Rövid áttekintés
- Mi a teendő kígyómarás esetén? Elsősegélynyújtás: Nyugtassuk meg a sérültet, rögzítsük mozgásképtelenné, szükség esetén kezeljük a sebet és távolítsuk el az ékszereket/ruházatot. Vigye kórházba az érintett személyt, vagy hívja a mentőket.
- Kígyómarás veszélyei: Ideg- és izomkárosodás, véralvadási zavarok, keringési problémák, allergiás reakciók (viszketés, hányinger, vérnyomásesés stb.), szérumbetegség (méregellenes szerek alkalmazásakor).
- Mikor kell orvoshoz fordulni? Mindig. Minden kígyóharapás vészhelyzet, mivel általában nem lehet a helyszínen felmérni, hogy milyen veszélyt jelentenek.
Figyelem:
- Néhány kígyó holtan játszik, ha veszélyben van! Ezenkívül még az elhullott kígyók és még a levágott kígyófejek is képesek reflexszerűen csattanni! Ezért ne érintsen meg egy (állítólag) elpusztult kígyót (védőintézkedések nélkül), és ne fényképezze le közelről.
- A félelem és a mozgás hatására a kígyóméreg gyorsabban terjed a testben. Ezért ügyeljen arra, hogy az áldozat a lehető legnyugodtabb és nyugodtabb legyen.
Kígyómarás: Mit tegyünk?
Kígyómarás esetén az elsősegélynyújtás célja elsősorban a mérgező hatások késleltetése, amíg a beteg orvosi ellátásban nem részesül. A páciens fájdalmának és szorongásának csökkentéséről is szól. Részletesen, a kígyómarás elsősegélynyújtása a következő:
- Megnyugtatás: Egy kígyómarás után sokan nagyon félnek. De az izgatottság és a pánikreakciók felgyorsítják a megszállt kígyóméreg eloszlását a szervezetben. Ezért meg kell nyugtatnia a beteget.
- Ha szükséges, kezelje a sebet: Ha lehetséges, hagyja békén a harapott sebet. Legfeljebb fertőtleníteni kell, és steril vagy legalább tiszta kötéssel letakarni. Ez a kötés azonban nem lehet túl szoros és nem ronthatja a vérkeringést!
- Távolítsa el az ékszereket és a ruházatot: Kígyómarás esetén a kézen vagy a karon gyorsan le kell venni a gyűrűket, karkötőket, órákat és összehúzó ruhákat, mielőtt a szövet megduzzadna. Kígyómarás esetén vegye le a szűk cipőt és a szűk nadrágot (ha szükséges, vágja szét).
- Azonnal forduljon orvoshoz: a lehető leghamarabb vigye a beteget a legközelebbi kórházba. Szállítás közben keveset kell mozognia; ha szükséges, szállítsa fekve. Lehetőség szerint a mentőszolgálattal vigye el a beteget.
A sok filmben a kígyómarás utáni cselekvések gyakran nem tanácsosak. Bizonyos körülmények között több kárt okozhatnak, mint hasznot. Ezért kígyómarás után a következőket kell megszívlelnie:
- Ne kösd le: A lekötés megszakítja a véráramlást, megcsípi az idegeket, és fokozza a helyi méreghatást. Ennek eredményeként a szövetek rendkívül megduzzadhatnak, és akár el is pusztulhatnak (nekrózis). Ezenkívül vérzés is lehetséges az eltömődött végtagba.
- Ne kauterizáljon, metszsen be vagy vágjon ki: Az ilyen intézkedések valószínűleg nem csökkentik a szervezetben lévő toxin mennyiségét, inkább elősegíthetik a toxin terjedését (ha a nagyobb erek megsemmisülnek). Ezenkívül veszélyes vérzés is előfordulhat (ha a véralvadás zavart okoz).
- Ne szívjon ki: Nem tud elegendő negatív nyomást létrehozni a szájával ahhoz, hogy elegendő kígyómérget szívjon ki egy harapott sebből. Ráadásul közben megmérgezheti magát.
Kígyómarás: kockázatok
Hogy néz ki egy kígyóharapás, sokan legalább nagyjából tudják a többé-kevésbé jellegzetes harapásnyomnak köszönhetően: A harapás általában két szomszédos, pontszerű szúrásnyom formájában jelenik meg. Ha egy mérges kígyó megharapott, és valóban mérget fecskendeztek be, további tünetek jelentkeznek – általában 15-30 perccel, de néha csak néhány órával a kígyómarás után.
