Tourette-szindróma krónikus tic vagy tic rendellenességek. Tic akaratlan hangok vagy szavak, amelyeket általában ugyanolyan ellenőrizetlen rángatózó és gyors mozgások kísérnek (pl. izomrángás).
Mi a Tourette-szindróma?
Tourette-szindróma a neurológiai-pszichiátriai rendellenességnek nevezik, amelynek okai a mai napig nem teljesen tisztázottak. A rendellenesség neve Georges Gilles de la Tourette francia neurológusra vezethető vissza, aki először leírta Tourette-szindróma tudományosan 1885-ben. Jellemző tünetei Tourette-szindróma motorosak és vokálisak tic, azaz bizonyos izomcsoportok hirtelen, kontrollálatlan, aritmiás mozgása (motorikus tik) és kontrollálatlan hangzások (vokális tik). Az ellenőrizetlen hajlam obszcén megjegyzések (coprolalia) megfogalmazására, amely gyakran társul Tourette-szindróma, csak az érintettek körülbelül egyötödénél figyelhető meg, és nem jellemző tünete a Tourette-szindrómának. Ezenkívül olyan tünetek, mint az AD (H) S, rögeszmés-kényszeres betegség, szorongás és kényszerbetegség, és depresszió megfigyelhető Tourette-szindrómában szenvedőknél (komorbiditás).
Okok
A Tourette-szindróma lehet genetikai és nongenetikus. A legújabb vizsgálatok szerint a genetikai Tourette-szindrómában nem egy gén de számos gén felelős a Tourette-szindróma örökléséért, bár ezeket, valamint az öröklődés pontos mechanizmusát a mai napig nem határozták meg százszázalékosan. Bizonyos, hogy a Tourette-szindrómában szenvedő szülő gyermekeinek 50 százalékos a valószínűsége, hogy öröklik a betegséget, és hogy a férfiakat gyakrabban érinti, mint a nőket. Továbbá, Tourette-szindróma a dopaminerg rendszerben bekövetkezett zavart anyagcserének tulajdonítható agy Az neurotranszmitter dopamin túlzottan aktív a Tourette-szindrómában szenvedőknél, ami a motoros folyamatok megzavarásához vezet. Ezt az anyagcsere-egyensúlyhiányt erősítik az érzelmi ingerek (mint pl feszültség, öröm) és kiváltja a Tourette-szindrómára jellemző tikeket. A Tourette - szindróma által érintettek nagyon kis részében bakteriális streptococcus fertőzés gyermekkor (Mint például a skarlátvörös láz, mandulagyulladás) vélhetően kiváltja a feltétel (PANDAS-szindróma).
Tünetek, panaszok és jelek
Az érintett személyek ismétlődő gyors fizikai mozgásokat (motorikus tikkeket), hangosításokat (vokális tikkeket) vagy e két cselekvés kombinációját tapasztalják, amelyek nem szolgálnak célt. Az érintett személyek késleltethetik a képeket, de nem tudják elnyomni őket. Ha Tourette-szindróma van jelen, több motoros tics kombinációja létezik, legalább egy vokális tikussal. Sok esetben előfordulnak olyan egyszerű motorikus tikkek, mint a szem pislogása, fintorogás, fej rángatózás vagy vállrángatás. Ritkábban vannak olyan összetett motoros tikkek, mint az ugrás, az emberek és tárgyak megérintése, a copropraxia (obszcén gesztusok végrehajtása), a test megfordulása vagy szaga. További tünet az ismételt önkárosító viselkedés. Például a szenvedők dörömbölnek fej a falhoz vagy bizonyos tárgyakhoz üsse vagy szorítsa meg önmagát. A gyakran előforduló egyszerű vokális hangok közé tartozik a morgás, a nyikorgás, a torok megköszörülése, a sípolás, a kattintás nyelv, vagy szimatol. A szenvedők gyakran szenvednek olyan összetett vokális tikkektől is, mint például a koprolália (obszcén szavak kibocsátása), az echolália (az imént hallott hangok vagy szótöredékek ismétlése) vagy a palilália (az imént kimondott szavak ismétlése). Az érintett egyének általában hajlamosak hirtelen kidobni azokat a szavakat és rövid kifejezéseket a beszélgetések során, amelyek nem kapcsolódnak a beszélgetés témájához. Tourette-szindrómával is társulnak depresszió, alvászavarok, tanulás nehézségek és általános nyugtalanság.
