Az ontogenezis egy egyed fejlődése, és különbözik a filogenezistől, amelyet törzsfejlődésnek neveznek. Az ontogenezis fogalma Ernst Haeckelig nyúlik vissza. A modern pszichológiában és az orvostudományban mind az ontogenetikai, mind a filogenetikai szempontok szerepet játszanak.
Mi az ontogenezis?
A fejlődésbiológia és a modern orvoslás általában az ontogenezis kifejezés alatt veszi figyelembe az élőlények fejlődését a megtermékenyített petesejtől a felnőtt élőlényig. Az ontogenezis kifejezés Ernst Haeckeltől származik, aki először a 19. században használta. Eközben az ontogenezis társul egy egyed fejlődésével, következésképpen szemben áll a filogenezissel. Az ontogenezis egy adott entitás strukturális változásainak történetével foglalkozik. A fejlődéslélektanban az ontogenezis az egyén pszichológiai fejlődését jelenti. A biológia analóg módon érti a test egyéni fejlődését, és ebben a kifejezésben foglalkozik az élő élőlény fejlődésével, amely a megtermékenyített petesejt stádiumával kezdődik és a felnőtt élőlénnyel végződik. A embrió lépésről lépésre fejlődik szerves kötődések, amelyek teljes szervekké válnak. Az egyes szervekben a sejtek szövetekké szerveződnek, amelyek differenciálódnak és specializálódnak.
Funkció és feladat
A közvélemény szerint az ontogenezis szorosan kapcsolódik a filogenezishez, és gyakran láthatóvá teszi annak jellemzőit. Az Ontogenese alapján tehát következtetéseket vonhatunk le az élőlények filogenéiről. Ernst Haeckel számára ez volt az alapvető biogenetikai törvény. Az Ontogenese-hez tartozik az egyéni fejlődés kezdete. Ez a kezdet a Metazoa számára a megtermékenyített petesejten lokalizálódik. A fejlődés és így az Ontogenese vége végül csak az élőlény halála. A többsejtű szervezetek ebben a tekintetben különböznek az egysejtűektől. Az egysejtű szervezetek anyasejtje a szaporodás során összeolvad a leánysejtekkel. Tehát, ellentétben a többsejtű szervezetekkel, az egysejtű szervezetek potenciálisan halhatatlansággal rendelkeznek. A halál mint végpont nélkül az élő élőlény ontogenezisének még mindig van kiindulópontja, de nincs vége. Egysejtű organizmusok esetében az élőlény reprodukciótól kezdve bekövetkező ontogenetikai megfontolások tehát átfedésben vannak az újonnan létrehozott élőlény ontogenetikai szempontjaival. A fejlődésbiológia és a modern orvostudomány az Ontogenese kifejezés alatt többnyire az élőlény fejlődését tekinti a megtermékenyített petesejttől a felnőtt élőlényig. Az egyes lények fejlődésével a szakaszok széles körű feltételezés szerint következnek be, amely összehangolható a filogenetikai fejlődés fejlődési szakaszaival. Így a filogenetikai fejlődési sorozatokat a faj minden egyes egyede ontogenitás útján adja át. Ez az elmélet ma ellentmondásos. Az ontogenetikai megfontolások ma főleg a sejtek differenciálódásának megfontolását foglalják magukban embrió, amely bizonyos szervek fejlődéséhez vezet. A többsejtű organizmusok biológiai ontogenezisét most a stádiumok szempontjából vizsgálják fogamzás, blasztogenezis, embriogenezis, fetogenezis, születés, csecsemő, kisgyermek, fiatalkorú, pubertás és serdülőkor, klimax, öregedés és halál. A pszichológiában más a helyzet. Freud négy fázist dolgozott ki az egyes emberi lények fejlődésének, amelyek az infantilis szexualitásról szóló tanítások részévé váltak. Freud után Granville Stanley Hall a biogenetikai alaptörvényre hivatkozott pszichogenetikus alaptörvényével, az etnológiára hivatkozva, ahogyan Haeckel a törzsi történelemre is hivatkozott. Carl Gustav Jung az ontogenezis kifejezést az egyéni és a kollektív psziché kapcsán használta. Ez utóbbi minden egyes lélek öröklött és személy feletti része volt, és ezáltal a filogenezis terméke, amelyet mindenki átmegy, mintha, az ontogenezis során. A lélekfunkciók felső részeit meg kell különböztetni tőle, és ezek alkotják a lélek egyéni részét, amelyet a személyes tudattalan tudatosításával lehet érzékelni. A pszichológiában azonban az ontogenezis megfelelhet a mentális képességek és mentális struktúrák fejlődésének vagy változásának az egyéni élettörténet során.
Betegségek és rendellenességek
A pszichológia felismeri az ontogenetikus redukciót abban az értelemben, hogy nyomon követi az embert feltétel vissza az élettörténet eseményeihez, mint pszichoterápiás módszer. Például az emberek különböző módon reagálnak a traumatikus eseményekre. A traumatikus esemény kóros változásokat okozhat a mentális állapotban és így mentális betegségek egy személyben ontogenezis alapján, míg egy másik személy nem ugyanarra az eseményre reagál ugyanolyan változásokkal a pszichében. Így végül minden mentális betegség ontogenetikai szinten nyilvánul meg, és aligha lehet filogenetikai eredetű. Másrészt a filogenezis az emberileg elterjedt fejlõdési tendenciák értelmében kedvezhet a psziché bizonyos betegségeinek. Haeckel eredeti elmélete szerint a filogenezissel kapcsolatos következtetéseket az ontogenezis alapján lehet levonni. Így az ontogenetikus betegség kialakulásával kapcsolatban következtetéseket lehet levonni egy faj filogenetikailag meghatározott hajlandóságáról bizonyos betegségekre. Ahogy ez a következtetés érvényes lehet élettani betegségekre, ugyanúgy érvényes lehet mentális betegségekre is. A modern patológia a filogenetikai és az ontogenetikai megfontolásokkal is foglalkozik. Ha van egy bizonyos betegség filogenetikai alapja, akkor ez a betegség automatikusan gyakrabban nyilvánul meg ontogenetikusan, mint egy filogenetikai alap nélküli betegség.