Kígyóméreg
A kígyóméreg a mérges kígyók speciális nyálmirigyeinek vizes váladéka. Harapáskor általában a felső állkapocsban lévő üreges elülső fogakon keresztül jut be az áldozat testébe (rigókígyók esetében a torok hátsó részének mérgező fogain keresztül) – bár nem minden kígyómarásnál. Vannak úgynevezett „száraz” harapások is, amikor a mérges kígyó megharap, de nem fecskendez mérget áldozata bőrébe.
Szérumbetegség
Azoknál a betegeknél, akik kígyómarás után méregellenes (antiszérumot) kaptak, néhány nap múlva kialakulhat az úgynevezett „szérumbetegség”. Ez a késői allergiás reakciókra vonatkozik, mint például csalánkiütés, enyhe szöveti duzzanat (ödéma) és ízületi fájdalom. Gyógyszeres kezeléssel (antihisztaminokkal és kortizonnal) kezelhetők.
Egyéb kockázatok
A kígyómarás általában steril, ezért általában nem juttatja be a kórokozókat a sebbe. Ez azt jelenti, hogy általában nem fordulnak elő elsődleges fertőzések. A baktériumok azonban ezt követően bejuthatnak, majd úgynevezett másodlagos fertőzést okozhatnak. De ez ritkán történik meg.
A túlélt kígyóharapásnak általában nincs maradandó következménye – eltekintve az esetleges szövetvesztéstől (elhalás) és az esetleges amputációtól. Ez utóbbira például akkor lehet szükség, ha a harapott sebet nem megfelelően kezelték.
Kockázat ebben az országban: Adder harap
A viperák közé tartoznak a viperák, és a német nyelvű országokban a leggyakoribb mérgező kígyók. Ha (elegendő) mérget fecskendeztek be viperacsípésbe, gyorsan fájdalmas duzzanat képződik a harapásnyom körül. Ez elkékülhet, és átterjedhet az egész végtagra, sőt még tovább is. Ezenkívül a test érintett régiójában a nyirokcsomók gyakran megduzzadnak, és a nyirokerek begyulladnak (nyirokgyulladás).
Ezenkívül sok betegnél néha heves pánikrohamok jelentkeznek a vipera csípése után. Néha általános tünetek, például hasi fájdalom, hányinger és hányás is megfigyelhetők.
Csak ritka esetekben alakulnak ki súlyosabb mérgezési tünetek. Például kékes hólyag képződhet a harapás helyén, és a szövetek elhalhatnak (nekrózis). Súlyos keringési problémák szívdobogáséréssel, vérnyomáseséssel és keringési sokkkal is inkább kivételek.
Tünetek kígyómarás után
Alapvetően a befecskendezett méregkeverék összetételétől és dózisától függ, hogy milyen tünetek jelentkeznek, milyen súlyosak és mennyire veszélyessé válhat a betegre. Alapvetően öt tünetegyüttes fordulhat elő kígyómarás után:
Idegkárosodás (neurotoxikus tünetek).
A kígyómarás során befecskendezett méreg blokkolhatja a perifériás idegrendszert. Ekkor a harántcsíkolt izmok bénulása következik be. A kezdeti jelek közé tartozik a felső szemhéjak lelógása (ptosis), valamint az arc- és állkapocs izmainak bénulása. A betegség előrehaladtával a bénulás átterjed a légzőizmokra, ami fulladás okozta halálhoz vezethet.
Ezeket a neurotoxikus kígyómarási tüneteket például kobrák, mambák, tengeri kígyók és néhány csörgőkígyó okozzák.
Izomkárosodás (miotoxikus tünetek).
Az izomszövet pusztulását az is érzékelteti, hogy a vérben megemelkedik a kreatin-kináz szintje, a vizeletben mioglobin is kimutatható: mindkét fehérje normális esetben az izomsejteken belül van, és a sejtpusztulás során felszabadul.
A felszabaduló mioglobin sötétbarnára festi a vizeletet. A vese tubulussejtjeit is károsíthatja, ami veseelégtelenséghez vezethet.
Ilyen myotoxikus tüneteket okozhat például egyes viperák, csörgőkígyók, mérgező kígyók és tengeri kígyók harapása.
Véralvadási rendellenesség
Főleg viperakígyócsípés után, de trükkkígyók (például afrikai fakígyók) harapása után is kialakulhat ilyen súlyos véralvadási zavar.
Duzzanat (ödéma) a harapás helyén.
Ha a kígyóharapás körüli szöveti terület megduzzad (ödéma), ez azt jelzi, hogy valóban mérget fecskendeztek be. Az ödéma masszív lehet, és gyorsan terjedhet az egész karra vagy lábra. Ha a harapás viperától vagy csörgőkígyótól származik, kiterjedt bőrvérzés (hólyagokkal) alakul ki a harapás helyén. Ezenkívül a környező szövetek elhalnak (szöveti nekrózis).
