidejűleg stabilizálni kell szociális készségeit, és felügyelet mellett kell visszailleszkedni megszokott környezetébe. Ha a klinikán tartózkodás ellenére a páciensnek nehézségei vannak a reintegrációval vagy váratlan visszaesést szenved, az utógondozás támogatása nem csak tanácsos, hanem elengedhetetlen.
Itt tudod megtenni magad
A poszttraumás stresszben szenvedő betegek azonnali megkönnyebbülést tanulhatnak intézkedések ez sokkal könnyebbé teheti mindennapjaikat. Ezenkívül ez támogathatja a gyógyulás folyamatát. A saját klinikai képével kapcsolatos információk nagyon fontosak; ezt megfelelő könyvek vagy útikönyvek elolvasásával kell megtenni. Az információcsere más szenvedőkkel, ideális esetben önsegítő csoportokban, segít csökkenteni a szenvedés saját szintjét. Célszerű sokat sportolni is. A bármilyen sport különösen hasznos alvászavarok és szorongások esetén, amelyek gyakran fordulnak elő poszttraumás stressz esetén. Nagyon hasznos a saját alvásminőségének javítása is. Speciális csoportos szemináriumokon megtanulhatók olyan eljárások, amelyek megkönnyítik az elalvást és az alvást. A poszttraumás stresszben szenvedő betegeknek kerülniük kell a mindennapi életben bármilyen addiktív anyagot, mert ez így lehet vezet a klinikai kép súlyosbodásához. Jogi szerek, azaz alkohol or nikotin, szintén negatívan hozzájárulhat a gyógyulási folyamat késleltetéséhez. A PTSD-ben szenvedőknek van értelme bevonni saját családjukat, és ha lehetséges, barátaikat és ismerőseiket a betegségbe. Ez gyakran sok magyarázó megbeszélést igényel. A poszttraumás stressz-rendellenességben szenvedő betegeknek meg kell tanulniuk hosszú távon figyelmesnek és figyelmesnek lenni a világra, mert így gyakran teljesen új tulajdonságokat fedeznek fel magukról. Az is ideális lenne, ha szabad utat engedne a saját kreativitásának, például egy új művészi hobbival.
