Mi az őssejt-transzplantáció?
A transzplantáció alapvetően a szövetek átvitelét jelenti két szervezet, a donor és a recipiens között. A donor és a recipiens lehet ugyanaz a személy (autológ transzplantáció) vagy két különböző személy (allogén transzplantáció). Ez a helyzet az őssejt-transzplantációval is – egy olyan terápiaformával, amelyet különféle rákos megbetegedések, valamint súlyos vér- és immunrendszeri betegségek esetén alkalmaznak.
Az őssejtek differenciálatlan sejtek, amelyek korlátlanul osztódnak. Osztódásukkor egy új őssejt és egy differenciálódásra képes sejt jön létre – vagyis olyan sejt, amely meghatározott sejttípussá (pl. bőrsejt, vérsejt) fejlődhet.
- vörösvértestek az oxigénszállításhoz (eritrociták)
- Fehérvérsejtek az immunvédelemhez (leukociták)
- vérlemezkék a véralvadáshoz (trombociták)
A vérképző őssejtek különböző csontok csontvelőjében találhatók – különösen a hosszú csöves csontok csontvelőjében, a medence és a szegycsontban. A vérsejtek képződését (hematopoiesist) a csontvelőben számos különböző hormon koordinálja. A kész sejteket ezután kiöblítik a vérbe.
Más típusú őssejtekkel való kezelést eddig nagyrészt csak kísérleti vizsgálatokban végeztek.
Hematopoietikus őssejt-transzplantáció
Ha a beteg saját, a rákkezelés előtt eltávolított őssejtjeit (újra) transzplantáljuk, ezt autológ őssejt-transzplantációnak nevezzük. Ha azonban a donor és a recipiens két különböző személy, akkor allogén őssejt-transzplantációról van szó.
Az orvosok világszerte több mint 40,000 XNUMX vérképző őssejt-transzplantációt hajtanak végre évente. A kezelés a vérképző rendszer betegségeiben, például leukémiában szenvedő betegeknél szükséges.
Autológ őssejt-transzplantáció
Az autológ őssejt-transzplantáció során a páciens a saját donora. Az eljárás ezért csak egészséges csontvelővel rendelkező betegek számára alkalmas.
Először is, az orvos egészséges őssejteket távolít el a páciensből, hogy lefagyaszthassa őket, amíg vissza nem kerülnek.
Allogén őssejt transzplantáció
Az allogén őssejt-transzplantáció során egy egészséges donor vérképző őssejtjeit adják át a betegnek. Az autológ őssejt-transzplantációhoz hasonlóan a páciens myeloabláción esik át, hogy eltávolítsa saját őssejtszövetét a keringésből. Ezenkívül a betegnek gyógyszert is adnak az immunrendszer elnyomására (immunszuppresszió), hogy az ne tudjon túl erősen küzdeni a később átvitt idegen őssejtek ellen.
Ezt az előkészítést követően a donortól korábban eltávolított vér őssejtjei átkerülnek a betegbe.
A potenciális donorok nagy száma miatt (Németországban 2012-ben már ötmillió körül volt a számuk), a keresés mára az esetek több mint 80 százalékában sikeres.
Mini-transzplantáció
Új fejlemény a nagy dózisú terápia nélküli őssejt-transzplantáció („mini-transzplantáció”). Ez lényegesen gyengébb myeloablációt (azaz kevésbé intenzív kemoterápiát és radioterápiát) jelent, amely nem pusztítja el teljesen a beteg csontvelőjét. Ezt az eljárást például olyan betegeknél alkalmazzák, akik rossz általános állapotban szenvednek, és ezért aligha élnék túl a nagy dózisú kemoterápiát és az egésztest-sugárzást. Ez az eljárás azonban még nem szabványos, és tanulmányok számára van fenntartva.
Az autológ és allogén őssejt-transzplantáció alkalmazási területei (javallatai) különbözőek. Egyes esetekben a javallatok átfedik egymást – az, hogy milyen típusú őssejt-transzplantációt alkalmaznak, különböző tényezőktől függ, például a betegség stádiumától, életkorától, általános állapotától vagy megfelelő HLA-kompatibilis donorok elérhetőségétől.
