Rövid áttekintés
- Tünetek: Tapintható, fájdalommentes induráció a herezacskóban; megnagyobbodott here (nehézségérzettel); megnagyobbodott, fájdalmas mellek; előrehaladott tünetek közé tartozik a köhögés és a mellkasi fájdalom tüdőáttétek esetén
- Prognózis: Általában nagyon jól kezelhető; a legtöbb esetben sikeres gyógyulás lehetséges; az egyik legmagasabb ráktúlélési arány; ritkák a kiújulások; a termékenység és a libidó általában megmarad
- Diagnózis: Anamnézis; a herék és a mellkas tapintása; ultrahang; vérvizsgálat, mágneses rezonancia képalkotás, számítógépes tomográfia; a herék lehetséges expozíciója.
- Kezelés: Az érintett here eltávolítása; majd a daganat stádiumától és a hererák típusától függően monitorozás, kemoterápia vagy sugárterápia; az érintett nyirokcsomók lehetséges eltávolítása.
- Megelőzés: A herék rendszeres önellenőrzése; kockázati csoportok megelőző vizsgálata
Mi a hererák?
A hererák a hereszövet rosszindulatú daganata. Általában csak egy here érintett. A hererák leggyakoribb formái az úgynevezett seminomák, ezt követik a nem szeminómák.
Összességében a hererák ritka rák. Az összes új rákos eset átlagosan 1.6 százalékát teszi ki. 100,000 XNUMX férfira csak körülbelül tíz eset jut.
Mi a tünetek?
A hererák néhány jellemző tünet alapján ismerhető fel:
Tapintható induráció
Az esetek körülbelül 95 százalékában a hererák a két here közül csak az egyiket érinti. A betegek fennmaradó öt százalékában rákos sejtek alakulnak ki mindkét herében.
A méret növekedése és a nehézség érzése
A méretnövekedés miatt az érintett here nehéznek érzi magát. Ezt a nehézség érzést egyes érintett egyéneknél húzó érzés kíséri, amely néha az ágyékba sugárzik.
Fájdalom
Egyes betegeknél a herék körüli fájdalom egy másik hererák tünet. A rákos szöveten belüli vérzés bizonyos esetekben rángatást vagy szorítást okoz. A fájdalom azonban ritkán a hererák első jele.
Előrehaladott hererák esetén a has hátsó részének nyirokcsomói megnagyobbodnak. Ez hátfájást okozhat.
A mell növekedése
A β-HCG-t szintén jelentős tumormarkernek tekintik. Ez egy olyan vérérték, amely bizonyos hererákokra jellemző. Segít a hererák diagnosztizálásában és a betegség lefolyásának felmérésében.
A megnagyobbodott mellek bizonyos esetekben fájhatnak.
A terjedés okozta tünetek (áttétek)
Például a tüdőáttétek gyakran köhögést (néha véres köpet) és légszomjat okoznak. A mellkasi fájdalom ilyenkor szintén gyakori tünet. A hererák áttétek a csontokban csontfájdalmat okoznak. A májmetasztázisok többek között hányingerrel, étvágytalansággal és rövid időn belüli nem kívánt fogyással nyilvánulnak meg. Ha a rákos sejtek átterjednek az agyba, a neurológiai hiányosságok hozzáadódhatnak a hererák gyakori jeleihez.
A hererák általában jól kezelhető és általában gyógyítható is. Öt évvel a hererák diagnózisa után a betegek körülbelül 96 százaléka még életben van (5 éves túlélési arány) – ez az arány alig változik még tíz év után is (95 százalék). A hererák tehát az egyik legnagyobb túlélési valószínűségű daganatos megbetegedés.
Ez a jó prognózis főként annak a ténynek köszönhető, hogy a legtöbb betegnél a herekarcinómát korai stádiumban észlelik. Ekkor nagy az esély a sikeres kezelésre. Ha azonban a rák a diagnózis idején már tovább terjedt, ez rontja a gyógyulás esélyeit. Az egyes esetekben a prognózist azonban ez is befolyásolja, pl.
- milyen jól reagál a beteg a terápiára,
- ahol a szervezetben már kialakultak a metasztázisok (nyirokcsomó- és tüdőáttétek esetén a prognózis általában kedvezőbb, mint a májban, csontokban vagy fejben előforduló áttétek esetében),
- az utolsó kemoterápia után mennyi időbe telik a rák ismételt progressziója (minél hosszabb, annál kedvezőbb),
- mik a tumormarkerek.
Kulcsszó termékenység
Sok beteg attól tart, hogy terméketlen lesz, vagy már nem érez szexuális vágyat a hererák-kezelés eredményeként. A legtöbb esetben azonban az érintettek megnyugodhatnak: A betegek többségének csak egyoldali hererákja van. Ebben az esetben csak a beteg herét kell eltávolítani. A megmaradt herék általában elegendőek a szexualitás és a termékenység fenntartásához.
Még ennél is fontosabbak a termékenység és a szexuális visszatartás kérdései, leginkább azon (kevés) beteg számára, akik kétoldali hererákban szenvednek, vagy akik korábbi betegség miatt már elvesztették herét. A műtét során az orvos csak a rosszindulatúan megváltozott daganatszövetet igyekszik eltávolítani, és a lehető legtöbb hereszövetet megőrizni.
Elvileg az orvosok azt javasolják, hogy a kezelés megkezdése előtt minden hererákos betegnek vizsgálják meg termékenységét. Ennek legjobb módja, ha az ejakulátum mintáját a laboratóriumban elemzik a spermiumok számának, alakjának és „úszási képességének” (spermiogram) szempontjából. Alternatív megoldásként meg lehet mérni az FSH (tüszőstimuláló hormon) vérszintjét: Ha ez megemelkedett, az csökkent spermiumtermelést jelezhet.
A betegeknek célszerű előre megkérdezni a saját egészségbiztosítójukat, hogy az fedezi-e a költségeket. Néha a biztosítótársaságok kivételt tesznek.
A hererák műtét után hiányzó tesztoszteron injekciókkal, tablettákkal, gélkészítményekkel vagy tapaszokkal pótolható.
Visszaesés
A hererák kiújulásának valószínűsége különösen a kezdeti diagnóziskor fennálló daganat stádiumától és a kezdeti kezelés típusától függ. Például, ha a korai stádiumú hererákot csak műtét után követik nyomon (megfigyelési stratégia), a kiújulás kockázata nagyobb, mintha műtét után kemoterápiát adnának.
Másrészt súlyosabb mellékhatásai is vannak. Többek között a csontvelő és így a vérképzés is sokkal súlyosabban károsodik a nagy dózisú terápia során. Emiatt a betegeket kezelők általában vérképző őssejteket transzferálnak (őssejt-transzplantáció).
Összességében a hererák kiújulása ritka. A betegek 50-70 százaléka kedvezően reagál az akkor alkalmazott nagy dózisú kemoterápiára.
Okai és kockázati tényezők
A hererák (hererák) felnőtt férfiaknál az esetek több mint 90 százalékában a herében lévő csírasejtekből származik. Ezeket csírasejtes daganatoknak (csíratumoroknak) nevezik. A nem germinális daganatok alkotják a kis maradékot. A here támasztó- és kötőszövetéből származnak.
A szeminóma a spermiumok degenerált őssejtjéből származik (spermatogónia). Ez a rosszindulatú csírasejtes daganat leggyakoribb formája a herében. A betegek átlagéletkora 40 év körüli.
A nem szeminóma kifejezés magában foglalja az összes többi csíraherékrákot, amely más szövettípusokból ered. Tartalmazzák:
- Sárgája zsákdaganata
- Korionos karcinóma
- Embriális carcinoma
- Teratoma vagy a teratocarcinoma rosszindulatú formája
A seminómák és nem-szeminómák előfutárát here-intraepiteliális neoplasiának (TIN) nevezik (intraepiteliális = a fedőszöveten belül található, neoplasia = új képződés). A neoplazmák az embrionális csírasejtekből származnak a születés előtt. A herében szunnyadnak, és később hererákká fejlődhetnek.
A nem terminális daganatok főleg gyermekeknél fordulnak elő. Felnőtt férfiaknál nagyon ritkák (nagy valószínűséggel idősebb korban).
Miért alakul ki a hererák?
A hererák pontos oka még nem ismert. A kutatók azonban a múltban azonosítottak néhány kockázati tényezőt a kialakulásához.
Korábbi hererák
Le nem ereszkedett here
A le nem ereszkedett herék növelik a hererák kialakulásának valószínűségét. Ez a kockázat még akkor is fennáll, ha a le nem ereszkedett herét sebészeti úton eltávolítják: Például a hererák kockázata 2.75-8-szor nagyobb a műtéti úton eltávolított, le nem ereszkedett herék esetében, mint a normál herék esetében.
A húgycsőnyílás helytelen elhelyezkedése
Ha a húgycső nyílása a makk alatt van (azaz a pénisz alsó részén), az orvosok hypospadiáról beszélnek. A vizsgálatok azt sugallják, hogy ez a rendellenesség növeli a hererák kockázatát.
Úgy tűnik, hogy a hypospadiáknak és a le nem szállt heréknek hasonló genetikai okai vannak. Ezért gyakran együtt fordulnak elő. Azonban külön-külön is előfordulnak.
Genetikai tényezők
Ezenkívül kiderült, hogy a hererák sokkal gyakoribb a világos bőrű európai származású férfiaknál, mint az afrikai származású férfiaknál.
Ösztrogén túlzott terhesség alatt
Enyhe ösztrogéntöbblet figyelhető meg például az első gyermeküket vagy ikreket váró, vagy 30 évesnél idősebb terhes nőknél. Egyes esetekben az ösztrogéntartalmú gyógyszerek szedése a hormonszint emelkedését is okozza terhes nőknél. Azonban manapság a terhes nőket ritkán kezelik hormonokkal.
Meddőség
A meddőség okai különbözőek. Néha ez a mumpszvírus által okozott heregyulladás (orchitis) eredménye. A genetikai anyag eltérései (anomáliái) a férfiak terméketlenségét is okozzák, ilyen például a Klinefelter-szindróma.
Külső hatások
Diagnózis és vizsgálat
Férfiaknak tanácsos rendszeresen megvizsgálni és kitapintani a heréjüket, különösen 20 és 40 éves kor között. Ha elváltozást észlel a herezacskóban, érdemes mielőbb urológushoz fordulni. Ez a húgyúti és nemi szervek specialistája ezután számos vizsgálattal tisztázza a hererák gyanúját.
A herék tapintásának mikéntjéről bővebben A herék tapintása című cikkünkben olvashat.
Orvos-beteg konzultáció
- Észrevettél keményedést a herezacskóban?
- Érzel nehézséget az említett területen, vagy akár fájdalmat?
- Észrevettél magadon egyéb változást, például a mellméret növekedését?
A konzultáció során az orvos tisztázza a lehetséges rizikófaktorokat is: Volt-e korábban heredaganata? Le nem ereszkedett heréd volt? Volt valakinek a családjában hererák?
Herék tapintása
Minden férfinak ajánlott, hogy rendszeresen tapintgassa meg a heréit. Így már korai stádiumban észlelheti a gyanús elváltozásokat, majd orvoshoz fordulhat. Ha valóban hererákról van szó, a korai diagnózis javítja a gyógyulás esélyeit.
A mell tapintása
Ultrahang
Az ultrahangos vizsgálatot a hererák tisztázására az orvos nagy felbontású jelátalakítóval végzi. Jellemzőek a szabálytalan területek, amelyek sötétebbnek tűnnek, mint a környező szövet. A kisebb és nem tapintható hererák gócok ultrahanggal is kimutathatók. A vizsgálatot mindkét herén elvégzik, hogy kizárják a kétoldalú érintettséget.
Vérvizsgálat
A hererák egyik ilyen tumormarkere az alfa-fetoprotein (AFP). Ez a fehérje terhesség alatt termelődik a születendő gyermek sárgája tasakban. Felnőtteknél a máj és a bélsejtek csak nagyon kis mennyiségben termelik. Ha egy férfinak megemelkedett az AFP szintje, az hererákra utal – és különösen a nem szeminóma bizonyos formáira (sárgájazsák daganat és embrionális karcinóma). Seminomában viszont az AFP szint normális.
A laktát-dehidrogenáz (LDH) egy enzim, amely számos sejtben előfordul. Csak kiegészítő tumormarkerként alkalmas hererákban (az AFP és a β-HCG mellett).
A placenta alkalikus foszfatázának (PLAP) vérszintje különösen megemelkedett szeminómában. Mivel azonban az érték szinte minden dohányosnál magasabb, a PLAP-t csak nagyon korlátozottan használják tumormarkerként a hererákban.
CT és MRI
A CT alternatívája a mágneses rezonancia képalkotás (MRI): ez is részletes keresztmetszeti képeket készít a test belsejéről, de mágneses mezők (és nem röntgen) segítségével. Ezért a beteg nincs kitéve sugárzásnak. MRI-t végeznek például, ha a beteg allergiás a CT-ben használt kontrasztanyagra.
A herék expozíciója
Kezelés
Elvileg a következő kezelési intézkedések állnak rendelkezésre a hererák terápiájában:
- Sebészet
- Felügyeleti stratégia: „várj és meglátjuk”.
- Sugárterápia (besugárzás)
- Kemoterápiás kezelés
A kezelőorvos személyre szabott kezelési tervet javasol a hererákos betegnek.
A hererák kezelésének első lépése általában a műtét. A további kezelési lépések a betegség stádiumától és a daganat típusától függenek (seminoma vagy non-seminoma – a hererák messze leggyakoribb formája).
