A meniszkuszok porcos szerkezetei térdízület. A tagoltak között helyezkednek el csontok, azaz a comb csont (combcsont) és az alsó láb csont (sípcsont). A meniscik a jobb kapcsolat kialakítását szolgálják a kettő között csontok és kompenzálják a különböző alakjuk és görbületük miatt fellépő inkongruúciót.
Ezenkívül növelik az erőt elnyelő felületet a térdízület és így biztosítja az ízületi nyomás jobb elosztását. Összefoglalva, a meniszkuszok feladata a térdízület valamint a nyomás továbbítására és elosztására. Az elején meg kell említeni, hogy van egy belső és egy külső meniszkusz.
Mindkettő a tibialis fennsíkon van rögzítve egy adott régióban, az úgynevezett „intercondylaris anterior and posterior” terület (a kondíliák közötti csontfelület) a csonton. A belső meniszkusz a térdízület külső szalagjához (collateralis szalaghoz) is csatlakozik, így sokkal kevésbé mozgékony, mint a külső meniszkusz. Mindkettő félhold alakú (a külső meniszkusz csaknem zárt gyűrűt képvisel), és mindegyik 3 területre osztható (elülső, középső és hátsó terület).
Meniscus elváltozás
A meniszkuláris elváltozások típusa és jellege súlyosságukban és okaikban változhat. A homorú-domború lencse a könny a leggyakoribb sérülés. Ez a porcos szerkezet folytonosságának megszakításaként értendő.
Az okok általában traumatikus események vagy degeneratív folyamatok. A degeneratív sérülésekre jellemző a növekvő fájdalom, különösen stressz alatt. Erős nyíróerők, a térd elfordulása vagy elmozdulása, leesés és a mozgás hirtelen leállítása a szakadt meniszkusz.
Különösen idős korban, de valószínűleg fiatalabb korban is a kopás és a túlterhelés jelei okozzák a homorú-domború lencse könnyebben szakad. Elvileg azonban a homorú-domború lencse sérülés és degeneratív okok miatt elszakadhat. Mindkét esetben a belső meniszkusz gyakrabban érintett, mint a külső meniszkusz.
Ennek oka az az anatómiai tény, hogy a belső meniszkusz kevésbé mozgékony, mert együtt nő a mediális kollaterális szalaggal és a ízületi kapszula. Ezért a meniszkusz elváltozás, mindig szem előtt kell tartani, hogy más szerkezetek is megsérültek, például a mellékoldali szalagok vagy a keresztszalagok. Ezek az ínszalag elváltozások a meniszkusz károsodásának kockázati tényezői is lehetnek: ha a szalagok károsodását nem kezelik megfelelően, és a térdízületben továbbra is instabilitás tapasztalható, akkor sokkal valószínűbb, hogy ennek következtében a meniscus károsodhat.
A szakadt meniszkuszok általában a hátsó harmad repedését eredményezik. A meniszkusz szakadás lokalizációja mellett különböző típusú könnyek osztályozhatók (keresztirányú, hosszanti és fogantyúkosárszerű meniszkusz szakadás). A meniszkusz szakadása mellett a porcogó a lemezek leválhatnak a csontfelületükről is.