Általánosságban elmondható, hogy az autológ és allogén őssejt-transzplantáció alábbi alkalmazási területei vannak:
Autológ őssejt transzplantáció – alkalmazás
- Hodgkin és non-Hodgkin limfómák
- Mielóma multiplex (plazmacitóma)
- neuroblasztóma
- Akut limfoblasztos leukémia (ALL)
- Akut myeloid leukémia (AML)
A limfóma és a myeloma multiplex az autológ őssejt-transzplantáció fő alkalmazási területei.
- Akut limfoblasztos leukémia (ALL)
- Akut myeloid leukémia (AML)
- Krónikus limfocita leukémia (CLL)
- Krónikus mieloid leukémia (CML)
- Osteomyelofibrosis (OMF)
- Nem-Hodgkin limfóma
- Az immunrendszer súlyos veleszületett betegségei (immunhiányok, például súlyos kombinált immunhiány, SCID)
- A vérképzés veleszületett vagy szerzett rendellenességei, például aplasztikus anémia, thalassemia és paroxizmális éjszakai hemoglobinuria (PNH)
Mit tartalmaz az őssejt-transzplantáció?
Őssejtek megszerzése
A vérképző őssejtek három forrásból szerezhetők be:
Csontvelő
Az őssejteket közvetlenül a csontvelőből veszik (innen ered az eredeti „csontvelő-adományozás” vagy „csontvelő-transzplantáció”). A medencecsontot általában úgy választják ki, hogy egy üreges tűn keresztül szívjon ki némi csontvelői vért (szúrás). A perifériás vérhez képest (amely az artériákban és a vénákban kering) nagyobb arányban tartalmaz fehérvérsejteket (leukociták) és prekurzor sejtjeit – beleértve a kívánt őssejteket is. A benne lévő vörösvértestek szétválaszthatók és visszajuttathatók a donor szervezetébe – ez minimalizálja a vérveszteséget.
Vér
Az őssejteket a perifériás vérből nyerik, azaz olyan vérből, amely nem a csontvelőben található. Mivel kevesebb őssejtet tartalmaz, mint a csontvelői vér, a páciensnek ezt megelőzően néhány napig növekedési faktort injektálnak a bőr alá. Ez arra készteti a vér őssejteket, hogy a csontvelőből egyre nagyobb mértékben vándoroljanak a vérbe. Ezt követően egyfajta vérmosás (őssejt-aferézis) történik – a perifériás őssejteket speciális centrifuga segítségével szűrik ki a vénás vérből.
Hátrányok: A növekedési faktor beadásával jelentősen megnőhet a fehérvérsejtek száma, ami csontfájdalmakkal járhat együtt. Ezen kívül két kellően nagy vénás hozzáférést kell kialakítani a perifériás őssejtek összegyűjtéséhez – egyes donorok erre olyan mellékhatásokkal reagálnak, mint a keringési problémák, fejfájás.
Ezenkívül a perifériás őssejt-transzplantáció nagyobb valószínűséggel okoz bizonyos típusú kilökődési reakciót (graft-versus-host betegség, lásd alább), mint egy más forrásból származó őssejt transzplantáció.
Köldökzsinór
Nincs értelme megtartani a saját gyermeke köldökzsinórvérét arra az esetre, ha később őssejt-átültetésre lenne szüksége. Jelenlegi ismeretek szerint autológ transzplantációra nem alkalmas. Ezen túlmenően nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a gyermeknek a jövőben valamikor saját őssejtekre lesz szüksége.
Őssejt transzplantációs eljárás
Az őssejt-transzplantáció folyamata nagyjából három fázisra oszlik:
- Kondicionálási fázis Először a csontvelőt a daganatos sejtekkel elpusztítják kemoterápiás szerekkel vagy a teljes test besugárzásával, így „kondicionálják” a szervezetet az új őssejtek számára. Ez a fázis 2-10 napig tart.
Milyen kockázatokkal jár az őssejt-transzplantáció?
Jellegzetes és esetenként súlyos szövődmények az őssejt-transzplantáció minden fázisában előfordulhatnak.
A kondicionálás mellékhatásai
A kondicionáló fázisban a kemoterápia és/vagy a teljes test besugárzása jelentős mellékhatásokhoz vezethet. Ezek hatással lehetnek a szívre, a tüdőre, a vesére és a májra. Gyakori a hajhullás és a nyálkahártya gyulladása is.
