Bánat: Funkció, feladatok, szerep és betegségek

Mindenki tudja, és senki sem tudja megvédeni magát tőle - előbb-utóbb mindenkinek valamikor meg kell küzdenie a bánattal. Szerencsére, mivel a gyakran nem szeretett érzés értelmes funkciót tölt be nekünk embereknek. Ennek ellenére a gyász is megbetegítheti az embereket és súlyos következményekkel járhat.

Mi a bánat?

A bánatot általában érzelmi állapotnak nevezik, amelyet nagy szomorúság, lehangoltság és mélység kísér fájdalom. Az ember életkedve csökken, és ha szükséges, a bánat érdekében kivonul és elszigeteli magát a környezetétől. A bánat leggyakoribb oka a szeretett ember elvesztése. Legyen szó a különválásról a pártól vagy egy családtag haláláról, amelyet egy közeli ember hagyott el, bármilyen formában, kezdetben mély kétségbeesésbe ejt bennünket, embereket. De miért van ez így? És a végén talán még egészséges a bánat?

Funkció és feladat

A bánatot valószínűleg úgy jellemezhetjük, mint olyan folyamatot, amely segít a pszichénknek feldolgozni a tapasztaltakat. Ezt a folyamatot sok pszichológus négy szakaszra osztja, de összeolvadnak, és nem különíthetők el szigorúan. Először mi emberek hajlamosak vagyunk megtagadni azt, amit tapasztaltunk, nem akarjuk tudomásul venni, figyelmen kívül hagyva a valóságot, és elrugaszkodva magunktól. Ebben a szakaszban az érintettek gyakran jelentenek állapotot sokk amelyet zsibbadás és zsibbadás kísér. Csak a második szakaszban törnek ki végül az érzelmek, és úgy tűnik, hogy gyakorlatilag elárasztják a grievereket. A harag, a kétségbeesés, a bánat és a félelem váltakoznak és nem ritkán vezet túlzott igényeknek. Ennek eredményeként ez a szakasz képes vezet keresni valakit, aki hibás, és végül a saját bűntudatának erős érzéséhez. Itt azonban fennáll annak a veszélye, hogy a bánat megengedése és elfogadása helyett a bűntudatban és a haragban veszít. Ez utóbbi feltétlenül szükséges a tapasztaltak feldolgozásához; csak így lehet elsajátítani a gyászfázist. A folyamat harmadik szakaszában az érintett személy lassan olyan állapotba kerül, amelyben elfogadja a tapasztaltakat, és a valóság utoléri. A mindennapi élet fokozatosan folytatódik, de gyakori kudarcok lehetnek, amikor a valóság ütközik a bánattal. A gyászfolyamat az átirányítás fázisával ér véget. A veszteség ellenére a gyászoló új célokat és perspektívákat lát, ami új bátorsághoz vezet az élet szembesüléséhez. A veszteség végül beépül a tudatba, és élményként tárolható. A kapcsolódó érzelmeket továbbra is megterhelőnek érzik, ugyanakkor felismerik, hogy a veszteségeket el lehet viselni és túl lehet élni. A gyászfolyamat tehát pszichénk rendkívül hasznos jelensége annak érdekében, hogy jobban képesek legyünk megbirkózni a súlyos veszteségekkel. Sajnos azonban a gyászfolyamat önmagában nem működik, és a folyamat valódi befejezéséhez az érintett személy aktív együttműködésére van szükség. Ha ez nem történik meg, és a gyász a bánat egyik szakaszában marad, anélkül, hogy továbblépne, sok esetben súlyos következmények jelentkeznek, amelyeket végül csak kóros gyászmunkában lehet megoldani.

Betegségek és panaszok

Egyrészt az emberek szeretik visszaszorítani a bánatot, hogy ne kelljen szembenézniük a fájdalmas és kellemetlen érzésekkel. Másrészt meritokráciában élünk, amely rendszeresen világossá teszi számunkra, hogy csak motivált, mentálisan kiegyensúlyozott és tökéletesen egészséges emberek hajlandók teljesíteni. A bánatnak ritkán van hely, nemhogy idő. A kívülről érkező nyomás, hogy egy kicsit gyorsabban gyászoljanak, és „valamikor elengedjék”, sok érintett embert arra késztet, hogy ne is vegyenek részt a kellemetlen érzésekben, és inkább munka vagy más dolgok eltereljék a figyelmüket. Eleinte úgy tűnik, hogy ez is működik, de fájdalom és a szomorúságot nem lehet teljesen elnyomni, és végül utat engednek a felszínre. Gyakran az érzelmek ezek formájában jelentkeznek depresszió, amely végső soron arra kényszeríti az érintett személyt, hogy foglalkozzon saját érzelmi világával és szakmai segítséget kérjen a gyászfolyamat támogatással történő felvállalásához. Itt azonban a szokásos gyászfolyamatot nem szabad azonnal összekeverni egy teljes értékűvel depresszió; az elkeseredés és a bátorság ideiglenes elvesztése az élet szembeszállása végül is a bánat része. A megoldatlan gyász más körülményeket is eredményezhet, például szorongást és pánikrohamok, amelyek végső soron meghatározzák a mindennapokat. Az elfojtott érzések akár pszichoszomatikusan is megnyilvánulhatnak, például tartósan hányinger, gyakori hasfájás vagy fejfájás, és állandó fáradtság és kimerültség. A szenvedők gyakran jelentenek alvászavarokat és rémálmokat is. A gyász sokféle tünetben nyilvánulhat meg, de mindenesetre nem szabad figyelmen kívül hagyni, hanem foglalkozni vele, függetlenül attól, hogy a gyászolási folyamat mennyi ideig tart. Általánosságban kijelenthető, hogy a gyászfolyamatot egyedivé kell tenni, és nem lehet megjósolni, hogy az érintett mennyi ideig „szenvedhet”, és mikor kell újra működnie. A személyiségtől és a veszteség súlyosságától függően a gyászolási folyamat nagyban változhat, és nem határozható meg átfogó módon.