Sebészet
A beteg kérésére az orvos a beavatkozás során szemcseméretű szövetmintát vesz a másik heréből, és azonnal mikroszkóp alatt megvizsgálja. Ez azért tanácsos, mert a betegek mintegy öt százalékánál a második herében is kórosan megváltozott sejteket találnak. Ebben az esetben ez a here egyidejűleg eltávolítható.
Tumor stádiumai
Az orvos megvizsgálja az eltávolított hererákszövetet finom szövetek keresésére. Más vizsgálatokkal (például számítógépes tomográfia) együtt meghatározható a betegség stádiuma. Az orvosok nagyjából megkülönböztetik a következő tumorstádiumokat:
- I. stádium: Rosszindulatú daganat csak a herében, áttét nincs
- III. stádium: távoli metasztázisok is jelen vannak (például a tüdőben); súlyosságtól függően további felosztás (IIIA, IIIB, IIIC)
seminoma
A prognózis javítása érdekében azonban a korai stádiumú seminoma műtét után kemoterápiával vagy radioterápiával is kezelhető. Ha a szeminóma már előrehaladottabb a herék eltávolításakor, a betegek minden esetben kapnak vagy kemoterápiát vagy sugárkezelést a műtét után. Az, hogy az egyes esetekben melyik terápia a legjobb megoldás, többek között a daganat pontos stádiumától is függ.
Olvasson többet a seminoma kezeléséről és más fontos tudnivalókról a hererák e leggyakoribb formájával kapcsolatban a Seminoma cikkben.
Nem seminoma
A nem szeminómák a hererák második leggyakoribb típusa a seminomák után. A herék eltávolítása utáni kezelési lépések ismét a daganat stádiumától függenek:
A hererák I. stádiuma
A meghatározás szerint az I. stádiumú hererák a herére korlátozódik, és még nem terjedt át a nyirokcsomókra vagy a test más részeire. A modern képalkotó technikák, például a számítógépes tomográfia ellenére azonban ez nem mondható 100 százalékos biztonsággal. Néha a rákos áttétek olyan kicsik, hogy képalkotó vizsgálattal nem észlelhetők. Két tényező jelezheti az ilyen láthatatlan (okkult) metasztázisokat:
- A daganat eltávolítása után a megfelelő tumormarkerek a vérben nem csökkennek, sőt nem is emelkednek.
Ilyen esetekben tehát megnő a kockázata annak, hogy a hererák már elterjedt. A biztonság kedvéért az orvosok ezután nem a herék eltávolítása utáni monitorozási stratégiát, hanem kemoterápiát (egy ciklus) javasolnak: a betegeknek három kemoterápiás szert adnak be több napon keresztül: ciszplatint, etopozidot és bleomicint (röviden: PEB).
A hererák IIA és IIB stádiumai
A hererák e két szakaszában a nyirokcsomók már érintettek, és így megnagyobbodtak. Ezután két lehetőség van a here eltávolítása utáni további kezelésre:
- Az érintett nyirokcsomókat vagy műtéti úton távolítják el, esetleg kemoterápiát követnek (ha egyes rákos sejtek maradnak a szervezetben).
A hererák IIC és III stádiumai
Ezekben az előrehaladott, nem szeminóma stádiumokban a betegeket három-négy ciklusú kemoterápiával kezelik a herék eltávolítása után. Ha az érintett nyirokcsomók ezután is jelen vannak, eltávolítják őket (lymphadenectomia).
A hererák terápia mellékhatásai
A lehetséges mellékhatások ezért a vérszegénység, vérzés, hajhullás, hányinger és hányás, étvágytalanság, nyálkahártya-gyulladás, hallászavarok, valamint a kéz és láb érzéketlensége. A citosztatikus szerek az immunrendszert is megtámadják. A betegek ezért a kezelés során érzékenyebbek a kórokozókra.
Abban az esetben, ha (gyanús) nyirokcsomó érintettség a has hátsó részén, az orvosok gyakran kezelik ezt a régiót sugárterápiával. A leggyakoribb mellékhatás az enyhe hányinger. A besugárzás után néhány órával jelentkezik, és gyógyszeres kezeléssel enyhíthető. Egyéb lehetséges mellékhatások az átmeneti hasmenés és bőrirritáció a sugárzónában (például bőrpír, viszketés).
Megelőzés
A herék tapintása című cikkből megtudhatja, hogyan kell a legjobban eljárni a here önvizsgálatával.
Mivel a hererák pontos okai egyébként ismeretlenek, az egészséges életmódon túl konkrét megelőzés nem lehetséges.
Mindenkinek, aki a kockázati csoportba tartozik, például ismert a családjában hererák, le nem ereszkedett herék vagy a húgycsőnyílás helytelen elhelyezkedése, azt tanácsoljuk, hogy orvosával végeztesse el a megfelelő megelőző vizsgálatokat.