Diagnózis és lefolyás
A Tourette-szindróma esetében nem állnak rendelkezésre neuro-pszichológiai diagnosztikai eljárások, és a diagnózist kizárólag a tünetek, vagyis a jelenlévő tünetek alapján állapítják meg. A Tourette-szindróma akkor van jelen, ha legalább két motoros és egy vokális tic megfigyelhető legalább egy éven át 21 éves kora előtt. A Tourette-szindrómában érintett emberek többsége 6 és 8 éves kor között betegszik meg. A Tourette-szindróma krónikus lefolyású, és fokozatosan jelentkezik. A betegség további lefolyása során a tikumok erős ingadozásoknak vannak kitéve mind intenzitásukban, mind gyakoriságukban, és a legerősebb kifejeződésüket főleg pubertáskor érik el. A Tourette-szindróma által érintettek többségében a tics markáns csökkenése figyelhető meg felnőttkorban.
Szövődmények
A Tic- és Tourette-szindróma nagyon negatív hatással van az érintett életminőségére, és ennek során is vezet súlyos társadalmi feszültségek. Különösen kívülállók számára a furcsaságok és rendellenességek nagyon furcsának tűnhetnek, így az érintett személyt gyakran zaklatják vagy csúfolják. Bizonyos esetekben agresszív cselekmények is előfordulnak a szenvedők ellen. A pubertás alatt a tics és a Tourette-szindróma ezért súlyos pszichés szorongást okozhat ill depresszió. A szindróma a különböző izomcsoportok önkéntelen mozgását is eredményezi, aminek következtében izomrángás és esetleg görcs. Sok esetben azonban a szindróma súlyossága az életkor előrehaladtával csökken, így az érintett személy mindennapi élete normálissá válik. Sajnos a tic és a Tourette-szindróma okozati kezelése nem lehetséges. A szenvedők különböző terápiáktól függenek, amelyek enyhíthetik a tüneteket és korlátozhatják a ticeket. A pozitív folyamat azonban nem garantálható. Továbbá gyógyszeres kezelés is szedhető. Komplikációk nem jelentkeznek. Ezenkívül a tic és a Tourette-szindróma általában nem befolyásolja negatívan a beteg várható élettartamát.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha a viselkedésben vagy a motoros képességekben rendellenességek jelentkeznek, mindig különös gonddal kell eljárni. Orvosra van szükség, amint akaratlan vagy ellenőrizhetetlen mozgásimpulzusok vagy egyéb sajátosságok jelentkeznek. A hangzás irányításának elvesztése a szervezet figyelmeztető jele. Orvosra van szükség az ok kivizsgálásának megindításához. Alvászavarok, általános nyugtalanság, idegesség és koncentráció a problémák szabálytalanságot jeleznek. A panaszokat orvoshoz kell benyújtani, mivel az érintettnek orvosi ellátásra van szüksége. Az imént hallott hangok megismétlése, anélkül, hogy jelentősége lenne a mögött, aggodalomra ad okot. Önkárosító magatartás esetén a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni. A falnak ütni a kezét, dörömbölni a fej tárgyakon vagy a test szokatlan csavarodása meglévő rendellenességet jelez. Az érintett egyének nem tudják megmagyarázni cselekedeteiket, és a legtöbb esetben nincs kiváltó ingerük. Ha szavak vagy egy mondatrész elkerüli a száj az érintett személy ellenőrzése nélkül tájékoztatni kell az orvost a megfigyelésekről. Obszcén gesztusok, sértések vagy más kellemetlen cselekedetek szintén a rendellenesség részét képezik. Károsodott emlékezet, tanulás nehézségeket, vagy a társadalmi életben való részvétel visszavonását orvosával kell megbeszélni.
Kezelés és terápia
A Tourette-szindróma, mivel annak okait még nem sikerült teljesen tisztázni, nem gyógyítható sem gyógyszerrel, sem pszichoterápia. Ennek megfelelően csak a Tourette-szindróma tünetei enyhíthetők farmakológiai és / vagy pszichológiai terápiával intézkedések. A pszichoterápiás keretek között intézkedések, a megbirkózás módszerei feszültség szintén kikapcsolódás technikák megtanulhatók. Különösen pozitív eredményeket ér el az úgynevezett reakció-umber módszer, amelynek során a Tourette-szindrómában érintetteket arra oktatják, hogy érzékeljék a lehetséges tikek első jeleit, és megtanulják kifejleszteni az ellenszabályozás mechanizmusait. A további gyógyszeres kezelést viszont csak akkor szabad megfontolni, ha a tünetek különösen hangsúlyosak és zavarónak tekintik őket. Az eddig kidolgozott farmakológiai kezelési módszerek a tünetekkel is foglalkoznak, nem pedig az okával. Ebben a tekintetben jó eredményeket érünk el a dopamin antagonisták. Ezeket megkötik a receptorok neurotranszmitter dopamin és megakadályozzák a neurotranszmitter a dokkolástól, ezzel blokkolva és minimalizálva a fent leírt dopaminerg rendszer metabolikus egyensúlyhiányát. E csoportba tartozó gyógyszer, amelyet Németországban sok esetben használnak, az tiaprid.
