Halitofóbia (szinonimája: rossz lehelet; ICD-10-GM F40.9: Fóbiás rendellenesség, meghatározatlan) leírja a szenvedéstől való félelmet vagy félelmet rossz lehelet.
Rossz szájszag (rossz lehelet) olyan probléma, amelyet gyakran elhallgatnak. Aligha nyíltan szólítja meg azt az embert, akivel kellemetlen helyzetéről beszélgetnek szag, mert a rossz lehelet még mindig tabutéma sokak számára. De vannak olyan emberek, akik nap mint nap szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy maguk is szenvednek-e rossz leheletetől. Körülbelül 12–27 százaléka rossz szájszag a betegek halitofóbok.
Tünetek - panaszok
A halitofóbiában szenvedő betegek határozottan úgy vélik, hogy rossz leheletük van. Ezt érzékelik. A betegek igazak rossz szájszagmásrészt általában egyáltalán nem veszik észre magukat a gyakran erős rossz leheletüktől. Itt rejlik egy nagy különbség a két klinikai kép között. A halitofób páciens semmilyen módon nem lehet meggyőződve arról, hogy rossz leheletük nem létezik. A betegek szégyent éreznek a feltételezett miatt szag, depressziós hangulatok lehetségesek. Mivel a betegek úgy gondolják, hogy valóban halitosisban szenvednek, nem valószínű, hogy látják a pszichiáter vagy pszichológus; ehelyett, ha sikerül legyőzni szégyent, akkor nagy valószínűséggel fogorvoshoz fordul.
Patogenezis (betegség kialakulása) - etiológia (okok)
A halitofóbia okai pszichológiai jellegűek. Hogy mi vezetett pontosan a betegség megjelenéséhez, egyénileg kell meghatároznia egy pszichológusnak ill pszichiáter a pácienssel együttműködve.
Következményes betegségek
Ha növekszik a saját rossz leheletével kapcsolatos téveszmék, ezt szaglási referencia szindrómának nevezik.
Diagnózis
A fogorvos több jellemző alapján is felismeri a halitofóbiát. A beteg gyakran szégyenkezve mesél problémájáról, amelyet azonban a szakember szubjektíven nem érzékel. A fogorvos megkérdezi, hogy a pácienshez fordultak-e valaha a szociális környezetből érkező emberek rossz lehelete miatt, amit általában tagadnak. Ennek ellenére a beteg szociálisan visszahúzódik, hogy senkit ne sértsen meg rossz leheletével. A beteget nem győzik meg olyan szaglásmérések sem, amelyek a halitózis jelenléte ellen szólnak.
Terápia
A terápia halitofóbiát nem végezhet fogorvos, mert ez pszichológiai rendellenesség. Ezért a fogorvosnak finoman és nagy empátiával kell a pácienst egy tapasztalt pszichológiai kollégához irányítani ill pszichoterápia. Csak így lehetséges kideríteni a halitofóbia okait és kidolgozni azokat megoldások.Előre hasznos lehet, ha nem azonnal szembesítjük a beteget halitofóbiájával, hanem először elmagyarázzuk szájhigiénia a halitózis kezelésére szolgáló eljárások és a bizalom alapjának kiépítése, mielőtt a beteget pszichológushoz irányítanák. Ilyen módon meg kell próbálni elkerülni a beteg érzését, hogy nem veszik komolyan, és ha szükséges, emiatt abbahagyja a kezelést.
