A plasztikai sebészet története
A plasztikai sebészet, különösen az esztétikai sebészet, különösen az elmúlt évtizedekben erős fellendülésen ment keresztül, és manapság már nem a szupergazdagok és filmsztárok kiváltsága, és így társadalmilag elfogadhatóvá vált. A széles körben elterjedt feltételezéssel szemben azonban a plasztikai sebészet eredete már Kr. E. 1000-ben megtalálható. A dokumentumok rendszeresen elvégzett dokumentumokat dokumentálnak orr Kr. e. 1200 körül Indiában, ahol a szövet homlokát eltávolították, és orr képződött belőle.
A háttérben az a tény áll, hogy az ókori indiai törvények szerint a bűnözők orrát a márkajelzés jeleként amputálták. Az ókori egyiptomi múmiákban kozmetikai sebészet olyan eljárásokat is felfedeztek, mint a varrott fülek. Hippokratész görög orvos és tudós (Kr. E. 460-377)
a deformált orr korrekciójára már leírt eljárásokat, és Kr. u. 1. században a római tudós, Celsus elmagyarázta a „harelips” (hasadék) működésének módszereit ajak és szájpadlás). A sötét középkorban azonban az ilyen művészetek és kísérletek teljesen feledésbe merültek, ezért még a homlokát is rosszallónak ítélték és a törvény büntette, ha feltételezték, hogy megváltoztatja az ember Istentől kapott alakját. Csak a reneszánszban (franciául az újjászületésről) virágoztak újra olyan tudományok, mint az orvostudomány és a sebészeti technikák.
Az egyik leghíresebb mű, a "De curtorum chirurgica" (a orr) Gaspare Tagliacozzi (1546-1599) az indián további fejlődését írja le orrplasztika, amelyben a bőr származik a felkar kijátszott távoli szárnyon keresztül. Gyakori alkalmazási terület ilyenkor a szöveti hibák helyreállítása, például a orr vagy fülek okozta szifilisz, amely akkor már elterjedt volt. A plasztikai sebészet a 19. században további fellendülést tapasztalt, amikor az anatómia és a természettudomány úttörő eredményei új eljárásokat tettek lehetővé.
A német nyelvterületen Johann Friedrich Dieffenbach (1795-1847) orvos, aki az orr sebészeti technikáin dolgozott, inak és transzplantáció, különösen figyelemre méltó. A második világháború után, amely természetesen sok sebesültet hozott, a mikrosebészet új korszakot tett lehetővé a plasztikai sebészetben. Most már össze lehetett kapcsolni apró vér hajók és a idegek szövetek varrása a test új területeire a vérellátás biztosításával. Ez lehetővé tette például a karok és lábak újracsatolását vagy a bőr szabad lezárását a nem lezárható sebekbe.
A sorozat összes cikke:
