A kétszer három a három ellen a céljáték kézilabdájának egy változata, és az E-ifjúsági és a D-fiatalok területén használják. Az egyes sportági szövetségek a mini kézilabda ezt a formáját használják kiegészítés a 6 + 1 meccsre a játék egyik felében. A szabályozás az egyes egyesületekre vonatkozik.
A céljátékban Kétszer hárman három ellen életkor-specifikus szempontokat vesznek figyelembe, figyelembe véve a követelmények és az edzés szintjét. A Kétszer Három Három játék különösen hatékony a játékhelyzetek észlelésének és megoldásának képességének fejlesztésében. Ezenkívül a kézilabda céljátékának közelsége feltételes és koordinatív teljesítményfeltételek kiképzéséhez vezet.
A variációs lehetőségek széles skálája lehetővé teszi az edző számára, hogy differenciált és vonzó képzést kínáljon az ifjúsági kézilabdában. Két csapat a normál hat mezőnyjátékos és egy kapussal játszik, akinek nem szabad elhagynia a gólterületét. A játéktér két félidőre, egy támadó félre és egy védekező félre oszlik, három játékos a támadó és három játékos a védekező félidőben.
A középvonalat egyetlen játékos sem lépheti át. A gól sikeres befejezése után a kapus azonnal visszahozza a labdát a játékba. Bárhol átadhatja a labdát. A játék során a játékosok megváltoztathatják és meg kell változtatniuk a támadó és a védekező pozíciókat. Kötelező azonban a középvonalról érintést végrehajtani, hogy a „3: 3” arány mindig megmaradjon.
Tippek a gyakorlathoz
- Ügyeljen arra, hogy minden játékos támadásban és védekezésben egyaránt cselekedhessen. (forgás elve)
- A játék pontszámát a gólok száma és a gólszerzők száma szorozva határozza meg, így biztosítva, hogy mindenki gólt dobjon.
- A kapus csak a középvonal felett passzolhat át. (tudásszint)
- Az ember lefedettsége a középvonaltól
- Válasszon kisebb játékteret.
- A játékosok száma változik, hogy támadásban és védekezésben előnyökhöz jussanak.
- Az oktató kreatív mozgástere
Ebben a játékformában minden játékosnak kreatív, társadalmi és aktív együttműködésre van szüksége.
A kétszer három-három játékformában minden játékosnak lényegesen több labdakontaktusa van, mint a hagyományos „6 + 1” változatban. Óhatatlanul „1: 1” helyzetek adódnak a kézilabda fontos ember általi lefedettségével. A játékosoknak folyamatosan ismerniük kell a helyzetet támadásban és védekezésben is, és a helyzetnek megfelelően kell dönteniük.
Passzív játék aligha lehetséges. Az egyik félidőben csökkent létszám miatt a speciális helyzetek észlelése sokkal könnyebb.