Megelőzés
Nincs megelőző intézkedések létezik Tourette-szindróma esetén. Ennek ellenére van értelme elkerülni a kiváltó helyzeteket feszültség vagy megtanulják, hogyan kell velük bánni. Egyes tanulmányok szerint egyes nem genetikai, környezeti vagy pszichoszociális tényezők nem okozhatják a Tourette-szindrómát, de befolyásolhatják a rendellenesség kifejeződését és súlyosságát. Például, dohányzás és stressz közben terhesség, valamint a szülés alatti szövődmények kockázati tényezők ami növelheti a Tourette-szindrómára jellemző tikek kifejeződését.
Követés
A jelenlegi ismeretek alapján a Tourette-szindróma nem teljesen gyógyítható. A betegség csak gyógyszerekkel enyhíthető. A betegeknek életük végéig képesnek kell lenniük a mindennapi életben való megbirkózásra. Emiatt az utógondozásnak van értelme. Ennek formája viselkedésterápia szakember vagy pszichológus irányításával. Az utógondozás célja, hogy segítse a beteget a szindróma megfelelő kezelésében. Az utógondozás során a beteg megtanulja az impulzusok ellenőrzésének módjait. A sikeres gyógyuláshoz rendszeres megbeszélések szükségesek viselkedésterapeutával. A Tourette-szindróma által érintettek gyakran tapasztalják megértésük és elutasításuk hiányát a környezetükben. A munkahelyen kockázati csoportot alkotnak Megfélemlítés. Családi környezetben a beteg is elutasítottnak érezheti magát. Depresszió vagy csökkent önbizalom az eredmény. Ebben az esetben a nyomon követés pszichoterápiás. A mentális rendellenességek megelőzése itt elsőbbséget élvez. Közeli embereket von maga után, ha úgy érzi, hogy a beteg elárasztja őket feltétel. Tourette betegei normális munkát végezhetnek. Közülük sokan kifejezetten kreatívak. Az utógondozás célja az egyéni tehetség kidolgozása és (szakmai) megvalósítása. Saját képességeinek tudatosításával nő a beteg önbizalma.
Mit tehetsz te magad
A Tourette-szindróma a idegrendszer hogy elsősorban genetikai. Általában krónikusan fut, ezért nem gyógyítható és nem is kezelhető. Csak a tünetek javíthatók farmakológiai vagy pszichológiai úton viselkedésterápia. Célzott gyakorlatok révén viselkedésterápia tud vezet a tics csökkentésére vagy célzott elnyomására, ami az érintett személy mindennapi életének javulását vagy félig normalizálódását eredményezi. Külön említést kell tenni a „szokásváltó edzésről”, amelyet különösen hasznos módszernek tartanak a tikek kezelésében. Németországban azonban még nincs túl sok tapasztalt terapeuta. Azt is meg kell jegyezni, hogy ennek az intézkedésnek általában csak akkor van hatása, ha a tünetek súlyossága még nem kifejezett. Ez attól is függ, hogy az illető mióta szenved ticsektől. Sokkal fontosabb intézkedés lenne a személyes környezet érzékenyítése vagy oktatása. Mivel a tikkeket gyakran és erősen érzékelik a nyilvánosság előtt, az érintett személyek pszichológiai szenvedési nyomása nagyon magas. A Tourette-szindrómát és a tikkeket is düh, döbbenet és elutasítás éri az érintett személy környezetében, ami vezet mindkét oldal kirekesztésére. Sokan úgy érzik, hogy különösen a vokális tikk provokálja őket, és nem tudják elképzelni, hogy egy betegség részei lennének. Emiatt fontos a környezet oktatása a szégyenkezés és a gúnyolódás elkerülése, valamint az érintett egyének integrálása érdekében.
