A kifejezés antifibrinolitikumok a farmakológiában és az emberi gyógyászatban olyan különféle hatóanyagok leírására használják, amelyek vezet a fibrin feloldódásához. Ezen keresztül, antifibrinolitikumok megakadályozzák a vérzés kialakulását, ezért vérzésnek vagy plazmin inhibitoroknak is nevezik őket.
Mik azok az antifibrinolitikumok?
Az antifibrinolitikus gyógyszerosztály a hatóanyagokból áll tranexaminsav és aprotinin. Míg az utóbbi plazmin inhibitor, az előbbit aminosavnak tekintik. Mindkettő közös bennük vezet a vérzés gátlására. Antifibrinolitikumok ezért plazmin inhibitoroknak vagy vérző dugóknak is tekintik. A fibrin gátlását okozzák, ami fokozott vér alvadás. A legismertebb antifibrinolitikumok közé tartoznak a Cyklokapron és a Trasylol készítmények. Az antifibrinolitikumokat általában orálisan szedik. Intravénás igazgatás is lehetséges. Gyógyszertárra és receptre vonatkozó követelmények vonatkoznak rájuk, ezért csak engedélyezett gyógyszertárakban kaphatók, az orvos előzetes receptje alapján.
Farmakológiai hatások a testre és a szervekre
A a cselekvés mechanizmusa az összes antifibrinolitikum a test saját fibrinjére gyakorolt hatáson alapul. Ez az aktivált térhálós fehérje, amely felelős az emberi plazmatikus koagulációért vér. Az antifibrinolitikumok lenyelés után gátolják a plazmint. Ez az anyag felelős a fibrin oldódásáért. A fibrin csökkent oldódásának eredményeként a fehérje szintje a vér növekszik. Ez csökkenti a vérveszteséget. Az antifibrinolitikumok tehát farmakológiai eszközökkel sikeresen elnyomják a fibrinolízist.
Orvosi alkalmazás és kezelés és megelőzés.
Az antifibrinolitikumok terápiás célokra, valamint megelőzésként is alkalmazhatók a megelőzés részeként. A célja igazgatás mindig a hyperfibrinolysis következtében fellépő vérzés kezelésére szolgál. A hiperfibrinolízis akkor fordul elő, ha az endogén fehérje fibrin enzimatikus hasítása (fibrinolízis) patogén módon megnő. Egyes antifibrinolitikumok, mint pl tranexaminsav, antidotumokként is használhatók. Az ellenszerek olyan anyagok, amelyek inaktiválják a mérgező anyagok hatásait, vagy legalábbis csökkentik vagy gyengítik annak hatásait. Az antidotum alkalmazási területe azonban továbbra is a fibrinolitikus kezelés során fellépő vérzés kezelésére korlátozódik terápia. Antifibrinolitikumokat is alkalmaznak szülészet. Itt hivatottak javítani a véralvadást a szülés utáni vérzésben. Ezen túlmenően a fogorvosi és sebészeti beavatkozásokon is fennáll a megnövekedett vérzési kockázat (pl prosztata vagy gyomor-bél traktus). Ezekben az esetekben az antifibrinolitikumokat profilaktikus szerként adják be. Az antifibrinolitikumok további alkalmazási területei a tartós orrvérzés, örökletes angioneurotikus ödéma, fibrinogén igazgatásés különösen kifejezett menstruációs vérzés (hypermenorrhoea). Az antifibrinolitikumok beadhatók intravénásán vagy orálisan (pezsgő vagy filmbevonat formájában) tabletta). A szerek ezen osztályának minden képviselőjére gyógyszerészeti és vényköteles követelmények vonatkoznak.
Kockázatok és mellékhatások
Az antifibrinolitikumok, mint más orvosilag aktív anyagok, képesek vezet lenyelés utáni nemkívánatos mellékhatásokra. Először ellenőrizze, hogy van-e ismert allergia antifibrinolitikumokhoz. Ha ez a helyzet áll fenn, feltétlenül tartózkodni kell azok szedésétől, mivel van ellenjavallat. Ez egy olyan orvosi ellenjavallat jelenlétét írja le, amely orvosi szempontból tiltja a kezelést. A szoptatás alatt is van ellenjavallat, mivel az antifibrinolitikumok átjuthatnak anyatej. Szenvedő betegek trombózis vagy a trombózis fokozott kockázata mellett nem szabad antifibrinolitikumokat is szednie. Alatt terhesség, az orvosnak átfogó kockázatértékelést kell végeznie. Gyakori mellékhatások a következők bőr reakciók (viszketés, kiütések, bőrpír), pitvarfibrillációés látászavarok. A veszélyeztetett betegek számára trombózis, fennáll annak a kockázata is ütés, szívinfarktus vagy tüdő embólia. Ezenkívül, ha antifibrinolitikumokat használnak a vizelet vérzésének kezelésére, véralvadás alakulhat ki, ami további veszélyekhez vezethet. Ezért a használat előtt átfogó kockázat-haszon értékelést kell végezni, mivel ellenjavallat állhat fenn.
