Kóma: Eszméletvesztés, mint védekező reakció

Rövid áttekintés

  • Mi az a kóma? Hosszan tartó mély öntudatlanság és a tudatzavar legsúlyosabb formája. A kómának különböző szintjei vannak az enyhétől (a beteg reagál bizonyos ingerekre) a mélyig (már nem reagál).
  • Formái: A klasszikus kómán kívül létezik ébrenléti kóma, minimálisan tudatos állapot, mesterséges kóma és bezárt szindróma.
  • Okok: pl. agyi betegségek (például szélütés, agyi agyi trauma), anyagcserezavarok (például oxigénhiány, hiper/hipoglikémia), mérgezés (pl. gyógyszerek, mérgek, érzéstelenítők által)
  • Mikor kell orvoshoz fordulni? Mindig! Azonnal hívja a sürgősségi orvost, ha valaki kómába esik.
  • Terápia: Az ok kezelése, intenzív orvosi ellátás, szükség esetén mesterséges táplálás/lélegeztetés, agyi stimuláció masszázzsal, fénnyel, zenével, beszéddel stb.

Coma: Leírás

A „kóma” kifejezés a görögből származik. Valami olyasmit jelent, mint a „mély alvás”. A kómában lévő személyt már nem lehet felébreszteni, és külső ingerekre, például fényre vagy fájdalomra csak nagyon korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem reagál. Mély kómában a szem szinte mindig csukva marad. A kóma a tudatzavar legsúlyosabb formája.

A kóma mélységétől függően négy kóma szakaszt különböztetnek meg:

  • Könnyű kóma, I. stádium: A fájdalmas ingerekre a betegek továbbra is célzott védekező mozdulatokkal reagálnak. Pupilláik összehúzódnak a fény hatására.
  • Enyhe kóma, II. stádium: A betegek csak céltalanul védekeznek a fájdalomingerekkel szemben. A pupillareflex működik.
  • Mély kóma, III. stádium: A beteg már nem mutat fájdalomvédelmi reakciót, csak céltalan mozgásokat. A pupilla reakciója csak gyenge.
  • Mély kóma, IV. stádium: A beteg már egyáltalán nem mutat fájdalomreakciót, a pupillák kitágultak, nem reagálnak a fényre.

A kóma néhány naptól legfeljebb több hétig tarthat. Ekkor a beteg állapota általában vagy gyorsan javul, vagy agyhalál következik be.

Sima átmenetek

Manapság a kómát egyre inkább nem statikus állapotnak tekintik, hanem változó folyamatnak. A kóma, a vegetatív állapot (apallikus szindróma) és a minimálisan tudatos állapot (MCS) zökkenőmentesen egyesülhetnek egymással. Néhány beteg visszanyeri teljes eszméletét, de szinte teljesen lebénul. A szakértők ezután bezárt szindrómáról (LiS) beszélnek.

A kóma, mint védőreakció

Egyes neuropszichológusok úgy vélik, hogy a kóma nem passzív állapot, hanem aktív védekező reakció. Feltételezhető, hogy az érintettek agykárosodást követően nagyon mély tudati szintre vonultak vissza. A terápia segítségével viszont visszanyerhetik a hozzáférést a világhoz.

Kóma: okok és lehetséges betegségek

A kómát közvetlenül az agy sérülése vagy betegsége válthatja ki. Néha azonban súlyos anyagcserezavarok is kómához vezetnek. A kábítószer- vagy más toxinok által okozott mérgezés szintén mély eszméletvesztés oka lehet.

Az agy betegségei

  • ütés
  • Craniocerebrális trauma
  • Meningitis (agyhártyagyulladás)
  • Az agy gyulladása (encephalitis)
  • Agyvérzés
  • Epilepsziás roham
  • Agytumor

Anyagcserezavar (metabolikus kóma)

  • Keringési elégtelenség
  • Oxigénhiány
  • Alacsony vércukorszint (hipoglikémia)
  • Hiperglikémia (hiperglikémia, hiperozmoláris kóma, diabéteszes kóma)
  • Veseelégtelenség (urémiás kóma)
  • Májelégtelenség (májkóma)

Mérgezés

  • Kábítószerek (pl. alkohol, kábítószerek)
  • mérgek
  • Kábítószer

Kóma: a legfontosabb formák

A klasszikus kómán kívül a kómának vannak olyan formái, amelyekben a tudat bizonyos fokig még mindig jelen van.

Ébredési kóma (apallikus szindróma)

Nyitott szemüknek és mozgási képességüknek köszönhetően az érintettek ébernek tűnnek annak ellenére, hogy eszméletlenek. Tekintetük azonban vagy merev, vagy bizonytalanul elkalandozik. Bár a vegetatív állapotban lévő betegeket mesterségesen kell táplálni, például megfoghatják, mosolyoghatnak vagy sírhatnak. Valódi vegetatív állapotban azonban ezek a mozgások öntudatlan reflexek. A „perzisztens vegetatív állapot” (PVS) kifejezés azt jelzi, hogy a vegetatív idegrendszer funkciói, mint a légzés, a szívverés és az alvásritmus, még működnek, míg a magasabb szintű kognitív funkciók megbénulnak.

