Milyen kezelések állnak rendelkezésre?
A kezelés skizofrénia nehéz, mert nincs oksági terápia. A fő megközelítés tehát a gyógyszerek, pontosabban az antipszichotikumok (korábban: neuroleptikumok), és pszicho- vagy viselkedésterápia a tünetek enyhítésére. Sajnos nagyon kevés beteg veszi észre, hogy betegek, ezért nehéz őket motiválni egy hosszú távú terápiára.
A beteg csak akkor érhető el, ha tünetei problémákat okoznak neki a mindennapi életben, azaz ha szubjektíven profitál a terápiából, és ha megbízik a terapeutában. A legjobb sikert gyógyszeres kezeléssel érik el. Ezek főleg az úgynevezett plusz tünetekre hatnak, mint a téveszmék és hallucinációk.
Negatív tünetek, például B. a kedvetlenséget és az apátiát sajnos alig befolyásolják a gyógyszerek. A mellékhatások szintén fő problémát jelentenek az antipszichotikus gyógyszereknél, különösen a mozgásszekvencia zavarai, mint pl izomrángás vagy akaratlan mozgások, amelyek a gyógyszerek abbahagyása után is fennmaradhatnak.
Emiatt most megpróbálnak kevésbé hatékony gyógyszerekhez folyamodni, mivel ezeknek sokkal kevesebb mellékhatása van, és kiegészítés kezelés pszichoterápia. Erősen hatékony, azaz nagyon hatékony gyógyszerek például a tipikus antipszichotikumok, például a Ben- vagy a Haloperidol. Ezek nagyon jól és nagyon gyorsan működnek, de a motoros mellékhatások, például az önkéntelen nagy problémájuk izomrángás és fintorogni, hogy ma csak rövid ideig adhassák őket.
Az új atipikus gyógyszerek Clozapine és Risperidone kissé másképp működnek, ezért jobban kontrollálható mellékhatásaik vannak, de még mindig nagyon hatékonyak, és ma az első választás a terápiában skizofrénia. Kevésbé hatásos anyagok például a kvetiapin vagy a pipamperon, amelyek inkább nyugtató, mint antipszichotikus hatásúak, és jobb mellékhatásuk miatt előnyösebbek az enyhe betegség progresszióiban. Bár manapság alig vannak komoly, ellenőrizhetetlen mellékhatások, az újabb gyógyszereknél is gyakoriak a mellékhatások.
Ezért minden beteget alaposan meg kell vizsgálni és ellenőrizni kell. Az orvosoknak nincs ok-kezelési módszerük; a gyógyszerek és a pszichoterápiák csak a tünetek kezelésére és a visszaesés megelőzésére szolgálnak. Feltételezzük, hogy a betegek körülbelül egyharmada teljesen felépül az első epizód után és így meggyógyul, egyharmada szenved legalább egy visszaesést, az utolsó harmada pedig krónikus skizofrénia.
A korai terápia pozitívan befolyásolja a prognózist, mert a pszichózis nem fejlődhet ki teljesen, és a maradványok kockázata csökken, de a gyógyulás csak támogatott, közvetlenül nem érhető el. Az antipszichotikumok 80% -ról 20% alá csökkenthetik a relapszus kockázatát, és a kezelt betegek általában relapszusmentesek, ha a kezelést elég korán kezdik. Azt azonban, hogy ezt a relapszusmentességet olyan gyógyszerekkel sikerült-e elérni, amelyek csupán kordában tartják a tüneteket, vagy hogy a betegek valóban gyógyultak-e, csak hosszabb távon lehet meghatározni. Kedvező prognosztikai tényezők a női nem, a jó társadalmi beilleszkedés, a rövid és akutan kezdődő skizofrénia relapszusok és a korai terápia. Negatív tényezők viszont a férfi nem, a rossz pszichoszociális helyzet és a betegség kúszó kimenetele, kifejezett negatív tünetekkel és késleltetett kezeléssel.
