Funkció
Az idegsejtek képesek bemeneti jeleket feldolgozni, és ezek alapján új jeleket továbbítani. Megkülönböztetünk gerjesztő és gátló idegsejteket. Izgalmas idegsejtek növelik az an valószínűségét akciós potenciál, míg a gátlók csökkentik.
Akár idegsejt izgatja vagy sem, alapvetően a neurotranszmitter hogy ez a sejt kibocsát. Jellemző gerjesztő neurotranszmitterek a glutamát és acetilkolin, míg a GABA és a glicin gátolja. Egyéb neurotranszmitterek, mint pl dopamin vagy gerjeszthet, vagy gátolhat a célsejtben lévő receptor típusától függően.
Az idegsejtekhez eljutó gerjesztő és gátló jelek térben és időben integrálódnak, és „átalakulnak” cselekvési potenciálokká. Így egyetlen jel, amely eléri a idegsejt nem feltétlenül hat; ellentétben az izomsejtekkel, ahol minden egyes jel az ioncsatornák kinyílásához és ezáltal az izomsejt összehúzódásához vezet. Ha viszont a idegsejt küszöbérték felett van, a mindent vagy semmit elv érvényesül: a kiváltott akciós potenciál mindig ugyanaz az amplitúdója. Az aktivitás modulálása tehát csak az akciópotenciálok frekvenciáján, nem pedig az intenzitásukon keresztül valósulhat meg. Más a helyzet más idegsejtek axonjaiból származó jelekkel: itt az időbeli halmozott gerjesztés a sejt nagyobb érzékenységét eredményezheti erre a jelre. Ezt a jelenséget hosszú távú potencírozásnak nevezik, és például részben felelős azért tanulás folyamatok és emlékezet képződés.
Az idegsejt feladatai
Mivel a névadó sejtek a idegrendszer, az idegsejtek meghatározó szerepet játszanak az érzékszervi és motoros funkciókban, az összehangolás vegetatív funkciók és kognitív teljesítmény Az idegrendszer funkcionálisan fel lehet osztani: a szomatikus idegrendszer olyan feladatokat lát el, amelyek fontosak a környezettel való interakció szempontjából. Ide tartozik a vázizmok beidegzése és a külső ingerek érzékelése, például a látásérzék révén.
Az autonóm idegrendszer koordinálja a funkcióját belső szervek és tevékenységüket a környezeti ingerekhez igazítja. Ez tovább osztható a szimpatikus, a paraszimpatikus és az enterális idegrendszerre. Az szimpatikus idegrendszer rendelkezik olyan funkciókkal, amelyek szükségesek a harc vagy menekülés reakciója, azaz a környezeti ingerekre adott stressz reakció szempontjából.
Növeli szív erő és vér nyomást, kitágítja a hörgőket és csökkenti a gyomor-bél traktus aktivitását. Ezzel szemben a paraszimpatikus idegrendszer a gyomor-bél traktus aktiválásához (pihenés és emésztés) és a vér nyomás és szív munka. Az enterális idegrendszer viszont elsősorban a központi idegrendszertől függetlenül működik, és koordinálja a gyomor-bél traktus funkcióit, és a szimfatikus és a paraszimpatikus idegrendszer modulálja.
A központi idegrendszer viszont felosztható motoros, érzékszervi, szimpatikus, parasimpatikus és magasabb kognitív funkciójú magterületekre, amelyek a agy or gerincvelő. Az idegsejtek sok dendritet tartalmaznak, amelyek egyfajta összekötő kábelt jelentenek más idegsejtekhez annak érdekében, hogy kommunikáljanak velük.
- Idegsejt
- dendrit
Az idegsejtek mellett, amelyek csak egy irányba vezetnek, vannak más idegsejt-kiterjesztések, a dendritek (= görög fa).
A dendritek sokkal rövidebbek, mint a hosszúak neurit és a sejttest (perikaryon) közelében helyezkednek el. Általában egy nagy dendritfa formájában vannak jelen. Feladatuk más idegsejtek ingereinek fogadása.
Az összekötő elemet, az egyes idegsejtek közötti „interfészt” szinapszisnak nevezzük.
- Idegvégződés (Axon)
- Messenger anyagok, pl. Dopamin
- Egyéb idegvégződés (dendrit)
Itt a hosszú idegsejt-folyamat vége (axon egyik neuron egy másik neuron dendritfájával találkozik. A kettő közötti kölcsönhatás kémiai transzmitteren keresztül zajlik, a neurotranszmitter; a folyamat tehát hasonló az „elektrokémiai kapcsoláshoz”. Egy idegsejt legfeljebb 10,000 XNUMX máshoz köthető ilyen módon, és így összesen szinapszisok becslések szerint egy billió (egy 1 15 nullával!)! Az idegsejtek ilyen összekapcsolódása komplex ideghálózathoz vezet - vagy több funkcionálisan megkülönböztethető hálózathoz.
