A poszttraumás keserűség rendellenesség pszichológiai alkalmazkodási rendellenességre utal. Ebben a rendellenességben az érintett egyéneknek problémái vannak a kudarccal való megbirkózásban.
Mi a poszttraumás keserűség?
A poszttraumás keserűségi rendellenesség poszt-traumás keserűségként (PTED) is ismert, és az egyik alkalmazkodási rendellenesség. Az orvosi kifejezés viszonylag új, és 2003-ban a német találta ki pszichiáter és Michael neurológus Hársfa. A mentális rendellenesség akkor fordul elő, amikor az emberek rendkívüli stresszeket szenvednek el, amelyek azonban nem szokatlanok az életben. Ide tartoznak például a munkahely elvesztése, elszenvedett veszteségek, interperszonális konfliktusok vagy a partnerség problémái. Ebben az összefüggésben az érintett egyének megalázónak, megalázónak és igazságtalannak élik meg a kapcsolódó eseményeket. Ennek eredményeként állandóan keserűek és agresszívan viselkednek önmagukkal vagy más emberekkel szemben. A poszttraumás keserűség az élet minden területét érinti, és reménytelenséggel, kétségbeeséssel, gondolatblokkokkal és haraggal társul. Michael szerint Hársfa, poszttraumás keserűségi zavar intenzív társadalmi felfordulás után nyilvánul meg. A klinikai képet Németország 1990-es újraegyesítése után határozták meg először. A keserűség kitörésében azonban nincsenek jelentős társadalmi változások, hanem inkább az életben meglehetősen gyakori stressznek számítanak. Becslések szerint az összes német állampolgár XNUMX-XNUMX százaléka szenved poszt-traumás keserűségben.
Okok
A keserűség általában egy nagyobb személyes gyengeségből fakad. Az érintettek úgy érzik, hogy mások félreértették vagy igazságtalanul bántak velük. Ugyanakkor úgy érzik, hogy nem tudnak mit kezdeni az elszenvedett igazságtalanság ellen. Ha azonban az illető nem képes hatékonyan védekezni, ez olyan érzésekhez vezet, mint tehetetlenség, lemondás és végül keserűség. Nem ritkán az intenzív keserűség olyan szélsőséges érzéseket vált ki, mint például az észlelt kínzó megbüntetése, amelyek agresszív fantáziákkal társulnak, sőt néha erőszakos cselekményeket vagy kiterjesztett öngyilkosságokat eredményeznek. A keserűség azonban általában olyan érzés, amely idővel alábbhagy. Egyelőre nem sikerült tisztázni, mi okozza a poszt-traumás keserűség hirtelen fellépését. Michael szerint Hársfa, pszichológusok és pszichiáterek is hozzájárulnak a rendellenességhez. Ennek oka az a tény, hogy nem ismerik fel pácienseik tényleges problémáit, ezért csak agresszió miatt kezelik őket, ill depresszió. A poszttraumás keserűségi rendellenesség ugyanúgy megjelenik a férfi nemben, mint a nőknél, és egyaránt érinti a fiatalokat és az idős embereket.
Tünetek, panaszok és jelek
Vannak olyan tünetek, amelyeket tipikusnak tekintenek a poszttraumás keserűség zavarára. Például az érintett személyek alapvetően rossz hangulatot mutatnak és keserű benyomást keltenek. Ráadásul úgy érzik, hogy az élet igazságtalanul bánik velük, csalódást okoznak embertársaikban, másokat hibáztatnak, mint önmagukat, és agresszíven viselkednek. Ritkán vannak barátaik, mivel egyre inkább kivonulnak a társadalmi életből. A PTED további lehetséges tünetei a kedvetlenség, a belső nyugtalanság, az alvászavarok és a fizikai panaszok. Szélsőséges esetekben a szenvedőknek agresszív gondolataik vannak, amelyek magukban foglalják saját halálukat vagy kiterjesztett öngyilkosságukat. Továbbá a beteg kerüli a traumás élményhez kapcsolódó bizonyos embereket vagy helyeket.