Fertőzések
A fertőzések a kórházból való kibocsátás után is lehetségesek. A betegek ezért gyakran kapnak megelőző gyógyszereket baktériumok (antibiotikumok), vírusok (vírusellenes szerek) és gombák (gombaellenes szerek) ellen.
Transzplantátum kilökődés
A recipiens immunrendszerének reakciója az átültetett őssejtekkel szemben kilökődési reakcióhoz vezethet. A szervkilökődésnek ezt a klasszikus formáját donor-recipiens reakciónak is nevezik (host-versus-graft betegség). A HLA-kompatibilitástól függően ez az összes allogén őssejt-transzplantáció 2-20 százalékában fordul elő. Ha a laboratóriumi értékek transzplantátum kilökődést jeleznek, a beteg olyan gyógyszert kap, amely erősen elnyomja az immunrendszert (intenzív immunszuppresszió).
- Akut GvHD (aGvHD): Ez az allogén őssejt-transzplantációt követő 100 napon belül következik be, és bőrkiütéshez (exantémához), hólyagosodáshoz, hasmenéshez és emelkedett bilirubinszinthez vezet a májkárosodás jeleként. Az összes allogén őssejt-transzplantáció 30-60 százaléka aGvHD-t eredményez. A kockázat nagyobb a nem rokon donorok esetében, mint a rokon donorok esetében.
Krónikus GvHD alakulhat ki akut GvHD-ből – akár közvetlenül, akár egy tünetmentes köztes fázis után. Előfordulhat azonban korábbi aGvHD nélkül is.
A GvHD elkerülése érdekében az őssejteket az összegyűjtés után szűrjük, hogy a lehető legteljesebb mértékben eltávolítsuk a T-limfocitákat (leukociták kimerülése). Különféle, az immunrendszert elnyomó gyógyszereket (beleértve a szteroidokat, a ciklosporin A-t vagy a takrolimuszt metotrexáttal) alkalmazzák a GvHD mindkét formájának megelőzésére és kezelésére.
Mit kell figyelembe vennem őssejt-transzplantáció után?
Fontos, hogy figyeljen az esetleges mellékhatásokra: Az immunszuppresszív terápia gyakran okoz például nyálkahártya gyulladást, hányingert, hányást, hasmenést. Ezek a mellékhatások oda vezethetnek, hogy kevesebbet eszik (pl. gyulladt szájnyálkahártya, hányinger), vagy a szervezet nem tud elegendő tápanyagot felvenni (hányás és hasmenés esetén). Ezért kezelni kell őket. Szélsőséges esetekben mesterséges táplálásra lehet szükség a megfelelő tápanyagellátás biztosításához.
Miután hazaengedték a kórházból, van néhány dolog, amit szem előtt kell tartania, hogy megvédje magát a fertőzéstől vagy a transzplantáció kilökődésétől. Amíg az immunrendszere helyre nem áll:
- Rendszeresen vegye be gyógyszerét.
- Lehetőleg kerülje a tömeget (mozi, színház, tömegközlekedés) és a kapcsolatot a körülötte lévő betegekkel.
- Maradjon távol az építési területektől, és kerülje a kertészkedést, mivel a talajból vagy az épülettörmelékből származó spórák veszélyes fertőzésekhez vezethetnek. Ugyanezen okból távolítsa el a szobanövényeket a talajjal, és kerülje a háziállatokkal való érintkezést.
- Élő vakcinákkal ne oltson be.
- Nem kell speciális diétát követnie, de bizonyos élelmiszerek nem tesznek jót, mert megnövekszik a kórokozók kockázata. Ez különösen vonatkozik az olyan nyers termékekre, mint a nyerstej sajt, nyers sonka, szalámi, leveles saláták, nyers tojás, majonéz, nyers hús és nyers hal.
A felkínált rendszeres utóellenőrzéseken is részt kell vennie: Kezelőorvosa megvizsgálja Önt és vérmintát vesz, hogy ellenőrizze vérértékeit és gyógyszerkoncentrációit.
A legtöbb esetben három-tizenkét hónappal az őssejt-transzplantáció után visszatérhet dolgozni.