A vegetatív állapot oka a nagyagy károsodása, amely az emberi agy külső rétegét képezi. Köpenyszerűen beborítja a mélyebb agyi struktúrákat, ezért „apallikus szindrómának” is nevezik (görögül „köpeny nélkül”). A nagyagy minden érzékszervi benyomást feldolgoz: látást, hallást, érzést, ízlelést és szaglást. Emlékeket tárol, és a tudat székhelye. Az agy sérülése, betegsége vagy oxigénhiánya szinte teljesen meghibásodhat.

Minimálisan tudatos állapot (MCS)

Első pillantásra a minimálisan tudatos állapot és a vegetatív állapot zavaróan hasonlónak tűnik. A betegek alvás-ébrenlét ritmusát az autonóm idegrendszer szabályozza. Nyitott szemüknek, mozgásuknak és arckifejezésüknek köszönhetően időnként ébernek tűnnek.

Míg azonban a vegetatív állapotban lévő betegek csak tudattalan reflexekre képesek, legalábbis a doktrína szerint, addig a minimálisan tudatos állapotban lévő betegek alkalmanként céltudatos reakciókat mutatnak a külső ingerekre (például hangokra, érintésekre), vagy akár érzelemkifejezésekre is. rokonok.

Ahogy egyes betegek a vegetatív állapotból a minimálisan tudatos állapotba kerülnek, a tudósok és az orvosok egyre inkább elmosódottnak látják a határokat a két állapot között.

Sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy valaki felébred egy minimálisan tudatos állapotból, mint amikor vegetatív állapotból ébred fel. Ha az állapot az első tizenkét hónapban nem javul, jelentősen csökken a beteg gyógyulásának esélye. Azonban még az ébredt betegek is rendszerint súlyosan rokkantak maradnak súlyos agykárosodásuk miatt.

Mesterséges kóma

Bezárt szindróma

A bezárt szindróma valójában nem a kóma egyik formája. Közelebbi vizsgálat nélkül azonban könnyen összetéveszthető a vegetatív állapottal, ami paraplégiával jár. A bezárt szindrómában szenvedő betegek ébren vannak és teljesen tudatánál vannak, de teljesen lebénultak. Néhányan legalább még mindig uralják a szemüket, és pislogással tudnak kommunikálni.

Kóma: Mikor kell orvoshoz fordulni?

Az eszméletvesztés mindig orvosi vészhelyzet. Ezért mindig hívjon sürgősségi orvost. Az orvos megérkezéséig nyújtson elsősegélyt. Különösen győződjön meg arról, hogy a beteg lélegzik. Ha ez nem így van, azonnal kezdje meg a mellkaskompressziót.

Kóma: mit csinál az orvos

Gyakran nehéz meghatározni, milyen mély a kóma valójában. Az a tény, hogy a páciens nem válaszol az olyan kérésekre, mint a „Nézz rám” vagy „Fogd meg a kezem”, nem feltétlenül mond semmit a tudatszintjéről.

Nehéz lehet különbséget tenni a vegetatív és a minimálisan tudatos állapot között is. Kimutatták például, hogy egyes vegetatív állapotban lévő betegek még képesek feldolgozni a verbális megnyilatkozásokat.

Azonban még az ilyen agyvizsgálatok sem megbízhatóak 100%-ban. Például a diagnózis meghamisítható, ha egy minimálisan tudatállapotú beteg mély eszméletlen állapotban van a vizsgálat során. Ebben az esetben a tudatos pillanatokat nem rögzítik. A szakértők ezért azt kérik, hogy a kómában szenvedő betegeket a diagnózis felállítása előtt többször is át kell küldeni agyvizsgálaton.

Terápia

A kómaterápia kezdetben a kómát kiváltó betegség kezelésére összpontosít. Ezenkívül a kómában lévő emberek általában intenzív orvosi ellátást igényelnek. A kóma mélységétől függően mesterségesen táplálják, vagy akár szellőztetik. Időnként fizioterápiás és foglalkozási terápiás intézkedésekre is szükség van.

A vegetatív állapotban lévő vagy minimális tudatállapotú emberek esetében a kómával foglalkozó kutatók egyre gyakrabban követelnek olyan állandó terápiás intézkedéseket, amelyek az agy számára szenzoros ingereket kínálnak. Az ilyen módon stimulált agy nagyobb valószínűséggel folytatja munkáját. A megfelelő ingerek közé tartozik a masszázs, a színes fény, a vízben való mozgás vagy a zene, de mindenekelőtt a szeretetteljes érintés és a beteggel való közvetlen érintkezés. A rokonok központi szerepet játszanak az aktiválásban.

Koma: Amit te magad is megtehetsz

A kómában lévő személy segítségre van szüksége. Ebbe a testi gondozás mellett az emberi segítség is beletartozik. Ez nem csak etikai kérdés, egyre több bizonyíték támasztja alá azt is, hogy sok kómában lévő ember tudata nincs teljesen kialudva. Ezért rendkívül fontos a beteg szeretetteljes és tiszteletteljes kezelése.

Ennek megvan a hatása, még ha kívülről nem is mindig látszik. Az ébren kómában szenvedő betegek gyakran reagálnak a szeretetteljes stimulációra a pulzusszám és a légzés megváltozásával. Az izomtónus és a bőr ellenállása is megváltozik.

Még ha a gondozók és a hozzátartozók nem is tudják, mennyit érzékelnek valójában a kómában lévő betegek, mindig úgy kell viselkedniük, mintha a beteg mindent észlelne és megértene.