Történelem
Skizofrénia nagyon egyéni. A betegség lefolyása tekintetében ismert az úgynevezett „1/3” szabály, amely kimondja, hogy a betegek egyharmadában a tünetek egyszer jelentkeznek, majd soha nem jelentkeznek újra. A második harmadnak ismétlődő „visszaesései” vannak, a harmadiknak pedig egy úgynevezett „maradványállapota” marad, amelyben nincsenek akut pozitív tünetek (lásd alább), de a teljesítmény általános és tartós csökkenése.
Gyakran a betegség az alább említett 3 fázisban halad előre, amelyek hossza változhat. E szakasz nélkül azonban krónikus is lehet. A betegség három különböző szakaszát különböztetik meg.
- A prodromális stádium: Ebben a szakaszban nincsenek klasszikus tünetei (lásd alább) skizofrénia. Inkább az általános teljesítmény-képesség eleinte csökken. Az érintett személynek egyre több nehézsége van munkájára vagy a mindennapi élet egyéb feladataira koncentrálni.
Gyakran elveszíti érdeklődését embertársai, munkája iránt, de megjelenése és személyes higiénéje iránt is. Gyakran jelentkezik markáns társadalmi elvonulás, fokozódik a szorongás és az alvászavar. Időnként téveszmék (lásd alább) hallhatók, vagy egyre zavarosabb gondolkodás észlelhető.
- A virágos (virágos) szakasz: Ebben a fázisban, amely a tényleges betegségfázis, az alább felsorolt tünetek jelentkeznek.
Ezeknek a tüneteknek szinte folyamatosan egy hónapig vagy tovább kell jelentkezniük ahhoz, hogy skizofrénként diagnosztizálják őket. Bizonyos esetekben ezt a fázist pszichoszociális stressz váltja ki.
- A maradék fázis Ez a harmadik fázis a tünetek szempontjából a prodromális fázisra emlékeztet. Általános szabály, hogy akut tünetek már nem jelentkeznek, de a beteg még nem „áll a normális állapotban”. Ez gyakran egyfajta kimerültséghez vezet, megnövekedett alvásigénnyel és depresszió (posztpszichotikus depresszió).
Ez a szakasz csak rövid ideig tarthat, aminek eredményeként a beteg visszanyeri szinte régi teljesítőképességét, és olyan életet élhet, mint korábban. Lehetséges azonban az is, hogy a beteg továbbra is „maradványtünetekben” szenved, és a maradék szakaszban marad. Sajnos ennek a betegnek kevésbé valószínű a tünetek teljes feloldódása.
Gyakran megfigyelhető, hogy évekig tartó maradványtünetek után egy újabb floridos fázis következik, amely aztán visszamegy a maradékfázisba. Nehéz megjósolni, hogy egy kezdeti pszichotikus epizód után melyik beteg „gyógyul meg” valamilyen mértékben (teljes remisszióban), és ki marad súlyos károsodott az életben. Kutatások kimutatták, hogy a kedvező kimenetel valószínűsége nagyobb, ha az illető sikeres életet élt a rendellenesség előtt (a kórmegelőzés előtti magas szintű szerepteljesítmény), ha a rendellenességet szorongó esemény előzte meg, ha az hirtelen, hosszú idő nélkül kezdődött. prodromális fázis, vagy ha középkorban következett be.
A legtöbb pszichiátriai betegség egy úgynevezett prodromális fázissal kezdődik, amelyben a beteg első rendellenességei már megjelennek, de tipikus tünetek még nem kifejezettek.
Ez a szakasz évekkel a tényleges előtt kezdődhet pszichózis. Az első jelek általában nem téveszmék vagy egyéb jellemző jellemzők skizofrénia, hanem inkább negatív tünetek, mint pl depresszió és a társadalmi elvonulás. A betegek nyugtalanok, aggodalmak sújtják őket, gondolkodási és koncentrációs képességük romlik, észlelésük egyre jobban elfogy, és elveszítik a kapcsolatot a valósággal.
Gyakran közeledő fenyegetést éreznek, amely később téveszmévé válhat a pszichózis. Sajnos az első jelek nagyon nem specifikusak, és éppúgy kifejezhetik más problémákat és betegségeket, mint pl depresszió. A rokonok sok esetben utólag jelentik, hogy a beteg már évekkel ezelőtt furcsává vált pszichózis és egyre többet vonult vissza. A specifikusabb jeleket ezután csak hónapokkal-hetekkel fejezik ki a pszichózis megjelenése előtt, amikor téveszmék ill hallucinációk megjelenik.