A betegség diagnózisa és lefolyása
A poszt-traumás keserűség diagnosztizálásához több kritériumot kell alkalmazni. Például a beteg teljesen tisztában van pszichés szorongásával, amelyet ennek okának lát. A kiváltó élményt sértőnek, mélyen igazságtalannak és megalázónak tartja. Ennek eredményeként tehetetlennek, dühösnek és keserűnek érzi magát. Ha a beteg emlékszik a kiváltó eseményre, érzelmileg izgatottan reagál. Az impozáns emlékek lelki károsodásának maradandó károsodását okozzák Egészség. A kiváltó tapasztalat előtt nem voltak olyan elmebetegségek, amelyek megmagyarázhatták volna viselkedését. Ezenkívül a tünetek hat hónapnál tovább fennmaradnak, és korlátozzák az érintett személy mindennapjait. Fontos az is, hogy a megkülönböztető diagnózis más mentális betegségekkel, például depresszió vagy poszttraumás feszültség rendellenesség. Ezenkívül a legtöbb alkalmazkodási rendellenesség átmeneti. Mivel a poszttraumás keserűség viszonylag új mentális rendellenesség, pontos lefolyása még mindig nem világos. Ezen felül nagy egyéni különbségek vannak.
Szövődmények
Az öngyilkossági és gyilkossági gondolatok a poszt-traumás keserűség zavarának súlyos szövődményeként fordulhatnak elő. Amikor a szenvedő másokat és önmagát is megöli, kiterjesztett öngyilkosságnak is nevezik. Az öngyilkossági gondolatok azonban csak az érintettre korlátozódhatnak. Mindkét esetben gyors kezelésre van szükség. Attól függően, hogy az öngyilkossági hajlam mennyire akut, járóbeteg vagy fekvőbeteg terápia megfontolható. Önmagát vagy másokat veszélyeztető esetekben elhelyezés is lehetséges az érintett személy és mások biztonságának biztosítása érdekében. A poszttraumás keserűség rendellenessége gyakran a depresszió-szerű gondolkodásmód. A tragikus esemény eredményeként kialakuló keserűség negatív hatással lehet az álláskeresésre. Az önmegvalósító próféciák elvét követve a szenvedő szabotálhatja magát. További komplikációként lehetséges az önkárosító magatartás, például gyógyszer formájában, alkohol és a dohány használat. A negatív alapvető hozzáállás is vezet az élet számos más területén jelentkező nehézségekhez. A családi és társadalmi konfliktusok gyakran a poszttraumás keserűség rendellenességeként fordulnak elő. Az agresszív viselkedés is megjelenhet. Megfelelő kezelés nélkül a szövődmények valószínűbbek, mint a kezelésnél. A keserűség elősegítheti más mentális betegségeket, például depressziót, szorongási rendellenességekés pszichoszomatikus panaszok.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha a keserűség hosszú ideig fennáll, és egyre negatívabb hatással van az érintett vagy a körülötte élők jólétére, akkor ajánlatos beszél terapeutához. Emberek, akik szenvednek a személyiségzavar traumás esemény után vagy elhúzódó mentális következményeként Egészség problémákat kell kezelni. Minél korábban diagnosztizálják és kezelik a rendellenességet, annál nagyobb a gyógyulás esélye. Ezért még a keserűség első jeleit is meg kell vizsgálnia egy terapeutának vagy orvosnak. Ha hosszú mögöttes kórtörténet, a felelős orvost tájékoztatni kell, ha a tünetek súlyosbodnak, vagy további, esetleg önkárosító tünetekkel társulnak. A pszichológus mellett a neurológiai rendellenességek szakorvosához lehet fordulni, ha felmerül a gyanú, hogy a szenvedés fizikai betegség miatt következik be. A keserűség jeleit mutató serdülőket serdülőkorú pszichológusnak kell bemutatni. Ellenkező esetben a rendellenesség tovább fejlődik, és előrehaladtával további mentális és fizikai betegségeket okoz.