Keringési problémák
Esetenként egy kígyómarás sokkot és keringési problémákat okoz, például hányingert, gyengeséget és szédülést.
Kígyómarás: Mikor forduljunk orvoshoz?
Alapvetően minden kígyómarás potenciális vészhelyzet, és úgy kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy mindig vigye el az áldozatot orvoshoz vagy hívja a mentőket.
A jó hír az, hogy az összes kígyómarás körülbelül 50 százaléka (beleértve a mérges kígyók okoztakat is) „száraz” vagy „üres” harapás, amelyre nem adtak be mérget. Harapásnyomot hagynak, de nem okoznak széles körben elterjedt mérgezési tüneteket, például izom- vagy idegkárosodást. Ez addicionális harapás esetén is igaz. Még ha közben mérget is fecskendeztek be, az gyakran olyan kevés, hogy a harapás helyén kialakuló helyi duzzanaton kívül semmilyen más tünet nem alakul ki. A harapás csak ritkán okoz súlyos mérgezést, és a halálesetek is abszolút kivételt képeznek.
Mivel azonban az egyes esetekben általában nehéz felmérni, mennyire veszélyes a kígyómarás, mindig orvossal kell megvizsgálni.
Kígyómarás: orvosi vizsgálatok
- Mikor és hogyan történt a kígyómarás?
- Mennyi idő telt el azóta?
- Tudod milyen típusú kígyó harapott?
Ezután az orvos azonnal megvizsgálja Önt. Gondosan megvizsgálja a harapott sebet, ellenőrzi életjeleit (például légzést és vérnyomást), valamint vér- és vizeletmintákat vesz a laboratóriumi elemzéshez. Ezután a lehető leghamarabb megkezdi a megfelelő kezelést.
Kígyómarás: orvosi kezelés
Az orvos a harapott sebet steril módon kezeli, és szorosan figyelemmel kíséri annak további előrehaladását. Figyelni fogja a pulzust, a vérnyomást, a légzést és a neurológiai értékeket.
Ezenkívül szükség szerint kezeli a különféle tüneteket. Például, ha erős fájdalmai vannak, fájdalomcsillapító gyógyszereket (fájdalomcsillapítókat) fog kapni. Ha keringési problémái vannak, valószínűleg folyadékot és elektrolitot (ivásként) és esetleg vérnyomásemelő gyógyszereket fog kapni. Ha légzési problémái vannak, mesterséges lélegeztetésre lehet szükség.
Antiszérum beadása
Egyes kígyómérgekre ellenszer (antiszérum) áll rendelkezésre. Súlyos mérgezési tünetek esetén közvetlenül a vénába adják be. Ezt csak orvos végezheti el, mert a beteg allergiás reakciót válthat ki rá. A legrosszabb esetben súlyos allergiás sokk (anafilaxiás sokk) lép fel, melyet azonnal orvosnak kell kezelnie!
Kígyómarás után a lehető leghamarabb méregellenes szert kell beadni. Minél több idő telik el, annál nagyobbnak kell lennie az antiszérum adagjának, és annál kisebb az esély a sikeres kezelésre (kivétel: ha a kígyómarás megzavarja a véralvadást, az antiszérum beadása mindig hasznos).
Egyéb intézkedések
Ha nem rendelkezik tetanusz elleni védőoltással, az orvos a biztonság kedvéért beadja a tetanusz elleni oltást.
Akadályozza meg a kígyómarást
A kígyómarás elkerülése érdekében tartsa be a következő tanácsokat – különösen, ha trópusi szubtrópusi területeken utazik:
- Megfelelő öltözet: Ha nem követhető terepen túrázik, viseljen magas, erős cipőt és hosszú nadrágot; nagyon veszélyeztetett területeken érdemes speciális lábszárvédőt viselni.
- Rezgés: A szilárd láb elűzheti a kígyókat, csakúgy, mint a sétapálca használata (rezgésekre reagálnak).
- Kifelé szem: Nagyon figyeljen oda, hová lép, ül és nyúl a mezőn (pl. soha ne nyúljon vakon egy bokorba).
- Ne aludjon közvetlenül a földön: Ha lehetséges, soha ne helyezze el a hálóhelyét közvetlenül a földön.
- Legyen óvatos az ételmaradékkal: Dobja ki az ételmaradékot, amely magához vonzza a ragadozó állatokat, beleértve a kígyókat is.
