Implantátumok az MRT-ben

Meghatározás

Az elmúlt években az MRI egyre fontosabbá vált a nem invazív diagnosztikában. Erős mágneses tér és elektromágneses hullámok segítségével a test különböző szövetei vizualizálhatók. Ezek azonban a testben lévő implantátumokra is hatással lehetnek.

Az implantátumok olyan mesterséges anyagok, amelyek tartósan vagy hosszú ideig kerülnek a testbe (pl. Protézisek, cochleáris implantátumok, szív szelepek stb.). Egyes fémtartalmú implantátumok kockázatot jelentenek a beteg számára, és befolyásolhatják a képminőséget. Ezért az elmúlt években egyre több olyan implantátumot állítottak elő, amelyek lehetővé teszik az MRI képalkotását a beteg kockázata nélkül.

Hogyan befolyásolja az implantátum a képminőséget?

Az MRI képminőségére gyakorolt ​​hatás az implantátumok anyagától és méretétől függ. Különösen vas (ferromágneses) anyagok esetében jelentős műtárgyak láthatók. Helyileg hiányzó képinformációk („törlések”), a kép torzulása és a térbeli helytelen kódolás (a struktúrát rossz helyen ábrázolják) lehetségesek.

Ezzel szemben a titán tartalmú implantátumoknál ritkábban fordulnak elő leletek. A képminőség megzavarásának oka a testben lévő mágneses mező helyi zavara. A mágneses anyagok közelében a mágneses teret olyan módon zavarják meg, amelyet az MRI detektorai nem tudnak regisztrálni.

A zavarok szélén gyakran fényes vonalak találhatók, amelyeket az orvos félreértelmezhet. Az implantátumok képminőségre gyakorolt ​​hatásainak minimalizálása érdekében az elmúlt években speciális képalkotási technikákat fejlesztettek ki a képalkotás javítása érdekében. Speciális fémszekvenciák használhatók a műtárgyak és torzítások minimalizálására. Ebből a célból fontos, hogy a beteg tájékoztassa az orvost a test implantátumairól vagy más lehetséges fémes szerkezeteiről, hogy ez a speciális MRI vizsgálat elvégezhető legyen. Általában az 1.5 mágneses térerősségű MRI készülékeket részesítik előnyben.

Az MRI kockázata vízszintes implantátumokkal

Az implantátumokkal járó betegek kockázata mind az erős mágneses mezőből, mind a kibocsátott rádióhullámokból (nagy frekvencia) származhat. Az MRI-készülék által kibocsátott rádióhullámok elektromos áram indukciójához és vezetéséhez vezetnek a fémekben. Ez erős hevítéshez vezet, ami 1. fokú (felületes) és 3. fokú (mély) égési sérüléseket okozhat.

A ma használt implantátumoknál azonban ez rendkívül ritka a káros anyagok kerülése miatt. Ezenkívül az erős mágneses mező vonzza és mozgathatja a mágneses fémeket (beleértve a vasat is). Ez a vonzerő vagy mozgás az anyagok helyzetétől és stabilitásától függ: a lehetséges kockázatok felmérése az orvos kizárólagos felelőssége.

Néhány implantátum kivételével, amelyekre a gyártó garantálja az MRI-kompatibilitást, az orvosnak mérlegelnie kell a képalkotás kockázatát és előnyeit. Bizonyos esetekben más képalkotó technikák is alkalmazhatók.

• A nagy csavarok, mint például a gerincben, a karokban és a lábakban, általában nem jelentenek kockázatot.
• A kicsi és laza anyagokat (pl. Friss sztenteket) a mágneses mező mozgathatja, és ezáltal károsíthatja a környező szerkezeteket.