Kezelés és terápia
A poszttraumás keserűségi rendellenesség kezelése nem egyszerű. Így a betegek gyakran lemondanak vagy ellenállnak a kezelési ajánlatoknak. Az úgynevezett bölcsesség terápia hasznos terápiás megközelítésnek tekintik. Ez a kognitív változata viselkedésterápia kidolgozta Michael Linden. A pszichoterápiás eljárás részeként a páciens feldolgozza a keserűségét kiváltó eseményt annak érdekében, hogy végre el tudjon távolodni tőle, ami új perspektívát ad az életre. Erre a célra bevált kognitív stratégiákat alkalmaznak, amelyek magatartási elemzést, automatikus gondolatok elemzését, tevékenységépítést, kognitív átnevezést és expozíciós eljárást tartalmaznak. Ugyanakkor a beteg újjáépíti a társadalmi kapcsolatokat. Az életproblémák nyugodt megközelítése érdekében a betegek olyan szerepjátékokat hajtanak végre, amelyek másokat sértő emberek cipőjébe helyezik őket. Néhány beteg számára a bölcsesség terápia nem vezet sikerhez. Mások legalább visszanyerik működésük képességét. Nem ritka azonban, hogy a kezelés hónapokig vagy akár évekig tart a siker megmutatásához.
Megelőzés
A poszttraumás keserűség megelőzése érdekében ajánlatos ellensúlyozni a negatív gondolatokat és érzéseket. Pihenés technikák, mint például elmélkedés, jóga, qi gong, vagy hipnózistöbbek között alkalmasak erre a célra.
Utógondozás
Pszichoterápia hosszabb időn belül ajánlott hatékony utókezelésként a poszttraumás keserűségi rendellenesség esetén. Pszichoterápia arra kell késztetnie a beteget, hogy hosszú távon örömteli életet éljen anélkül, hogy különféle tünetek terhelnék. Az utógondozás fontos a mindennapi élet hatékony stratégiáinak kidolgozásához. Míg enyhébb esetekben járóbeteg-követés javasolt, a súlyos megkeseredési rendellenességben szenvedő betegeknél mérlegelni kell a rehabilitációt. A rehabilitáció során a beteg átdolgozhatja a tapasztaltakat, és így felkészülhet a mindennapi életbe való visszatérésre. Utógondozási intézkedésként a rehabilitáció erősíti a beteg testét és elméjét, és segít visszanyerni a felelősséget a saját és a környezet iránt. Súlyos tapasztalatok után is fel kell ismerni a beteg saját határait, és erősíteni kell önértékét. A személyes erőforrások mozgósíthatók az utógondozás során, hogy a beteg újra alkalmassá váljon a mindennapi életre. A további tanfolyamon kikapcsolódás olyan módszerek, mint a autogén tréning vagy progresszív izom kikapcsolódás a mindennapi életben is használható a nyugtalanság vagy a szorongás minimalizálására. Koncentráció feladatok, jóga vagy a Qi Gong kiválóan szolgál utógondozásként is intézkedések és jól integrálható a mindennapi életbe. Az olyan kreatív megközelítések, mint a művészet vagy a zene, szintén pozitív hatással lehetnek a beteg lelkére és javíthatják az életminőséget.
Itt tudod megtenni magad
A pszichoterápiás kezelés mellett az érintettek információkat cserélhetnek egymással, különösen az interneten elérhető önsegítő fórumokon. Számos városban léteznek önsegítő csoportok traumával rendelkező emberek számára. Mivel a poszttraumás keserűség rendellenességének klinikai képe még mindig viszonylag ismeretlen, jelenleg csak néhány önsegítő csoport létezik, amelyek kifejezetten a betegségben szenvedőknek szólnak. Ezért tanácsos részt venni egy olyan csoportban, amely a poszttraumás kapcsolódó klinikai képével foglalkozik feszültség rendellenesség. A csoportba való részvétel azért is ajánlott, mert ez segíti a szenvedőket másokkal való kapcsolattartásban és beszélgetésekben. Általában a társadalmi kapcsolatok újjáépítése különösen fontos. Az érintetteknek kapcsolatokat kell fenntartaniuk családtagjaikkal, barátaikkal és ismerőseikkel, vagy új barátokat kell szerezniük. Ha erre nincs lehetőség a magánszférában, tanácsos sportklubokat vagy kulturális egyesületeket keresni. Ugyanilyen fontos a rendszeres tevékenységek és érdekek folytatása és elmélyítése. Az érintetteknek rendszeres napi rutin szerint kell élniük. feszültség kerülni vagy jelentősen csökkenteni kell. Ezen felül olyan tevékenységek, mint pl jóga, elmélkedés, Reiki, progresszív izomlazítás, autogén tréning, Qi Gong, hipnózis vagy az imádkozás segíthet a mindennapi élet negatív gondolatainak kezelésében, és hozzájárulhat a stressz csökkentéséhez is.
